Áááááááááááááááá! Ilyen voltam, csak álcáztam magam. Be voltam zöldülve, de most így jobban érzem magam!!!

Nekem meg öt van, és egyik sem nehezményezi, hogy Jézuska hozta az ajándékot, sőt nagyon nagy nosztalgiával gondolnak arra az időre és mindegyik azt mondta, hogy Ő is majd a gyerekének ugyanígy fogja csinálni. Akkor nem lehet akkora csalódás mégsem! Nem?

Én nem is emlékszem, mikor tudtam meg, hogy nem a Mikulás, vagy a Jézuska hozza az ajándékokat. Valahogy fokozatosan, nem derült égből villámcsapásként történhetett. De jó volt várni a meglepit, a csodát!

Húúúúúúúúúúúú! Miket tudok meg!! A buddhizmus engem is érdekel, most akarom bővebben tanulmányozni, ha túl leszek az "Elátkozott királyok"-on, szerencsére a 7. részt, tehát az utolsót olvasom.
Kihagytál valamit Vakegérke! A sült alma után hiányoltam a pöttyös gombát! Azt is megemlíthetted volna. Vagy, hogy bocsi gyerekek, de a pöttyös gombához ne nyúljatok, az mérgező!
Én szeretem Jézuskát és kitartok mellette. A húsvét is aranyos meg szép, de nekem a karácsony a minden!!!! Na meg persze a Jézuska!!!! Aki a fát hozza, meg az ajándékokat!!!

Szerintem is így éli meg legtöbb gyerek, hogy kezd nem hinni, aztán mégis, aztán mégse, de mégis csak lennie kell....

Csillogó csodáról beszéltem, tehát ki nem mondottan, de a pöttyös gombáról is.

Ezért írtam, hogy témaidegen. Mert én teljesen másról írtam, mint amiket a tollamba adsz. Eszemben sincs védeni a vallást, ezt nem tudom, hogy honnan veszed. "Fapofa, csinált, mesterkélt, művi"? Miért lenne az? Szerintem egy ünnep attól még ünnep marad, mert őszinte. Sőt, ha már ennyire ragaszkodunk a hagyományokhoz, ez eredetileg egy keresztény ünnep volt, és abban még nem volt semmi jézuskázás, meg amivé vált ez a szép ünnep, hanem igazi áhítat, nem pedig az év egy napján valami valláspótlék, szeretet, hit, ajándéközön, és persze az elmaradhatatlan éjféli misére el kell menni akkor is, ha amúgy látni sem akarjuk a papot, hiszen ilyenkor mindenki átlényegül, Hydeból egy napra Jekyllé változik, meg minden. Én inkább ezt érzem talmi csillogásnak, felszínes látszatnak, ami mögött sokszor nincs semmi. A szülők, akik egész évben csak veszekedtek, ilyenkor meg tudják mutatni, hogy milyen jó szülők is ők. Szuper...
Nálam alapelv, hogy senkinek sem hazudok, főleg nem egy gyereknek, ennyi. Egyszerűen azért, mert én is rosszul viselem, ha nekem hazudnak. Csak azért mert valami szokássá lett, csak azért, mert mindenki így csinálja, még nem biztos, hogy helyes, ez valójában csak majmolás. "A szüleim is így csinálták, én is így fogom." Ez a gondolkodás megkerülése. A hagyományok és ünnepek nagyon fontosak, de csak az igazi hagyományok, nem pedig a kiforgatottak, amiknek már közük sincs az eredetiekhez. Amúgy, ha már említetted, hogy buddhista vagy, ez meg szcientológia, amire a vallások közül a buddhizmus hasonlít a leginkább, például abban, semmit sem kell elfogadni addig, amíg meg nem tapasztaltad, vagyis csak az az igaz, ami számodra igaz. Nem elhinni kell a dolgokat, hanem meg kell tapasztalni. Úgy kéne élnünk, hogy minden nap karácsony legyen, minden nap egy csoda, mert valójában az.

[ Szerkesztve ]

Oké!!!

A fát nem az angyalok hozzák? Jézus meg a fa, hát..., erről egész más jut eszembe.

Nem mindegy??? Mindenkinek tetszése szerint!! Volt, hogy a fát is a Jézuska hozta, volt, hogy csak díszítette, volt, hogy mi vettük, hogy segítsünk Jézuskának, teljesen mindegy, csak a csoda maradjon!!! Lehet, hogy sokan, többek között Te is azt vallod, hogy csodák nincsenek, de igenis vannak, csak csinálnunk kell!!!
Kinek a pap, kinek a papné!!! Nem vagyunk egyformák!!! Te majd a gyermekeidnek úgy adod elő, ahogyan Te képzeled! Én így képzeltem, így tetszett!!
Lehet, hogy a lázadóból lesz a legszentebb, de a szentből lehet a leglázadóbb is!! Változunk egész életünkben, az meg csak szerencse, ha pozitívan!

