Bőgök...

...és most felhívom Édesanyámat

Jézus nem hazugság, de miért kell Jézuskának hívni? Talán nem nőtt föl?

Szívhez szóló írás.
Igazad van, nincs tökéletes ember, tökéletesen megszervezett ünnep, de attól még lehet örülni neki, másoknak örömet okozni, mert ez a lényeg.
A Harry Potter nekem is nagy kedvencem, de inkább a könyvek. A filmek zenéje és a szereplők nagyon jók, de szerintem az egész történet olvasva más, sokkal nagyobb élmény. Már csak azért is, mert a filmekből sok mindent kihagytak.
Grtula a cikkedhez, jó volt olvasni!

Köszi! Igen én is azon a véleményen vagyok, hogy sokkal jobb olvasni, mint filmen.
Volt olyan könyv, amire évek múltán úgy emlékeztem vissza, mintha láttam volna, egyes személyek olyanná váltak, hogy magam előtt láttam az arcukat!

Jó kérdés...
Viszont nálunk is "Megjött a Jézuska" a varázsszó.

Jó kérdés.
A Mikulás miért nem Mikuláska? Vagy Télapóka...?

Ijjájom Ralph Finnes mint Voldemort egész jó volt.

[ Szerkesztve ]

Mert ezzel alacsonyítják le az emberek és taszítják húsvéti nyuszika szerepbe, csak nehogy hinni kelljen benne, vagy netán a nevén szólítani. Nagyon szomorú

Az öcsém bigottan vallásos, és ő sem veszi jó néven, ha azt hallja, hogy Istenke, vagy Jézuska. Azonban karácsonykor náluk is a Jézuska hozza a feldíszített fát, és az ajándékokat.
Hogy miért?
A gyerekek kedvéért.

Nem mondhatjuk a gyerekeknek, hogy a Megváltó, vagy Krisztus, netán a keresztre feszített, bűneinket megváltó Krisztus, Isten fia jótékonykodik.
Ennél sokkalta kedvesebb megnevezés a Jézuska. Itt a "ka" nem kicsinyítőképző, annál inkább kedveskedő utótag.
A gyerekek egyébként is szeretik a becézgetést. Nekik egy macska cicuska, egy nyúl nyuszika, no meg van ugye anyuka, meg apuka, és így tovább. Nem arcátlanok, inkább kedveskednek azokkal, akit szeretnek.
Ugyan mondjátok már, mi a csudáért ne lehetne Jézuska a megváltó Krisztus, ha egyszer így kedvesebb a gyermekek szívének?

- o -

Ami pedig az írást illeti, áhítattal olvastam. Ó, a régi emlékek...
Karácsonykor mindig volt egy alma a kályhán, még most is érzem az illatát.
No meg a csillogó díszek kápráztató ragyogása feledhetetlen. Volt egy gomba, és ugyan semmi köze a karácsonyhoz, de nekem az tetszett a legjobban.
No mindegy, kicsit elméláztam...

Bárcsak így lenne, ahogy mondod. De sajnos nem így van. Illetve biztos van aki ezért hívja így, de a megnevezés jelen esetben magában hordozza a "téma és kérdés"-hez való globális hozzáállást. Van egy ilyen sajnálatos vetülete is a dolognak.

Köszönöm Vakegérke! Nem csalódtam Benned!!!
Örülök, hogy kicsit nosztalgiáztál! - A gomba milyen volt??? Hol volt??? Azt hittem csokigomba a fán!

Gyerekekről beszéltem. Ha már nagyobbak, akkor már nem lenne szükség a becézgetésre, de valahogy megmarad karácsonykor. Ettől még lehet tisztelni Jézust.

Mondom ezt úgy, hogy nem tudok olyan vallásnak követője lenni, amely büntetésre, mondhatnám megtorlásra alapoz.
Hitvallásom egy részlete.

Ó, az a gomba...
A szára fehér volt, a kalapja olyan piros, amelyet ma metálnak neveznénk, fehér pöttyök voltak rajta. Valami ilyesmi, de üvegdísz, és egyáltalán nem ilyen.
Szikrázott rajta a gyertyák fénye, és bár egy gombának nincs keresnivalója a karácsonyfán, mégis elkápráztatott.
Sült alma illata, és az a gomba...
Soha vissza nem hozható élmény, de vizuális típus lévén ha behunyom a szemem, és beleélem magam, látom a szobát, a varázslatos gombát, és érzem a sült alma illatát.

