Kultúrafüggő nagyon a dolog. Buthánban simán odaállnak a jak, kecske mellé és egy méretes szablyával (rendesen, amilyet az arab világról szóló, kosztümös filmekben vagy az Aladdinban látunk) levágják nyakból a fejet. Láttam ilyet, durva, durva ahogy ott áll még, fej nélkül, megfoghatatlan a pillanat a "volt" és a "már nincs" között. Magyarok számára tradicionális, késes disznókill viszont teljesen természetesnek hat és nem is meredek, a szögbelövés már egy fokkal jobban. Valahogy ez az EU-s elektrokábítás nekem idegenebb. Hát milyen már? Hogy agyonbassza az áram? A taglózás tényleg a lóhoz, marhához tartozik inkább.

Mindenképpen tanácsos kivéreztetni az állatot, ellenkező esetben az erekben ragadt vér hajlamos rágósan mócsingos hétszentséggé alakulni a szánkban. A magas vérnyomásos stresszállapot (vergődés a rózsaszín állattal) ezt nagyban megkönnyíti, relaxálva nem fogja kiadni magából akkora elánnal a sültvérnek valót...

Túl sok a modernizált konzumidióta, az biztos. Rengetegen beállnak valami digitális vélemény mögé, sajáttapasztalat, saját gondolat meg nulla. Hogy a női hölgyek egy részét ne is említsem, akik kizárólag a gyereket képesek az állatba belelátni, ők is előszeretettel sipítóznak a téma kapcsán. Mindenkinek nem lehet jó, én csak annyit szeretnék, hogy gondolkodást, észt, észszerűséget vigyen mindenki a párbeszédbe, véleményalkotásba (jogalkotásba). Hát jelenleg ez alig fellelhetően van meg. Nyomokban mogyorót tartalmazhat.

PS.: nyugodtan éhenpusztulhat az, aki megtagadva saját evolúciós állapotát szembe megy a mindenevéssel csak mert szegénypig, így lemarad a szervezete számos szükséges jóról.