Az előző munkakörömben én is utazgattam egész sokat, bár messze nem annyit, mint te, és a helyszínek sem voltak túl változatosak (javarészt az Egyesült Királyság és Magyarország között). Egyet tudok érteni az észrevételeiddel, és őszintén szólva nem is csinálnám olyan mértékben, mint te (Facebookon azért szoktam látni, hogy épp hova repkedsz, és már nekem is feltűnt, milyen sokszor jársz külföldre ). Kell hozzá monotóniatűrés, és nagyon bosszantó tud lenni a sok elvesztegetett idő. Valószínűleg ezek miatt nem is való nekem. Neked viszont mindenesetre kitartást, jó látni, hogy élvezed.

A felkelőnapos utca hol volt? (Ha muszáj lenne, Hollandiát tippelném, de tulajdonképppen nem muszáj )

Egek ura.

Szerencsére a legtöbb út azért 1,5-2 óra, vagy átszállásos. Európán belül azért nem vészes közlekedni. Az amerikai utak meg... hát azért még egyszer nem csinálom meg a London - Las Vegas közvetlent ha nem muszáj. Az gyilkos a 11 órával. Igazából háztól-házig a layoverekkel együtt simán benne vannak ezek az amerikai utak 23-24 órában, ha és kiemelem HA nem késel le valamit. De jártam már úgy tavaly karácsonykor, hogy havazás miatt késtem 2 órát, Amszterdamban meg integettem a felszálló budapesti járatnak.

Amúgy az ünnepek után újra indul a pörgés, Januárban újra Moszkva, Bukarest, aztán Amszterdam és London Február végéi bezárólag már biztos, sőt a következő vegasi út is áprilisban...

dabadab: Az bizony Amszterdam, valahol ezen a környéken valamelyik kis kereszt utca.

flymi: Jah, az arany kártya megvan, a Platinum kicsit elérhetetlen - ahhoz vagy nagyon sok long haul flight kell, vagy még többet kellene átszállva röpködnöm, és hát... nem megy.

[ Szerkesztve ]

Kezdem megérteni, miért nem vonzott soha a repülés (utasként).Az egész egy tortúra, fura hogy van aki ezt élvezi.

"Alvás pedig többnyire nem szokott menni ülő helyzetben."

#régenmindenjobbvolt

(A Hindenburg zeppelin egyik kabinjának reprója a friedrichshafeni Zeppelin múzemban)

"Ha viszont adódik is lehetőség, akkor is egyedül vagy. És persze mindig vannak ilyen magányos farkasok, akik hátizsákkal bejárják a világot, de én nem ez a típus vagyok. Szeretem a páromat, és örülnék neki, ha velem lehetne. Szeretem a családom és a barátaim, és egyikük sincs mellettem, hogy az élményt együtt tudjuk átélni."

pont ezért nem tudnék ilyen munkát csinálni, márpedig biztos érdekes lehet mindenhol 1 pillanatnyi betekintést nyerni az adott kultúrából pár hónapja küldtek ottalvós céges útra debrecenbe (most először és remélhetőleg utoljára), de hasonló okok miatt nem élveztem... reggel 3 óra autópályán, majd 6óra intenzív meló, aztán hiába lett volna ugyanennyi szabadidő a városban, kb 20perc séta után visszamentem a szállásra, mert az egészhez nem volt kedvem... más lett volna, ha ott van velem a család vacsorázni is csak azért mentem le, mert enni azért kell valamit... állt a cég mindent: szállás is nagyon jó volt (ha hotelbe megyünk, ennél olcsóbb kategóriát választunk), kiihattam volna a minibárt, vagy ehettem volna a legdrágább bélszínt is vacsorára, de így nélkülük az egészhez nem volt kedvem és csak a hazautat vártam

ui: az írás jó nagyon

Na igen. Én is azokat az üzleti utakat élveztem a leginkább, ahol olyan emberekkel találkozhattam, akiket már ismertem (vagy korábbi találkozók, vagy hosszútávú telefonos együttműködés révén).

