Végül is a betartott ígéretről szólt és a bizalomról. És aki betartja azt, amit ígért, az igazat mondott, az megbízható ember. A kislány is azt mondja, hogy bízom benne, hiszek benne. De csak abban tudunk megbízni, aki nem vág minket át. Attól még persze szeretni fog minket a gyerek, ha rájön, hogy nem a teljes igazságot mondtuk el neki, hogy a Mikulás nem a sarkvidékről utazott ide rénszarvasszánon, mert akkor miért hasonlít annyira a járása és a hangja az apuéra. De ezután már mindig lesz benne egy kis kételkedés, hogy vajon most a teljes igazat mondjuk-e neki, a színigazat, vagy csak vmi féligazságot. Vagyis már gyanakvóbb lesz irántunk, meg a világ iránt is, már nem fog annyira bízni bennünk, mint előtte. Erre szokták mondani, hogy felnőtt. Egy picit álszentnek érzem ezt a 'lopjunk csodát a gyermek életébe' szöveget. Először kiöljük az életükből a csodát, hogy aztán nagy kegyesen visszacsempésszünk valami művi csodapótlékot. Hiszen, ha a gyerek olyat talál mondani, hogy nézd anyu, látod azt az angyalt ott, vagy tündért vagy ahogy ő nevezi, akkor egyből rápirítunk, hogy ne beszélj butaságokat, hisz nincs ott semmi, csak képzelődsz, vagy hazudozol, pedig a gyerekek kábé négy éves korukig látják az angyalokat, szellemi lényeket, amíg sikeresen ki nem nevelik belőlük a szülők ezt a velük született, természetes képességüket. Ha nem így lenne, akkor nyitva maradna a harmadik szemük, és bepillantást nyerhetnének a szellemvilágba. Addig látják a meghalt rokonokat, ismerősöket is. Ez a legnagyobb csoda lenne, ha nem vennék el tőlük.
üzenetek
hozzászólások
"...ha a gyerek olyat talál mondani, hogy nézd anyu, látod azt az angyalt ott, vagy tündért vagy ahogy ő nevezi, akkor egyből rápirítunk, hogy ne beszélj butaságokat, hisz nincs ott semmi, csak képzelődsz, vagy hazudozol..."
Nálunk ez nem fordult elő. Mármint az, hogy letorkoltuk volna a gyerekeket. Talán pont azért, mert engem se torkoltak le kiskoromban.
Az ilyen irányú látásom elveszett, de még most is érzem, hogy nem csak az emberek vesznek körül. Érzem azt, amit kevesen.
Hogy ez ajándék, vagy átok, nem tudom.
