Na de ha varázsgomba, akkor máris ott a helye.

[ Szerkesztve ]

Ez persze nyilvánvaló, csakhogy ő - Miklós püspökkel és a nyuszikákkal ellentétben -, nem hozott ajándékokat, sőt, neki hoztak. Bár ő maga is ajándék volt, Isten ajándéka az emberiségnek, hogy mindannyian el ne vesszünk.

"És a nagy Isten irgalommal volt irántunk, és tudatta velünk ezeket a dolgokat, hogy el ne vesszünk; igen, előre tudatta velünk ezeket a dolgokat, mert szereti a lelkünket, ahogyan szereti a gyermekeinket is; irgalmában tehát angyalai által meglátogat bennünket, hogy a szabadulás tervét mi is és a jövendő nemzedékei is megismerhessék."

[ Szerkesztve ]

A mondat elején van a lényeg. Azt lásd! Pont az a lényeg, hogy a Megváltó, Isten fia testet öltött és gyermekként a Földre született.

A gyermeknap egy később „csinált” ünnep. Teljesen másról beszélek.

"... és megteremté a karácsonyt." Ha már a történetiséget nézzük, a karácsony is egy csinált ünnep, még csak nem is a keresztények hozták létre, hanem a római katolikus birodalom, méghozzá egy pogány ünnep kiszorítása céljából. Jézus valószínűleg nem is karácsonykor született. De az biztos, hogy nem hóhulláskor.

Most furcsa lesz amit írok, de én amikor megtudtam (szüleimtől), hogy nem létezik a Jézuska, Mikulás stb. akkor örültem, és megnyugodtam, ugyanis nem tudtam megbízni abban a személyben, akit még soha nem láttam, csak mástól hallottam róla. Úgy voltam vele, hogy vagy hoz ajándékot, vagy nem. Viszont a szüleimet ismertem, és tudtam, hogy fognak nekem ajándékot adni, vagy ha mégsem, akkor számon tudom kérni rajtuk!

Mert karácsonykor születik, a kicsi Jézus. Tudod, barmok közt fekszik, jászolban nyugszik. Mert még kicsi, azért a "-ka" képző.

Ez is csak egy legenda, hogy istállóban született. Semmi sem utal erre.

Legenda, így van. Most a Jézuska, mint szó eredetéről értekezünk. Azért ez egy megható írás, nem szabad elrontani a túlzottan materialista kommentekkel.

Materialistának se nevezett még senki, inkább idealistának tartanak.

[ Szerkesztve ]

Akkor pedig higgy a legendában és ne keresd a bizonyítékokat.

Sosem értettem, hogy miért kell egy gyereknek hazudni? Ő is őszinte hozzánk, joggal várja el tőlünk ugyanezt. Egyszer úgyis rájön, hogy a szülei hazudtak neki, mert a Mikulás nem is létezik. Na, onnantól fogva már nehezebben fog hinni nekünk, hiszen kiderült, hogy mi, akikben megbízott, hosszú évekig becsaptuk és hazudtunk neki. Ő ezt így fogja felfogni, és nem úgy, hogy mi milyen aranyosak voltunk, hogy teremtettünk neki egy álomvilágot. A gyerekeknek nem kell álomvilágot teremteni, megteremtik azt ők maguk is. Sokkal szebbet, mint amit mi a begyöpösödött felnőtt fejünkkel valaha is tudnánk nyuszikákkal, meg jézuskával. És nem értjük, hogy az eddig jól viselkedő gyerek miért lett egyik napról a másikra szófogadatlan, rossz magatartású. Elvesztette a hitét bennünk. Pedig nyugodtan meg lehetett volna mondani neki, ha tényleg igaz barátai, szövetségesei akarunk lenni, és azok is akarunk maradni, hogy ilyenkor az a szokás, hogy egy régen élt nagyon jó ember, Miklós püspök tiszteletére valaki beöltözik az ő ruhájába, és ő is olyan kedvesen viselkedik a gyerekekkel, mint ahogy ő tette régen. Ez semmit sem fog levonni az ünnep szépségéből, és igazat is mondunk. Hogy is várhatunk el tőle őszinteséget, ha mi sem vagyunk azok?

