Ez sajnos nem ilyen egyszerű. Heti 4-5 alkalommal edzem, 100 főt irányítok...mégis...

Sportból nagyon tudom még ajánlani valami full contact-ot, vagy olyan labdajátékot ahol lehetőség szerint minél gyorsabban mozog a labda.
Squash kiváló, de jó a kosárlabda is, gyengébb képességűeknek foci .
Itt a jó idő, menjen ki mindenki labdázni!

Azt azért hozzátenném, hogy egyik gyógyszer sem ér semmit, ha nem változtatsz az életmódodon.

Nem értek egyet. Sok olyan eset van, amikor valaki az élethelyzete miatt depressziós, vagy pánikbeteg, de nem mindig ez a helyzet. Előfordul nem egy olyan eset, amikor a delikvens élete viszonylag rendben van (senkinek sincs tökéletesen rendben), mégis gyötrik ezek a tünetek. Ilyenkor sokszor a gyógyszer az egyetlen, ami segít.

[ Szerkesztve ]

Nálam a következők vannak: Anyagi biztonság, szerető pár, támogató család. Az utóbbi időben szarrá hajtottam magam, hogy minél több pénz legyen. Ez motivált. Az autómmal is voltak gondok, amikre mentek a százezrek, amikor mindennek vége lett jött az összeomlás. Ide kellenek a gyógyszerek. Nekem legalábbis. Nem azt mondom, hogy tökéletesen vagyok, mert a korábbi állapotom kb 40%-án lengek, de jobb, mint az-az állapot, amikor a hálószobádat nem bírod elhagni a rettegéstől. Nyilván le fogok szokni a gyógyszerekről, de iknább szednék a maradék kb 25-30 évemben gyógyszert, minthogy 3 év múlva kinyírjam magam, mert nem bírom elviselni a rettegést.

Párom hasonló cipőben jár mint te.
10+ éve volt súlyos neki ez, trauma miatt, akkor frontinozott pár hétig, de annál már egy hét után kialakul a függőség (ha nem is akarod szedni, kell, mert elvonási tünetek), így magától letette, de magánál tartotta, mert biztonságérzetet jelentett számára, így egy év alatt meggyógyult és mire összejöttünk már teljesen jól volt, 7 éve vagyunk együtt, soha nem volt gond.

Kb. 3 hete jöttünk vissza külföldi otthonunkba, előtte bő fél évet Magyarországon töltöttünk. Abban a fél évben rengeteg szörnyűség történt velünk, leégett az albérletünk, koronavírus, stb. traumák és rengeteg stressz amiket nem írnék le. Nekem sosem volt semmi bajom, de még nekem is volt egy pánikrohamom, azóta egy sem, csak ilyen fél percesek de már teljesen elmúltak.
Páromnak azonban nem, egyszer nagyon rosszul volt, már ájulás közel, akármennyire küzdött ellene, így egy fél frontint (0,25-öset) beszedett. 14 órát aludt tőle, többet azóta se vett be.
Orvos azt tanácsolta menjen terápiára, kell környezetváltozás, de ne szedjen semmilyen gyógyszert, mert rövidtávon a problémát megoldják, de hosszútávon ott kötsz ki, hogy még nagyobb gondjaid lesznek.

Terápiára végül nem ment, és nincs gyógyszer úgymond, 1 van, vitango-t szed, ami ilyen rhodiola cucc, gyógynövényes. Külföldön is lehet kapni csak más a neve, ettől sokkal jobban van, kevésbé fullad, ha nincs semmi stressz, akkor minden rendben van. Környezetváltozás segített, még itt külföldön belül is költöztünk, azóta sokkal jobban van. Gyógyszer nélkül...

Sok kitartást kívánok, ha akarod, le tudod győzni.

Csak annyit mondanék, tereld el a gondolatokat teljesen a pénzről.
Szükséges, hogy legyen, de ha van aki szeret, akkor más módon kell érvényesülni, egy szám nem fog jobbá/boldogabbá tenni.
Nem tudom milyen lehet egy pánikroham.

Ez a függőség dolog érdekes, nálam több, mint 20 év alatt nem alakult ki, igaz, csak ritkán nyúlok hozzá.

