Azon már túl vagyunk (azt hittem), már általános észosztás megy, miután általánosítottad az egész jelenséget és a szereplőket.

1., a szeretet: anélkül, hogy el akarnám ütni hülyeségekkel a témát, milyen szeretetnyelv lenne indokolt/optimális/elvárt szerinted egy disznó esetén? Borostás arcunkkal bújjunk a hátához, hogy egybefonódhassanak a sörték? Herezacskóját lágy maszírozásban kellene részesíteni filozófiai tételek párás hangon való felolvasása közben? Lehet különben csúcsra járatni ezt a disznókapcsolati kérdést is, mert az értelmesebbek közé tartoznak, de nem ez a cél, azt te is beláttad jól, hogy elnevezni például nem tanácsos.
2., nem úgy fogom fel, már megint általánosítasz és projektálsz. Ez benned van, nem abban a mindenkiben, akik számodra egy massza. Nem értem miért nem tudod ezt az ideát elengedni, valószínűleg kellene egy friss minta, ami felülírja ezt. Valóban sok igénytelen/érzelmetlen barom van a világban, viszont ezt aligha azonosítanám én akármilyen állatvágással is - egybe mosod. Apropó, akkor ki tudnál békülve lenni a dologgal, ha mondjuk mondanának pár szót az elhunyt (eldöglött) emlékére? Sokan, akik vadászatból tartják fenn magukat, a lelkiismeret részét úgy tudják le, hogy az utolsó bitig (sejtig) hasznosítják és hasznosan használják fel, élik fel az állatot, tényleg orrhegytől a hátsó patákig mindent. Ez szerintem tök rendben van, mert jó helyre kerül minden, a természet körforgása meg amúgy is megvan, ha vigadunk rajta, ha nem... Úgy gondolom, te a kegyeleti részét hiányolod. A maga módján megvan az is, hidd el (nem állítom, hogy mindenkinél vagy hogy minden esetben, de ne lásd ilyen véres-borúsan a kérdést, kérlek).

Az iga alá hajtás is létezik, egó, habitus, orientáltság kérdése. Nyugi, annyira nem tucat, meglehetősen drága sport a vadászat itthon (is). Nem kevés oldalas vizsgák vannak, benne etikai részekkel is, úgy biz'. Ennek ellenére etetőnél való lepuffantás szerintem sem túl korrekt.

Írta itt valaki, hogy könnyedén rúg még a disznóállat akkor is, mikor már kimúltnak hiszi az emberi szem. Láttam olyat, hogy egy ilyen rúgástól sípcsont tört. Az semmiképp sem kellemes. Előbbre van-e a gyermek, ha tanul egy ilyenből, ha a jövőben elébe megy majd a saját bajának emlékei nyomán. Nekem úgy tűnik, előbbre van. Másrészt próbáld kicsit objektívebben szemlélni ezt: a szubkultúrákkal nem fogsz tudni szembe menni, az abban élőket megváltoztatni. Húszmilliószor durvább és törvénytelen, randa eseteket tudnék felsorolni a témában, de jobban járunk tényleg, ha ennél az esetnél maradunk. ha viszont ragaszkodsz ehhez, nem kellett volna általánosítani.

3., jól van, végül is mehetsz vendégségbe olyan helyre is, ahol macskaszar van a szőnyegen és lépni nem tudsz. Nem szabad házon kívül tenni, szeretni kell! Van ám másik véglet is. Meg vicces, hogy pont disznó esetén hozod ezt a példát. Röff-röff. NatGeo Wild-on van néha ilyen extrém, lakótérben való tartás, arra alapozol talán?
Biztos én fáradok már, de nem tudom mire példa ez a nagy okosság. Remélem nem az van, hogy azonosítjuk a vigadókat azokkal akik nem házon belül tartanak állatot és árnyalatok, átmenetek pedig nincsenek. Annyira távol vagy a témától, én meg olyan okos vagyok, hogy ez a 2 tény már önmagában, külön-külön is vicces.

Kis társadalmon, emberiségen kívüli tapasztalatokat kellene begyűjtened, lehet, mert csak a szociális oldaláról közelíted meg, nem pedig a szükségéről. Ám ezt nem ismétlem el többet.

A képet hagyd, mert egy kiállításon érzem magunkat, ahol arról megy a teoretikus vita, hogy mire gondolhatott a költő, mit akart vászonra vetni a festő. Azt, amit belelátunk. Ha ennyi embernek sem hiszel, mint amennyi itt ma felsorakozott a felokosításodra, akkor nem tudom mit lehetne tenni az ügy érdekében. Feleslegesen nehéz a lelked a téma miatt, ez a nagy helyzet. De te tudod, a te terhed (azzá tetted).

A barom vigadók egy szűkebb réteg pedig. Lehet rajtuk morfondírozni, de talán túl sok az időd, ha erre ennyi energia futja.

Hát nem tudom, szerintem sokkal gázabb, mikor valaki agancsos állattal teszi ugyanezt, ráadásul több millát ki is perkál az élményért. Ez a disznós eset sehol nincs a világban mérhető, ilyen irányú történések közt.

Ha nem akarnám megérteni, nem fényesíteném a billentyűzeted. Azért írod ezt, mert védhetetlenné akarod tenni az elképzelésed - ami azonban egy szemellenző, így, ebben a formában ahogy előadtad.

A filozófiai részének alapjaiban egyetértek veled, amit nagy svunggal köré körítettél, na, azokkal nem.