Látom nem tudod elengedni a dolgot. Nem. A gondoskodással nem jár együtt a szeretet. A szeretettel jár (optimális esetben) együtt a gondoskodás.

Vagy te nem sajnálnád eladni az autót, ha mondjuk sok időt töltöttél volna el a bütykölésével? Nem. Maximum a beleölt időt sajnálom. Tipikus, "ha már ennyi időt töltöttem vele"...ha szerinted az a szeretet, hogy valamivel sokat foglalkozol...akkor erre nem tudok mit mondani. A legtöbb olyan felfogású embernek, mint amilyen te is vagy, szerintem kiégne a retinája, ha végignézné, hogy élünk mi egy állattal.

Az a baj, hogy továbbra sem érted - meg szerintem más sem - hogy nem a disznóvágással, mint ténnyel van bajom. SŐT! Én alapvetően úgy gondolom, hogy a háznál tartott állatok SOKKAL-SOKKAL nagyobb megbecsülést kapnak, mint bármelyik gyári állattermelő, ahol ténylegesen nem érnek többet, mint egy csavar a darálógépben. A disznóvágás kell ahhoz, hogy kaja legyen az állatból. A gond ott kezdődik részemről, amikor ez buli lesz, akár még az állat szenvedése árán is. (Meg ugye amikor a kegyetlenkedés lesz a buli.)

[ Szerkesztve ]

Ha valaki ettol lesz ferfi, akkor koszonom, nem akarok ferfi lenni. Illetve ha szerinted ettol lesz valaki igazi ferfi, akkor itt az ideje meglatogatnod egy pszichologust... es itt most nem viccelek.

Ui: A budos eletben nem eltem varosban, szoval el se kezd az ervelest ellenem ebben az iranyban.

[ Szerkesztve ]

Hajj. Miért, hogy éltek ti egy állattal? Szerintem nem a másik milyensége amiről itt szó van (amit egyébként jóeséllyel belelátsz), hanem a te hiányos ismereteidről, tapasztalathiányodról. Ahogy írták: amit nem látsz, az meg sem történik, OK (nem OK az én felfogásomban, de sokan így élnek, tegyék). DE mért kell emiatt, mondom emiatt mások milyenségét, vélt állattartását kinyilatkoztatni és firtatni? Több élettapasztalatot és a főcsapáshoz közelebbi életérzéseket kívánok neked, a legnagyobb jószándékkal.
Nehéz(?) megítélni, hogy mikor korához (mint történelmi korszak) illőn fejlett, modern felfogású egy ember és mi a "jó". Nyilvánvalóan egyfajta mixe a réginek és újnak, de mivel az ember alapvetően lusta ezeket elegyíteni, így jönnek a nagy ellenérzések, önfejlettség-bizonygatások és átellenes (esetenként kitalált) csoportra való ráolvasások. Holott te is megeszed a húst (nem cáfoltad a felvetésem), így még mindig érdekel, mégis milyen ott nem levős, tekintetet elfordítós megoldást találsz a legjobb megoldásnak?

Mert ha azt mondod, hogy 0-ás tyúktojást fogyasztasz csak, mert az a bio (1-es, szabadtartás, nem csak bio tápanyag, 2-es ketreces tartás lazábban, 3-as ketreces tartás igen tömötten /m2), akkor azt megértem, mert ha nem is érintkezel az előállítási oldallal, azért van egy elképzelésed és szándékod szerint arról a fertályról válogatsz és vásárolsz ami az elképzelésnek megfelel. Eddig azonban csupa életszerűtlen és áthallások mentén elképzelt buborék-filozófiát írtál csak, szeretnék belőled kicsikarni egy életközeli megnyilatkozást is.

Jól van, látom kötekedni akarsz, nem pedig értően olvasni. Nem írtam egy szóval sem, hogy én gondolnám így, fent is írtam, teljesen elutasítom ezt a gondolkodást. De sajnos ők szerintem így gondolkodnak.