Sérülései mindenkinek vannak, ott kell leszarni, ahol van. Júni elején majdnem leszakadt a mellizmom fekvenyomásnál, de volt már ilyen 4-5x. Bicajozás közben is pereceltem már akkorákat, h döbbenet.

Kutya/macska nem jöhet szóba? Az jót szokott tenni.

Nálam tavaly Novemberben kezdődött egy éjszaka.
Depressziós, szorongásos zavar.
Kicsit elszaladt a ló velem a melóhelyen, illetve a társadalomban.
A sok agyalás, és saját magam idegesítése, szétzilálta az idegrendszerem.
A két idegrendszer egyensúlya felborult, amivel nem tudtam mit kezdeni.
Alváshiány, elalvási problémák, extrasystole-k órákon keresztül, szívtáji panaszok, és rettegés a következő alvástól.
Végigmentem a kivizsgálásokon, semmi negatív eredmény.
Innentől pszichiáter gyógyszerrel, amitől szorulásom lett, de olyan...
Nahh mondom ebből elég.
Pszichológus 2 alkalommal.
Gondoltam ez így nem mehet tovább.
Ezután kineziológus.
Ő segített.
Mármint elkezdtem benne hinni, mivel ő rajta kívül nem jutott eszembe jobb lehetőség.
Amit az ember elb@szik magán, azt másnapra nem hozza helyre, ez tuti.
Ezt is meg kellett értenem.
Ami segített, Magnézium napi 800mg, c vitamin 1000mg, d vitamin 2000mg, Öt rítus gyakorlatok, meditálás, légzésgyakorlatok.
Hála égnek mire kijöttem belőle kb Február végén, már tudtam aludni, és akkor beleestem a covidba.
Ezt könnyebben átvészeltem.
Ami kitartást adott a kesergésem mellett, az a gyerekemmel történt balesetek.
Én nyervogok itt a problémámmal, amikor neki a foci-ból adódóan, leszakadt a csípője belső felületéről az izom, és a szalag egy része, többször volt fejsérülése ütközésekből.
Fél év mire helyrejött.
Az idegrendszer nagyon ki tud szúrni az emberrel, de ezek után tudom kezelni tudatosan amikor esetlegesen felmegy a pulzusom.
Volt halálfélelmem nekem is.
Kitartást kívánok, és főleg nyugalmat.
A sport, a mozgás, a gyakorlatok, légzéstechnikák meghozzák az eredményt.

Azért ez nem ilyen könnyű. Én szerencsés vagyok, a sokszoros balszerencse ellenére még a jókedvem sem vesztettem el. Apám rákban halt, meg, akkor sorozatos munkahelyek váltása, befejezetlen egyetem (amit újrakezdtem és befejeztem). Az eddigi legjobb munkahelyemről küldtek el 2 éve.
Ennek ellenére még csak egy nyugtatót sem kellett beszednem. Sportolok, járok mindenfele stb. Célom most igaz nincs, de a jókedvem az maradt. Célom meg majd lesz, akár pillanatok alatt találok egyet.
Nem mondom azt, hogy nincsenek negatív gondolataim (pl találok-e megint egy jó munkát, vagy marad a szar?), de ezek semmiségek, ilyenekkel mindenki küzd.
Szerelmi válság. Ebben sincs szerencsém, csak ritkán. De tényleg az életben annyira balszerencsés vagyok az igyekezetem ellenére, hogy már röhögök ezen. Mint egy kibaszott film.

Ennek ellenére nem mindenki ennyire szerencsés. Itt viszonylag ismerik egymást a régi motorosok. Inkább itt kérdezzenek egymástól, mint a gyakorin. Bár lehet ott is kapnak korrekt válaszokat.
A nővéremnek volt olyan barátnője, aki minden évben befeküdt a pszichiátriár. Meghalt az apja több mint 20 évvel ezelőtt, azóta ilyen. Neki hiába mondjuk, hogy sportolj, meg stb. Éli az életét, járt főiskolába, de mégis eluralkodik rajta valami. Én sem értem mi, mivel sosem voltam érintett, ezért sem akarok beleszólni, csak olyat írtál, ami szerintem méltatlan azokhoz, akik ebbe benne vannak.