@dabadab: Na igen. Mondjuk a Hindenburgon utazni önmagában komoly luxusnak számított, úgyhogy nem lep meg annyira, hogy ott volt lehetőség elterülni.

Kellett is, mert egy Frankfurt - Rio de Janeiro út 100 óra volt, +/- 10% időjárástól függően (most ez megvan 11-12 óra alatt).

Az utolsò elötti kép olyan mintha Columbia egyik utcàja lenne a Bioshock Infinite-ből

Pedig ha rutinos vagy, és nem zaklatnak (meg mondjuk van már priorityra jogosító kártyád ), akkor a reptéri macerálás és belépés a szokásos 50 percnyi sorban állás + security helyett lerövidül 12-15 percre. Ami már elég fain. ^^

Plusz utazz Kedden délelőtt ha megteheted. Kedd délelőtt Ferihegyen a senki földje, a reggeli csúcs után. Imádok akkor menni, mert tényleg üres a reptér egy hétfő reggelhez képest.

mephi666: Annyira azért nem leszek depi, ha módom van rá várost nézni. Vagy vannak olyan partnerek, akik mondjuk városnéző hajókázást szerveznek Szent Pétervárott, de pl. legutóbb Moszkvában elvittek egy lőtérre, és egy kiskaliberű Kalasnyikovval lövöldözhettem - persze vicces volt, amikor elmagyarázták az instrukciókat oroszul, és egy büdös szót nem értettem belőle. Volt ott egy orosz gyerek, aki fordított, és mondta hogy várjam meg a tűzparancsot. Mondom az mi? Agony! Jah, jó... aztán rájöttem, hogy a tűzparancsot nem kell figyelnem, mert ha a többiek elkezdenek lőni, akkor valószínű megkapták ők is...

Btw. az íráson van még mit csiszolni, kicsit hamarabb engedtem ki, és tele van magyartalan mondatokkal, meg logikai bukfencekkel, az elgépelésekről ne is beszéljünk. Ha lesz kedvem, este átírom itt-ott. De köszi azért.

A tapasztalat viszont az, hogy Prága, Budapest és Bécs után kevés igazán szép főváros van Közép-, Kelet-Európában. Belgrád ronda. Varsó új belvárosa, a sok felhőkarcolóval elég impozáns, de nem csoda hogy a város többi része olyan amilyen, hiszen a II. VH idején szarrá bombázták, és a szovjetek építették újjá. Zágráb elmegy, de ott is csak a történelmi belváros a szép, Ljubjanában van három utca ami élvezhető, amúgy kifejezetten ronda. De ott úgy is hegyek a tavak és az erdők a szerelem... Jaj, imádom Szlovéniát.

Kijev amúgy nem rossz - sőt, Moszkva... hát csúnya. Jó, van egy pár szép rész ott is, meg a város maga monumentális méretű (ezt főleg péntek este a dugóban ülve érted meg, amikor rohannál ki a reptérre). Szent Pétervár, meg Szent Pétervár, fantasztikus város - de nem főváros ugye. Bukarest meglepően csecse, főleg az északi része, sajnos a People's palace-ban még nem jártam, de tervben van.

Sajnos a balkáni nagyobb városokat még nem láttam (Mosztár kivételével), de jövőre amúgy is tervezek Tiranai, Pristinai utakat.

(#12) 7: nekem az a szerencsém, hogy sok partnert már előtte ismertem, mert más gyártók dealer meetingjein találkoztunk évekkel ezelőtt. Így jó barátom a cseh dealerem, a szlovák, a litván, vagy épp a román. A horvát srácokkal meg azóta kerültem nagyon jó barátságba, ahogy a lengyelekkel is. Az oroszokat is kedvelem, mert jófej figurák.

wesder: pedig az tényleg Amszterdam.

[ Szerkesztve ]

Ezt jó volt olvasni.

Sajnos repülőn még nem ültem de ez a cikk már majdnem felér az élménnyel.