[ Szerkesztve ]

Komolyan meg kellett néznem, hogy mire válaszoltál, mert nem akartam elhinni, hogy nem egy 4-el ez előtti kommentemre. Te olvasol is, vagy csak írsz? Elolvastad az első mondatot, elöntötte a köd az agyad és nekálltál írni, vagy végigolvastad tisztességesen? (Meg úgy mondjuk az előző X kommentet, amit írtam?)

1. Bocsánat, de azt írja, hogy az a szeretet, hogy befűtök neki, meg enni adok neki és beszélek hozzá, az számomra eléggé leírja az ember bizonyos dologhoz való hozzáállását.
2. Nem igaz, hogy amit nem látok, az nem történik meg, nem is írtam sehol, hogy ez egy ésszerű érv lett volna, csak nem akartam vitába szállni vele. Azért mert egy állatot le kell ölni, aminek meg vannak megfelelő okai, azért nem állok oda, és tátom a számat, majd jót vidulok. Alapvetően szerintem ez nem egy vidám dolog. Te úgy fogod fel, hogy az az állat úgyis meghal, akkor miért ne vigadjunk. Én meg úgy fogom fel, hogy az az állat meghal, ezen én nem tudok vigadni. De van tucat példa: sporthorgász, sportvadász...stb. Akik nem azért horgásznak, vadásznak, mert az állat húsa kell nekik, hanem élvezik, hogy egy védtelen állatot a saját kis beteges módjukon igájuk alá tudnak hajtatani. A kérdéses bejegyzés - és még mindig erről szól a topic ha tetszik, ha nem - pedig pontosan erről szól szerintem. Megtanítani egy 5 éves gyereknek, hogy milyen kioltani egy állat életét. Miért? Azért mert megtehetem. Nem azért, mert kell a kaja. Ha azért csinálták volna, nem kellett volna oda az 5 éves gyerek. Azért mert ez jó móka.
3. Beszélgethetünk kitalált csoportokról, de ha tetszik, ha nem, pontosan a szerinted "vélt" csoportok hangoztatják pl. előszeretettel, hogy az "állatnak nem a házban a helye", meg ilyen nagyon nagy bölcsességeket.

SZERINTEM egy állat megölése lehet szükséges, de nem lehet társadalmi, közösségi esemény, mert onnantól SZERINTEM beteges. De ezt már többször leírtam. Lentebb képet is raktam, ahol konkrétan rendezvényes keretek között ölik meg az állatot, és erre több száz vagy ezer ember elmegy, mert egy jó buli. Nem buli. Azért kell meghalnia, hogy legyen belőle kaja. Nem azért, hogy a sok okostojás jó kis fotókat készítsen vele, mert megint csak azt mondom, hogy aki egy állat tetemével fotózza magát mert szerinte bármi szép van benne, ott van baj...remélem elég kielégítő volt a válaszom.

Még egy dolog: az életfilozófiámat, mint olyat, szerintem ne vitassuk. Ez pontosan olyan, mint a vélemény. Vitatkozhatsz vele, csak szerintem kár. Megérteni nem akarod, elfogadni nem akarod. Nem a Te életfilozófiádat méltattam korábban sem, leírtam a véleményem a tárgyalt blogbejegyzésről. (Hiszen ezért került ide a bejegyzés.)

[ Szerkesztve ]

Szerintem se szeretetről, inkább kötődésről van szó. A szeretethez talán az önzetlenség van a legközelebb, mint fogalom. Na most ha önös érdekből (éhes vagy) levágod a disznót, de valamilyen szinten "megsiratod", akkor az ugye nem szeretet, hanem kötődés. A szeretetből ölés az kb az eutanázia.

