Szia crey!
Szuper írás, főleg a "Hogyan repüljünk ésszel, avagy Klára és Tibor roadshow-ja az idegrendszeremen" rész. Mondanám, hogy irigyellek, de tekintettel arra, hogy Én mennyire rühellek utazni, ez így elég hülyén hangzana tőlem. Pedig még is így van, mert utazni utálok, de Te -ahogy olvasom- jelenleg élvezed azt amit csinálsz és ezt azért irigylem kicsit. No persze, semmi rosszindulat!
20 éve repültem utoljára, de még jól emlékszem. Jó móka volt. Egy fiatal, szuper kis csapat jött össze a repülőn, olyan volt, mint egy buszos iskolakirándulás. Na jó, itt mondjuk nem hánytak nyakon, az igaz, de végig nevettük, meg marhultuk az utat, persze kultúráltan, pedig sosem találkoztunk előtte. Ez főleg azért volt jó, mert a nejem nem kicsit volt beijedve, de a sok bohóckodásban szinte meg is feledkezett róla, hogy most egy kicsit magasabban van, mint amikor a létra tetején függönyt cserél. Akkoriban, még a WTC tornyai stabilan álltak, nem volt olyan nagy para repülőre szállni. Mondjuk az egyáltalán nem baj, ha manapság egy kicsit jobban odafigyelnek a Tisztelt Utazóközönségre.
A vegasi útról azért majd írj, meg lőhetnél pár képet is (az Elvis-es esküvőit persze privátban).
Addig is jó utat, élvezd az életet!
Üdv: Amantius.