Szia crey!
Szuper írás, főleg a "Hogyan repüljünk ésszel, avagy Klára és Tibor roadshow-ja az idegrendszeremen" rész. Mondanám, hogy irigyellek, de tekintettel arra, hogy Én mennyire rühellek utazni, ez így elég hülyén hangzana tőlem. Pedig még is így van, mert utazni utálok, de Te -ahogy olvasom- jelenleg élvezed azt amit csinálsz és ezt azért irigylem kicsit. No persze, semmi rosszindulat!
20 éve repültem utoljára, de még jól emlékszem. Jó móka volt. Egy fiatal, szuper kis csapat jött össze a repülőn, olyan volt, mint egy buszos iskolakirándulás. Na jó, itt mondjuk nem hánytak nyakon, az igaz, de végig nevettük, meg marhultuk az utat, persze kultúráltan, pedig sosem találkoztunk előtte. Ez főleg azért volt jó, mert a nejem nem kicsit volt beijedve, de a sok bohóckodásban szinte meg is feledkezett róla, hogy most egy kicsit magasabban van, mint amikor a létra tetején függönyt cserél. Akkoriban, még a WTC tornyai stabilan álltak, nem volt olyan nagy para repülőre szállni. Mondjuk az egyáltalán nem baj, ha manapság egy kicsit jobban odafigyelnek a Tisztelt Utazóközönségre.
A vegasi útról azért majd írj, meg lőhetnél pár képet is (az Elvis-es esküvőit persze privátban).
Addig is jó utat, élvezd az életet!
Üdv: Amantius.

Örömmel látom, hogy mások is repkednek :-)

Ez a rész mindent visz:

"Általában itt is egyszerűek a szabályok. Fölösleges tolakodni. Jó esetben a gép eleje és vége, ugyan arra a reptérre fog megérkezni, de amúgy is számozott helyed van, ahova ülnöd kell."

A mai napig érthetelen jelenség a számomra, hogy miért kell a board-in soban tolakodni. Eléggé pontosan rá van írva a jegyre, hogy hová kell ülnie az embereknek de mégis, sokan mintha azt gondolnák, hogy ha hamarabb bent vannak a gépben, akkor nekik jobb lesz valamiért. Személy szerint lehetőleg utolsóként (mint utas) szoktam felszálni a gépre ha tudom, hogy nem az ablanál fogok ülni, hanem a folyosó mellett (ha van rá lehetőség a folyosó mellé kérem a jegyemet, hogy a 8-10 órás utakon, a többi utasttárs zavarása/felébresztése nélkűl ki tuddja menni wc-re pl.

A balataarcúak csoportjába tartozó, először repülő, fogalmatlan, de ez palástolni akaró, olvasni nemtudó gyokér megvan valakinek? Jelemzően káeurópai, farmer kabátos és nadrágos (BKV ellenőr egyenruha) embroid, autós táskával a kezében. Toporog azt sem tudja merre van arcal, és mindent máshogy csinál amit kéne. Vedd le az öved és miden fémet, ő az órát és az övet fent hagyja, de biztos ami biztos, egy marék aprót azért odabasz a szalagra, nyilván a tálca mellé, had essen a gépbe, attól áll a sor igazán.
Farmerkabát belső zsebéből azért még elő kerül a fantás üvegbe töltött pálinka, két öngyújtó, egy doboz gyufa, a farmer kis zsebéből meg egy Zippo, de minumum svájci bicska láncon. Veszekedés nyilván, nemviheti fel mérnem vieti fel, multkor is felvitte (fenéket, először van reptér közelében). Imádkozol, ha ne egy gépen repüljetek, de tuti, hogy előtted v. mögötted, de a rosz napod van mellád fog űlni. Persze cipő levesz, nyilván lábszag, majd horkolás.

Szép dolog ez a repülés :-)

Mennyit utazol oroszokkal?

Olyan testszaggal szoktak felszállni emberek az Aeroflot járatokra, hogy sírok. És ha nem ez, akkor persze a rusztli szerű rohadt szájszag, avagy vagy halszagúvá rohadtak a fogai, vagy valóban ruszlit zabálnak reggeltől estig.

Ennél rosszabb nem lesz sehol