A disznóvágás egy szükséges dolog, már leírtam, hogy a bulinak mi köze van hozzá, de akkor kifejtem még jobban: először az emberek csak simán hidegvérrel levágták a disznót, feldolgozták, stb. Aztán jött a lelkiismeret, s nem bírták józanul levágni, inni kellett hozzá, hogy képesek legyen megtenni. Végül már annyit ittak, hogy egy "buli" lett belőle. De nem úgy, hogy aközben vágják le, s mulatnak rajta. Reggel isznak egy boot-szekvenciát, levágják a disznót, isznak még egyet, szétbontják, aztán a feldolgozáskor indul a komoly vedelés. Lehet ezt nevezni halotti tornak is, ugye nem véletlenül hívják disznótornak. Vagy szerinted egy halotti tor is arról szól, hogy de jó, van egy halottunk?

[ Szerkesztve ]

Az első bekezdés az szerintem is kb. megállja a helyét, kötődés. Annak is azonban egy sekélyes formája, ami pusztán a szokás miatt alakul ki. Nem azért, mert valójában kedvelné az állatot, hanem pusztán azért, mert sok időt töltesz vele.

A második bekezdés meg szerintem úgy, ahogy van...hogy is mondjam...butaság. Egyszer már írtad, én komolyan azt hittem, hogy viccnek szántad, el is mosolyodtam rajta.

Nagyon jó megideologizálása a dolognak, de még elméletben sem lehet igaz. Tehát szerinted a disznóvágás történetében régebben éreztek lelkiismeretfurdalást, és azért kezdtek inni? Ez még viccnek is rossz. Mondjuk az 1600-as 1700-as években biztos nagy ürességet éreztek, amikor megöltek egy disznót, amikor 2 sarokkal arrébb nőket égettek máglyán. Nem. Semmi ilyen nem volt. Ezeknek a fajta "lakomáknak" ősidők óta meg van a hagyományuk, és ez semmit nem változott azóta sem. Már középkorban is "levágtak egy ökröt" és vígadtak. Senkit nem érdekelt az ökör. Csak mondjuk akkor még más sem...mert mondjuk ott a lakomán 2-3 nőt is megerőszakoltak. És akkor is ittak bőszen. Aztán teltek-múltak az évek, és semmi nem változott. A normál erőszak kikopott, a többi megmaradt. Nem a búfelejtés miatt isznak, hanem azért, mert rohadt hideg van. Azért isznak töményet, és nem pezsgőt...az meg, hogy a disznó halotti torának állítod be a disznóvágást...nekem kicsit paradoxon. Levágunk egy disznót, mert szomorúak vagyunk, hogy meghal a disznó?

Nekem egyik közeli ismerősöm sokszor szúrt már le disznót, ő azt mondta, hogy pia nélkül egyszerűen nem képes, 1-2 felessel muszáj indítani, ebből következtettem. Ha régen nem így volt, s szadista idióták voltak, akkor se tudom elképzelni, hogy a disznó ölése a buli tárgya. Ha lehetett csak úgy gyilkolni, akkor miért pont egy disznó leölése miért lenne élvezetesebb dolog azoknak a pszichopatáknak? Az egész arról szól, hogy lezárult egy időszak, mindjárt itt a tél, le kell vágni az állatot, hogy legyen mit enni és zabálni kell, ész nélkül, megvan az ürügy az ivásra. Lásd szilveszter.

A halotti tor és a disznótor közötti különbség az, hogy a főszereplőt előtte levágják és feldolgozzák.

A halotti tor és a disznótor közötti különbség az, hogy a főszereplőt előtte levágják és feldolgozzák.

Ez mehetne zarszonak is. Kesz vagyok

Bocs, de egyik hsz-dből sem ez derült ki, hanem az hogy általánosságban milyen a disznótor.

Ha egy tányérból esztek, egy ágyban alszotok, akkor igen lesokkolódnék.

A gondoskodással nem jár együtt a szeretet.

Akkor a csecsemő-apa kapcsolat is csak kötődés vagy még annyi sem?

A disznóvágás mindig egy "buli" is egyben, akár tetszik akár nem. És igen a disznóvágás közösségi esemény is egyben.

Még mindig nem érted. A gondoskodással nem jár együtt a szeretet. Ettől függetlenül nem zárja ki egymást. De attól, hogy gondoskodsz valakiről, valamiről, nem feltétlen szereted.

