Az öcsém bigottan vallásos, és ő sem veszi jó néven, ha azt hallja, hogy Istenke, vagy Jézuska. Azonban karácsonykor náluk is a Jézuska hozza a feldíszített fát, és az ajándékokat.
Hogy miért?
A gyerekek kedvéért.
Nem mondhatjuk a gyerekeknek, hogy a Megváltó, vagy Krisztus, netán a keresztre feszített, bűneinket megváltó Krisztus, Isten fia jótékonykodik.
Ennél sokkalta kedvesebb megnevezés a Jézuska. Itt a "ka" nem kicsinyítőképző, annál inkább kedveskedő utótag.
A gyerekek egyébként is szeretik a becézgetést. Nekik egy macska cicuska, egy nyúl nyuszika, no meg van ugye anyuka, meg apuka, és így tovább. Nem arcátlanok, inkább kedveskednek azokkal, akit szeretnek.
Ugyan mondjátok már, mi a csudáért ne lehetne Jézuska a megváltó Krisztus, ha egyszer így kedvesebb a gyermekek szívének?
- o -
Ami pedig az írást illeti, áhítattal olvastam. Ó, a régi emlékek...
Karácsonykor mindig volt egy alma a kályhán, még most is érzem az illatát.
No meg a csillogó díszek kápráztató ragyogása feledhetetlen. Volt egy gomba, és ugyan semmi köze a karácsonyhoz, de nekem az tetszett a legjobban.
No mindegy, kicsit elméláztam...