[ Szerkesztve ]

Nem hiszem, hogy a gyerekekben ez maradandó törést okoz. Én értem, hogy őszintének kell lenni, de ennyi erővel akkor minden rajzfilmnél el kell mondani, hogy "nem, kisfiam, az az autó valójában nem repül/nem beszél, csak színészek alámondják a hangot és számítógépes effekteket használt a rendező bácsi."

Szerencsére erre nincs szükség, mert a gyerek pontosan tudja, hogy az mese, és nem valóság. Ha nem hiszed, kérdezd meg tőle. A gyerek nem ostoba, csak hisz nekünk, hiszen mi vagyunk a szülei. El fogja hinni, amit mondunk neki. Kinek másnak is hinne? Ki másban is bízhatna meg egy veszélyes és ismeretlen világban? Ezzel nem szabad visszaélni. Ez egy bizalmi viszony, és mint ilyen, nagyon sérülékeny.

"Vikk 2012. december 07. péntek - 10:35 Bár én még senkiről sem hallottam olyan történetet, hogy csalódás lett volna neki vagy a gyermekének, amikor kiderült, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékot, én viszont anno nagyon is becsapva éreztem magam …."

"lizenn 2012. december 06. csütörtök - 11:32 Nekem nagyon nagy csalódás volt, mikor megtudtam az osztálytársaktól. Én így éreztem, igenis csalódás, a legnagyobb! Akkor azt gondoltam, hogy én meg fogom mondani az igazat ha lesz gyermekem. Azóta viszont nagyon egyszerű magyarázatot találtam rá, hogy mit kell mondani ilyenkor, és nem fog ezért haragudni hogy hazudtunk."

"Ágota 2012. december 06. csütörtök - 20:49 Nem feltétlenül kötözködni akarok, csak szeretném elmondani a véleményemet erről a valóban megosztó témáról (úgy értem, általában a két véglet van – megmondjuk/ne mondjuk meg, kevesen “semlegesek” a témában). A mesékkel kapcsolatos résszel egyetértek – de millió más mese van. Az ünnep mibenlétével is egyetértek – de ahogy a cikkben is szerepel, ezt nem az teremti meg, hogy azt mondom a gyerekemnek, hogy a Jézuska hozza az ajándékot. Szerintem ugyanolyan szép és szeretetteli az Ünnep, a közös készülődés akkor is, ha elmondom, hogy a kis Jézus születését ünnepeljük, és ahogy őt a Háromkirályok megajándékozták, úgy ajándékozzuk meg egymást Mi is (az, hogy ezzel egyetértek-e, már teológiai kérdés, de ebbe most ne menjünk bele:-)
Akárhogy is: “Becsapás, ha azt mondjuk, van Mikulás?” Mivel nincs, ezért a válasz igen. Valóban, a Hófehérke sem igaz, de nem is mondom azt a gyerekemnek, mielőtt felolvasom Neki, hogy az.
Azért nem vesszük hazugságnak ezt, mert mindenki így csinálja. Pedig szerintem úgy is épp olyan jó, ha elmeséljük, hogy ez egy szép hagyomány. Mesevilágnak ott vannak a mesék.
“…nem csak magunkra számíthatunk, hanem itt a családunk és benne a csoda” – erre a szeretet, a törődés és a feltétel nélküli elfogadás tanítja meg, szerintem, bár nem vagyok szakértő, “csak” egy anya a sok közül.
Csak annyit még, hogy én személy szerint csalódott voltam kiskoromban, amikor kiderült, hogy nincs Mikulás, de nem azért, mert elvették a “csodát”, hanem attól, hogy a legszeretettebb szeretteim miért mondtak mást ennyi ideig? Persze ettől nem múlik el a bizalom nyilván, de rossz érzés volt sokáig. Ez persze valószínűleg egyéni dolog, sok mindenen múlik, de azt általánosságban kijelenteni, hogy “Nem érzi becsapva magát”…hát, nem tudom."