Ha egy tányérból esztek, egy ágyban alszotok, akkor igen lesokkolódnék.

Sokkolódj. Simán megeszek vele felesbe egy fagyit. Az ágyba nem jöhet fel, de csak azért, mert mocskosul hullik a szőre, meg mert nem én hoztam ezt a szabályt. Mi együtt élünk. Együtt kelünk, együtt fekszünk, együtt megyünk nyaralni. Én 15 évig éltem együtt ugyan így gyerekkoromba egy kutyával. Én az állatok szeretetét otthonról hoztam, és azóta is megvan. Teljesen mindegy, hogy hörcsög, papagáj, macska vagy kutya...és gyerekeim is ebben a szellemben nőnek fel. Fiúkkal:

Elolvastam minden hozzászólásod. Képzelj el egy multik, nagybevásárlók nélküli világot. De ne úgy, hogy ok, de a következő városban úgy is ott van egy Tesco és majd ott bespájzolsz: nem. Földek vannak körülötted és az életfolyamataidból egyértelműen következik - ha enni szeretnél - hogy disznóvágásban lesz részed. Nincs hova menned, klasszik hentes sincs, semmi. Ezt így el tudod képzelni? Nagyon nem gazdaságos/nincs is értelme kereskedőhöz vagy nagyvárosba látogatni ételért, mert a legkézenfekvőbb otthon, magadnak, s pénzzel megfizetni sem tudnád. Ebből az alapállásból ADÓDIK, hogy a paraszti világ kulturájának szerves része a vágás és igen, örül a hajuk, hogy van mit enni, meg egymásnak is. Te ott, a foteledből meg láttál valamit, valamikor, azt szerencsétlenül kiemelted és azt fújod egymagában. A szükség hívta életre a jelenséget, nem a buli. Na de ha a multikorszakba nőttél bele és csak abba, akkor vajmi kevés eséllyel indul bárki is az eredők megvilágításában. Pedig úgy van esély helyesen értelmezni bármit is, ha a miérteket, előzményeket, körülményeket is hozzá vesszük. Úgy érzem, ez nálad nagyon nincs meg. Ha meglenne és úgy lennél azon a véleményen amin vagy, 1 szavam nem lenne, de ezt így nehéz befogadni. Majd egyszer gondolj már bele ebbe.

Jó, majd belegondolok, és ha belegondoltam, akkor kést adok az 5 éves lányom kezébe, mert az úgy van rendjén.

Azon már túl vagyunk (azt hittem), már általános észosztás megy, miután általánosítottad az egész jelenséget és a szereplőket.

1., a szeretet: anélkül, hogy el akarnám ütni hülyeségekkel a témát, milyen szeretetnyelv lenne indokolt/optimális/elvárt szerinted egy disznó esetén? Borostás arcunkkal bújjunk a hátához, hogy egybefonódhassanak a sörték? Herezacskóját lágy maszírozásban kellene részesíteni filozófiai tételek párás hangon való felolvasása közben? Lehet különben csúcsra járatni ezt a disznókapcsolati kérdést is, mert az értelmesebbek közé tartoznak, de nem ez a cél, azt te is beláttad jól, hogy elnevezni például nem tanácsos.
2., nem úgy fogom fel, már megint általánosítasz és projektálsz. Ez benned van, nem abban a mindenkiben, akik számodra egy massza. Nem értem miért nem tudod ezt az ideát elengedni, valószínűleg kellene egy friss minta, ami felülírja ezt. Valóban sok igénytelen/érzelmetlen barom van a világban, viszont ezt aligha azonosítanám én akármilyen állatvágással is - egybe mosod. Apropó, akkor ki tudnál békülve lenni a dologgal, ha mondjuk mondanának pár szót az elhunyt (eldöglött) emlékére? Sokan, akik vadászatból tartják fenn magukat, a lelkiismeret részét úgy tudják le, hogy az utolsó bitig (sejtig) hasznosítják és hasznosan használják fel, élik fel az állatot, tényleg orrhegytől a hátsó patákig mindent. Ez szerintem tök rendben van, mert jó helyre kerül minden, a természet körforgása meg amúgy is megvan, ha vigadunk rajta, ha nem... Úgy gondolom, te a kegyeleti részét hiányolod. A maga módján megvan az is, hidd el (nem állítom, hogy mindenkinél vagy hogy minden esetben, de ne lásd ilyen véres-borúsan a kérdést, kérlek).

