Azért ez nem ilyen könnyű. Én szerencsés vagyok, a sokszoros balszerencse ellenére még a jókedvem sem vesztettem el. Apám rákban halt, meg, akkor sorozatos munkahelyek váltása, befejezetlen egyetem (amit újrakezdtem és befejeztem). Az eddigi legjobb munkahelyemről küldtek el 2 éve.
Ennek ellenére még csak egy nyugtatót sem kellett beszednem. Sportolok, járok mindenfele stb. Célom most igaz nincs, de a jókedvem az maradt. Célom meg majd lesz, akár pillanatok alatt találok egyet.
Nem mondom azt, hogy nincsenek negatív gondolataim (pl találok-e megint egy jó munkát, vagy marad a szar?), de ezek semmiségek, ilyenekkel mindenki küzd.
Szerelmi válság. Ebben sincs szerencsém, csak ritkán. De tényleg az életben annyira balszerencsés vagyok az igyekezetem ellenére, hogy már röhögök ezen. Mint egy kibaszott film.

Ennek ellenére nem mindenki ennyire szerencsés. Itt viszonylag ismerik egymást a régi motorosok. Inkább itt kérdezzenek egymástól, mint a gyakorin. Bár lehet ott is kapnak korrekt válaszokat.
A nővéremnek volt olyan barátnője, aki minden évben befeküdt a pszichiátriár. Meghalt az apja több mint 20 évvel ezelőtt, azóta ilyen. Neki hiába mondjuk, hogy sportolj, meg stb. Éli az életét, járt főiskolába, de mégis eluralkodik rajta valami. Én sem értem mi, mivel sosem voltam érintett, ezért sem akarok beleszólni, csak olyat írtál, ami szerintem méltatlan azokhoz, akik ebbe benne vannak.

[ Szerkesztve ]