"eniko 2012. december 06. csütörtök - 12:54 Nagyon elgondolkodtam ezen napok ota. Ahol mi elunk ott Santa hozza az ajandekot es nem tudom mit csinaljak? Mi Jezus szuleteset unnepeljuk Karacsonykor. Persze a Kisfiam kap valami aprosagot (hiszen o maga is aprosag a maga 2 evevel…) de nem tudom hogyan csinaljam? Ha az ovit es az iskolat elkezdi, ott az osszes gyereknek Santa hozza az ajandekot….es az en gyermekem lesz az egyetlen akinek Jezuska vagy az angyalok hozzak? Passz!"

"Iren 2012. december 09. vasárnap - 19:00 Nàlunk is a Père Noël azaz a Télapò hozza az ajàndékot karàcsonykor,de a fa alatt ott van a jàszol makettban Jézuskàval és a többiekkel. (nàlunk ez a hagyomàny) Igy a gyerekeim ismerik mind a 2 történetét. Viszon a nagyszülök ajàndéka ami magyarbòl jön azt a Jézuska hozza."

Elképzelem, ahogy ülsz kedves családoddal a feldíszített fa alatt, és gyermekeid csillogó szemeit látva megválaszolod kimondatlan kérdéseiket.

Igen, a piacon vettük a fát, már akkor is hullott. A díszeket még a nagyiéktól kaptuk, a szaloncukrot meg olcsón sikerült beszerezni. Az ajándékok a Tes*óból vannak.
Azért van így ez az egész, mert mi, a szüleitek gondoskodunk rólatok.
Hát tessék örülni!

Nincsenek gyerekeim, a hsz.-od meg témaidegen.

Nem tudom, hogy képzelted, Egérke! A karácsony kapcsán fáról meg szaloncukorról beszélni...???
Na meg a díszek! Huhh...Szentségtörés! Ez kimeríti a témaidegen fogalmát!

Nézd, (a többiek nevében nem beszélhetek,) valahol a kisagyam táján csöndben (meg)értelek.
Véded a vallást, ez idáig szép, meg jó, minden megbecsülésem a tiéd. Azonban nem ártana, ha újra elolvasnád ezt.

Tartok tőle, hogy ha lesznek gyermekeid, megfosztod őket attól az élménytől, amelyre egész évben vágynak, és a titokzatosság lengi körül.
Mondd, az mennyivel jobb, ha egy család fapofával éli meg az ünnepeket, hiszen csinált, mesterkélt, művi?

Gyermekként hittem a Mikulásban, és 5-e lévén ébren akartam maradni, hogy lássam, amikor az ablakba tett, ragyogóra pucolt cipőmbe teszi a csomagot. Elaludtam, és ez így ment éveken keresztül. Reggelre ott volt a csomag a cipőmben, no meg egy aranyszínű virgács.
Gyermekként hittem Jézuskában, úgy fürödtem a lavórban, mint egész évben soha, és alig vártam, hogy megszólaljon a csengettyű, és bevonulhassunk a szobába, ahol már várt a csillogó csoda, és a sült alma illata.

Persze én is megtudtam idővel, hogy mindez "hazugság", de ettől nem változott meg bennem semmi. Hálásan gondoltam szüleimre, mert egy olyan világot tártak elém, amely felér a legszebb mesékkel.

Még ma is hiszem, mert HINNI AKAROM, hogy decemberben a Mikulás és a Jézuska hoz ajándékot mindenkinek, aki megérdemli.

Ami pedig azt illeti, ez vallástól független. Jómagam vonzódom a buddhizmushoz, de sehova nem tartozom. Bár hiszem az Urat, nevezze bárhogy bármelyik vallás.