Az iga alá hajtás is létezik, egó, habitus, orientáltság kérdése. Nyugi, annyira nem tucat, meglehetősen drága sport a vadászat itthon (is). Nem kevés oldalas vizsgák vannak, benne etikai részekkel is, úgy biz'. Ennek ellenére etetőnél való lepuffantás szerintem sem túl korrekt.

Írta itt valaki, hogy könnyedén rúg még a disznóállat akkor is, mikor már kimúltnak hiszi az emberi szem. Láttam olyat, hogy egy ilyen rúgástól sípcsont tört. Az semmiképp sem kellemes. Előbbre van-e a gyermek, ha tanul egy ilyenből, ha a jövőben elébe megy majd a saját bajának emlékei nyomán. Nekem úgy tűnik, előbbre van. Másrészt próbáld kicsit objektívebben szemlélni ezt: a szubkultúrákkal nem fogsz tudni szembe menni, az abban élőket megváltoztatni. Húszmilliószor durvább és törvénytelen, randa eseteket tudnék felsorolni a témában, de jobban járunk tényleg, ha ennél az esetnél maradunk. ha viszont ragaszkodsz ehhez, nem kellett volna általánosítani.

3., jól van, végül is mehetsz vendégségbe olyan helyre is, ahol macskaszar van a szőnyegen és lépni nem tudsz. Nem szabad házon kívül tenni, szeretni kell! Van ám másik véglet is. Meg vicces, hogy pont disznó esetén hozod ezt a példát. Röff-röff. NatGeo Wild-on van néha ilyen extrém, lakótérben való tartás, arra alapozol talán?
Biztos én fáradok már, de nem tudom mire példa ez a nagy okosság. Remélem nem az van, hogy azonosítjuk a vigadókat azokkal akik nem házon belül tartanak állatot és árnyalatok, átmenetek pedig nincsenek. Annyira távol vagy a témától, én meg olyan okos vagyok, hogy ez a 2 tény már önmagában, külön-külön is vicces.

Kis társadalmon, emberiségen kívüli tapasztalatokat kellene begyűjtened, lehet, mert csak a szociális oldaláról közelíted meg, nem pedig a szükségéről. Ám ezt nem ismétlem el többet.

A képet hagyd, mert egy kiállításon érzem magunkat, ahol arról megy a teoretikus vita, hogy mire gondolhatott a költő, mit akart vászonra vetni a festő. Azt, amit belelátunk. Ha ennyi embernek sem hiszel, mint amennyi itt ma felsorakozott a felokosításodra, akkor nem tudom mit lehetne tenni az ügy érdekében. Feleslegesen nehéz a lelked a téma miatt, ez a nagy helyzet. De te tudod, a te terhed (azzá tetted).

A barom vigadók egy szűkebb réteg pedig. Lehet rajtuk morfondírozni, de talán túl sok az időd, ha erre ennyi energia futja.

Hát nem tudom, szerintem sokkal gázabb, mikor valaki agancsos állattal teszi ugyanezt, ráadásul több millát ki is perkál az élményért. Ez a disznós eset sehol nincs a világban mérhető, ilyen irányú történések közt.

Ha nem akarnám megérteni, nem fényesíteném a billentyűzeted. Azért írod ezt, mert védhetetlenné akarod tenni az elképzelésed - ami azonban egy szemellenző, így, ebben a formában ahogy előadtad.

A filozófiai részének alapjaiban egyetértek veled, amit nagy svunggal köré körítettél, na, azokkal nem.