"Úgy kéne élnünk, hogy minden nap karácsony legyen, minden nap egy csoda, mert valójában az."

Valóban. Ebben csutkára igazat adok neked.
Azonban a mindennapok megélhetési problémákkal terheltek. Majd ha jóléti társadalomban élünk, és nem lesz szűkölködés, akkor...
De még akkor sem.
Apu és anyu dolgozik, a gyerekek tanulnak. Estére már fáradt mindenki, és bár megvan mindenük, lőttek a "csoda-hangulatnak".

Aki csak kényszerből cselekszik, kényszeresen szeret karácsonykor, annak tényleg csak talmi csillogás, felszínes látszat, ami mögött sokszor nincs semmi. Pedig örömforrás kéne, hogy legyen.

"Nálam alapelv, hogy senkinek sem hazudok, főleg nem egy gyereknek, ennyi."

Tisztelendő elv. Ám ha kegyes hazugsággal el tudom varázsolni a gyerekeket, és a szemükben izzik a csodaváró öröm, az miért baj?

"Amúgy, ha már említetted, hogy buddhista vagy..."

Hogy is mondtam?
"Jómagam vonzódom a buddhizmushoz, de sehova nem tartozom."
Nem vagyok buddhista, csak jobban egyetértek a buddhizmus elveivel, mint a vallásokéval.

De. De miért kiabálsz?

Nem kiabálok, csak a "Chromium bolygó" lakójának tűnik úgy, mivel más nyelven kommunikáltok!!!

Ennek azért nem kellene így lennie. Ott van például a TM, amivel a mindennapi boldogság könnyedén elérhető.
Mert az élet maga a boldogság.

A buddhizmus is vallás.

"ha kegyes hazugsággal el tudom varázsolni a gyerekeket, és a szemükben izzik a csodaváró öröm, az miért baj?" Addig nem baj, amíg ki nem derül, hogy át lett verve, be lett csapva. Akkor viszont elveszíti a beléd vetett bizalma egy részét. [link]

[ Szerkesztve ]

Ha valóban nincsenek gyerekeid, akkor szerintem majd gyere vissza pár karácsony után és mondd el a tapasztalataid. Az, hogy "gyereknek nem hazudok", helyes elv, mint általában az, hogy nem hazudunk. Mégis, az élet sokszor rákényszerít, hogy mást mondjunk, mint amit gondolnuk.

Abban én is egyetértek, hogy a gyerekeknek ösztönös viselkedést kell látniuk, ha mérgesen rákiabálunk, az nem baj, mert látja, őszinték vagyunk, ha viszont tervezetten megbüntetjük vagy "bosszút" állunk, nem fogja érteni, milyen érzés van mögötte és ez megzavarhatja.

Főleg, ha te is azt mondod, ha megnézi a Harry Potter-t, úgyis tudni fogja, hogy mese, akkor a karácsony alkalmával sem érdemes erőltetni, hogy mindenáron a valóságot megtudja, mint ahogyan az élet minden területén egy gyerek a saját gondolataira hagyatkozik, mivel nincs meg a tudása, hogy mindent értsen (mitől megy az autó, miért vagyunk álmosak, bármi). Itt is hagyni kell, ha rájön, úgyis rájön, vagy elmondják neki, addig viszont mindenki úgy éli meg és azt képzel, amit szeretne.

Mi van akkor, ha én is azt hiszem, hogy a Jézus(ka) eljön karácsonykor és ugyan nem ő hozza a fát/ajándékokat, de azért "lélekben" ott van velem/velünk? Akkor engem is meg kell próbálni mindenáron meggyőzni, hogy ilyen nincs?

A belinkelt videó egy kicsit másról szól. A be nem tartott ígéretről. Minden jó, ha a vége jó, apu odaért izzadtan.

Örömmel olvastam az írást, és teljességgel hasonulok a benne írtakkal.
Nekünk 4 csemeténk van, akik velünk együtt örömmel várják mind a télapó és a jézuska jövetelét.
Szerintem nincs ebben semmi álszentség és félrevezetés, hogy ezt elhitetjük a gyerekeinkel hisz még mi is ilyenkor szinte gyerekké válunk.
A karácsony az szent ünnep és bár nem vagyunk hívők, de ennek tiszteletére az ünnepi vacsorára mindenki ünneplőbe öltözik. Így 6-an egymás és a szeretet tiszteletére.

A törvények vannak az emberért, és nem fordítva. Vagyis egy nagyobb jó érdekében hazudni jó. Amúgy meg nem ez az első életem.