Ha már nosztalgia:
A papám egyszer elrejtette a mamámnak szánt ajándékot a plafonig érő karácsonyfán. Jó sokáig keresgéltük, mire megtaláltuk a zöld köves fülbevalót. Versenyeztünk a tesómmal, ki bukkan rá hamarabb. Azt már nem tudom, ki lett a győztes, de az izgalomra, a játékra, a nevetésre és a fenyőtűk szurkálásaira emlékszem.
A bátyám tovább vitte a családi hagyományt, ő is ékszerrel lepi meg a párját minden karácsonykor.
Az én kedvenc díszem a zöld-ezüst üvegbicikli volt. Ma is megvan.

Nekem a gyerekkoromból nincsenek emlékeim, annyit tudok, hogy az előszobában az íróasztalon volt fa és konzum szaloncukor volt rajta. Nem emlékszem ajándékra sem, díszekre sem. Valamiért törlődött talán...
A gyerekeimmel töltött karácsonyok, karácsonyfák, azokra emlékszem. A csillogó szemekre, a boldogságra az arcokon, a meghittségre, mialatt a "Mennyből az angyal"-t énekeltük... Csodaszépek, mindent próbáltam megtenni, hogy a karácsonyok varázslatosak legyenek!

Ja, hogy elrejtés?

Én is elrejtettem a feleségem ajándékát egyszer a fára. Egy fehér számlapos karóra volt, amely eltűnt a csillogásban.
A gyerekek is keresték volna, de magamhoz húztam őket, és a fülükbe suttogtam, hogy ha ők találják meg, Anyu öröme nem lesz teljes. Hármasban néztük Anyucim küszködését, és drukkoltunk neki.
Megtalálta, és összepuszilt minket örömében.
Naná, hogy a gyerekek visítoztak, hogy anyuuu, én már láttam, hogy hol van!

Ez szép!! Így gondolom én is, nem pedig úgy, hogy aki állandóan templomba jár, áhitatoskodik, az majd a mennyek országába jut. Mindig azt mondom és vallom, hogy a tetteink bizonyítják, hogy milyen emberek vagyunk. Nem feltétlen kell ahhoz templomba járni, hogy Istenfélő emberek legyünk, hogy igyekezzünk betartani a 10 parancsolatot.
A rendszerváltozással egyidejűleg hirtelen nagyra ugrott a hívő emberek száma, ami úgy gondolom, inkább divattá vált, sok esetben pedig az egyházi iskolákba járó gyerekek szülei nem a vallás miatt íratták be kölküket oda, hanem azért mert státusz szimbólumnak tekintették ezt az oktatási intézményt.
- Az órakeresés aranyos lehetett!!

[ Szerkesztve ]

"A rendszerváltozással egyidejűleg hirtelen nagyra ugrott a hívő emberek száma, ami úgy gondolom, inkább divattá vált, "
Sok esetben így van.
Én nem vagyok Istenfélő, se hívő, csak olyan vagyok, amilyenné neveltek. Tehát se nem rosszabb, se nem jobb, mint a nagy átlag. Azt hiszem.

Így látatlanban kiegyezünk!

A HIT....igen ez...ez az amit nem veszünk észre, keverjük mindenfélével....pedig hatalmas erő! Vallások próbálják különféle módon eljuttatni az emberekhez csak mesevilággal eltakarva nem sok sikerrel! Pedig ott van, csak kőrbe kell nézni: a világot -nem, nem az ember alkotta kis burkot aminek a pénz az Istene- az eredetit, amit az ember kapott, a természetet, és hinni abban aki mindezt teremtette nevezve akárkinek! Ha ez megvan, megvan a lelki békéd, megvan az a biztos pont az életedben-melynek bizonyítéka kézzelfogható- amelyet senki nem vehet el tőled és amelybe vetett bizalom megerősít mindenféle más nehézséggel szemben! Amint a történet írója írja, a csillogás a gyermeki szemekben a Jézuskába vetett bizalom, igazi boldog érzés...igen ezt okozza a hit! És ennél még sokkal többre képes...Csak HIGYJ!

Szerintem egyszerűbb a válasz. „A kis Jézus megszületett.” ...ebből lett Jézuska. Az ő születését, a kisdedet, a gyermeki tisztaságát ünnepeljük. Nincs ebben semmi degradáló, a helyén van a kifejezés. A betlehemi jászolban nem Krisztus a megfeszített fekszik.

Ijjájom Szép gondolatokat osztottál meg velünk.