1. Ha olvastad volna a korábbi hsz-eimet rendesen, nem írnál ilyet. Én nem állítottam, hogy a disznót szeretni kell. Nem kell, szerintem nem is lehet, ha szeretnéd, nem tudnád megölni. A fórumtárs állította, hogy ő szereti, én ezt cáfoltam. Semmiképpen nem tudnám azt szeretetnek hívni, ha utána elvágom a torkát (akár én, akár más az én közreműködésemmel), majd egész télen belőle falatozunk. Ha tényleg szeretném az állatot, én összehánynám magam. Tehát szerintem nem lehet szeretet egy ilyen állat irányába.

2. Nem a kegyeleti dologgal van bajom. Szó sincs itt erről. Nem elvi bajom van, és nem a disznó emlékét siratom. Egyszerűen szerintem beteg, aki egy állat megölését élvezi. Márpedig aki odaállítja az 5 éves gyerekét, hogy gyere fiam csináld, az élvezi. Aki odamegy egy disznóvágásra és tátja a száját a disznó leölése közben, miközben "semmi keresnivalója ott", az élvezi. Amikor emberek jót röhögcsélnek ezeken, azok élvezik. Szó sincs arról, hogy siratni kellene. Kaja. De ez nem egy vidám dolog, hogy körülüljük, és vidámkodunk rajta, hogy nézd már, milyen jó is ez. Erről beszélek. Többször leírtam: nem a disznóvágással van bajom, hanem azzal, hogy az emberek élvezik, az állat leölését. Mondtam. Kijön a bölllér (vagy van aki szakszerűen ért hozzá a rokonságban), elvágja a disznó torkát, leszúrja, csinál, amit akar, feldolgozzák a disznót, vacsora, vigadalom, miegymás. Ez egy dolog. A másik meg, amikor mindenki körülállja, meg fotókat csinálunk, meg a tökömtudja mi. Ez meg a másik. Ha továbbra sem érted, nem tudok rajtad segíteni. Elmondtam többször, nem azzal van a bajom, hogy tenyésztik, nevelik, levágják a disznót. Ezért tenyésztik. Azzal van bajom, hogy ez átmegy abba, hogy állatot ölni mekkora móka, gyere fiam, legyél te is férfi.

szubkultúrákkal nem fogsz tudni szembe menni, az abban élőket megváltoztatni.

Nem is akartam. Attól véleményem lehet róla.

, jól van, végül is mehetsz vendégségbe olyan helyre is, ahol macskaszar van a szőnyegen és lépni nem tudsz. Nem szabad házon kívül tenni, szeretni kell!

A saját lakása, azt csinál, amit akar, amíg az állatnak nem árt. Én még nem sok macskát láttam szőnyegre szarni, de lehet a macskákról is én tudok kevesebbet. Általában akik macskát tartanak, ott alomba megy a macska a dolgát végezni. Másrészről nálunk bent van a kutya...ott van lentebb egy beltéri kép. Nem sok látszik a lakásból, de úgy néz ki, mint ami össze-vissza van sz@rva? Biztosíthatlak, hogy a szüleimnél, ahol van egy benti kutya és 2 db kinti-benti macska, ott is hasonló a helyzet, mint nálunk.

3. Megint látszik, hogy nem olvasol. Konkrét embernek írtam, hogy az olyanok, akik úgy gondolkoznak, mint te....kire is írtam? Arra, aki azt mondta, hogy az állatok iránti szeretet az, hogy adok neki enni, meg befűtök neki. Azokról beszéltem. Nem a disznótartókról, a disznóvágáson részvevőkről. Konkrétan azokról, akik úgy gondolkoznak, mint ő, hogy az, amit ő leírt, az már az állat szeretete. Erre írtam.

Idézem:

Szerintem ebbe a "szeretet" dologba viszont inkább ne menjünk bele, mert egy kicsit szerintem mást értünk az állat "szeretete" fogalom alatt (nem konkrétan a disznóé, bármilyen állaté).

A legtöbb olyan felfogású embernek, mint amilyen te is vagy, szerintem kiégne a retinája, ha végignézné, hogy élünk mi egy állattal.