[ Szerkesztve ]

Ott leszünk veled lélekben minden lépésnél. Gondolj a PH! közösség erejére! Kitartást!

Mint gyakorló kuruzsló csatlakoznék: nagyon igazat szóltál.

Most egyelőre esti sétákat iktatunk be parkokban. Az érdekes az ,hogy semmi szervi problémám nincs és ha csak elkezdek sportolni rámjön egy fulladásérzés.

Oltás mellékhatása? Erről többeknél olvastam. Pulzus az egekben néha a semmitől például. Vérnyomsáingadozás.

Visszanéztem az írásaidat, és rájöttem, mi váltotta ki ezt nálad: a BMW.

8 hónappal ezelőtt még te javasoltál módszereket másoknak a mentális problémákra, utána jött az autóvásárlás... Szóval nincs más megoldás, el kell adni a bajorok büszke batárját. Vagy esetleg felgyújtani - a gyógyulás garantált.

..és még azt mondják, a nagytestvér mindent lát/hall. És IGEN. Nekem másfél hete jöttek ilyesmi tüneteim, az előtte bő egy héttel megkapott második oltás után. Első este kiütött, reggelre semmi bajom nem volt. Aztán bő egy héttel később egyik este nekem is ezek a (akkor még nem tudtam, hogy) pánikrohamok, halálfélelem érzés... Iszonyat volt... Pulzus az egekben... Mivel nem volt még ilyenem, egy eü-s ismerőst felhívva megnyugtatott, nem szívroham. Aludjam ki magam. (Jogos, utóbbi időben kicsit stresszesebb az életem). Reggelre egész jól kialudtam magam, de délelőtt melóban megint jöttek a "szívmarkolászások" és a többi. Mentő, SBO. Órákig benn voltam, normálisan kivizsgáltak. EKG, ultrahang, laborok, minden negatív. Amikor finoman próbáltam rákérdezni, hogy esetleg nem-e esetleg-e a második oltás-e tett-e be-e, a doki némi hümmögés után csak annyit mondott: "Akár..."

Azóta volt 24 órás Holter-EKG-m, full negatív, úgy, hogy míg rajtam volt, elő-elő jöttek néha a kisebb rohamok. Azért is írom, hogy kisebbek, mert -nem azt mondom, hogy nem foglalkozom vele- de mivel "tudom" mivel állok szemben, próbálom a pozitív oldalról nézni továbbra is a dolgaim.

A helyes légzés nagyon sokat segít, a legtöbb kis rohamot simán lenyomom vele. Doki írt fel gyógyszert, de kicsit utána olvasva inkább ki se váltottam. Én egyenlőre a pozitív energiákkal harcolok, és úgy érzem, győzelemre állok. Hasonló jókat és mielőbbi javulást mindenkinek

PCR teszted is volt? Felnyomták az orrba a pálcikát? Tudod hogy ott bent mélyen van az ember félelem központja, nem a legjobb piszkálni.

A fertőtlenitő amit oltásnál használnak egy vegyész ismerős szerint sulyos idegméreg, ami börön át szépen felszívódik.

Nekem 3 rokonom hallt meg a beoltás követő 2 hét alatt, egyik se volt covidos, de minden rendben van az vakcinákkal.

A fertőtlenitő amit oltásnál használnak egy vegyész ismerős szerint sulyos idegméreg, ami börön át szépen felszívódik.

A három csepp 70%-os alkoholról beszélsz?

A dihidrogén-monoxid is halálos belélegezve, aztán látod mennyire nyomatják...

Anyam is atesett ezeken, de meg most is van pulzus panasza. Sputnyikot kapott, semmifele erdemleges mellekhatas nem jott ki rajta. Meg csak egy hoemelkedes sem.
Viszont a masodik oltas utan bo 1 honappal jottek ezek: pulzus, vernyomas gond, halalfelelem, szivkornyeki szuras. Elvittem magan dokihoz (tavasszal meg az volt csak): szivultrahang es koponya MRI. Majd haziorvos, full-orr gegeszet, kardiologus, szemeszet. Meg van kettot, aztan ennyi.

Eddig tok egeszseges.

[ Szerkesztve ]