És végül:
Ha tetszik, ha nem, annak nincs szükségleti oldala, hogy mindez látványosság meg cirkusz számba megy. Elmondtatod, leírhatod még százszor, akkor sem lesz igaz, az, amit megpróbálsz a "számba adni". Nem mondtam ilyen dolgokat, ezért szép a fórum, mert vissza lehet olvasni. Leírom neked ismét sokadszor: az, hogy disznót vágnak, rendben. Ez a szükségleti oldala. Az, hogy mindebből ki a f@sza gyereket csinálunk, és 5 éves kezébe kést adunk, meg odacsődítjük az egész rokonságot, akik kamerázzák, ahogy egy leszúrt állat visít az életéért az részemről beteges. Tedd meg, hogy sokadszorra megérted a kettő közötti különbséget, és nem iratod le velem 9. alkalommal is. Köszi.

[ Szerkesztve ]

Talán hihetetlen, de nem akarok semmit a szádba adni, az meg, hogy ugyanazt idézed kiegészítés nélkül (kiégett retina) nem fog más jelentéstartalommal bírni számomra, mert ha félreértettem, hát ugyanúgy félrement most is, nem a felületes olvasás vagy nemolvasás miatt beszélünk el egymás mellett, ha ugyan tényleg ez történik. Prekoncepciókból mindenesetre elég erős vagy.

1. Ha éhes vagy, megölöd, ha meg nem, életképtelen vagy konkrétan (nem rád írom, általánosságban). Elolvastam amit beszéltetek, nekem ez jött le. Értem már: és akkor mi van, ha a szeretet fogalma alatt nem ugyanazt értitek? Gondoltál már erre a csodálatos anomália-lehetőségre?
Szerintem meg lehet szeretni (nem buta és felesleges majomszeretetre gondolok természetesen), mert a gondozás folytán a kötődés kialakul, ugyanakkor az élet velejárója, hogy ami egyszer megszületik és van, annak halnia is kell, lehetőleg nem hasztalanul (=haszonállat, bevett módi a világban, nem csak nagyiparilag!) Mindenki félreért, mindenki belédmagyaráz, egyedül te ítélsz meg jól számodra soha be nem járt utakat, soha nem látott embreket és fórumtársakat, te mindent jól csinálsz, megértettem.

Rendben, akkor nem kegyeleti. És értem, hogy a cirkuszosságával, ezáltal az értelmetlenbe hajló mivoltával van a bajod (amelyik esemény ugye ilyen, mert nem mind). Ellenben: a gyerek mikor fogja megtapasztalni a világot és azáltal önmagát megismerni? Jó, nem ilyen sarkos és véres események mentén kell feltétlenül, de mégis: egyszer csak 18 éves lesz és hopp, mindent tud, minden ott van benne, kitapasztalódva, kikristályosodva, jó döntések meghozatalára készen? Vagy esetleg folyamatában zajlik a tapasztalatok begyűjtése? Zárjuk el egy szobába és mondjuk meg, hogy mit nem szabad látni és mit igen. Gondolom orvos sem lehet belőle, mert az ember csúnya belülről, meg büdös. Nem kiforgatni akarom a szavaid, azt viszont igen, hogy kicsit mást is érts már magadon kívül. Nekem ez volt mindig is a halálom, hogy ha mismásol a szülő, mikor kérdez a gyerek vagy félti olyan tapasztalatoktól, amik elengedhetetlenek lennének mondjuk összefüggések feltérképezésében, mert Ő úgy ítéli meg. Később meg esetleg gáz lesz, ha a gyerek nem tud evidenciákat, noha alapból igénye lenne a folyamatok átlátására. Nem baj véleményem szerint, ha szemlélőként jelen van egy fiatal is. Írtam főcsapásról, igazi tapasztalatokról, és tényleg anélkül, hogy osztani akarnám az észt, ezek nagyjából a következők: étel megszerzése/elkészítése, szex, zene, mozgás, alkotótevékenységek. Főútról frankón lekanyarodott tevékenységek pedig pl.: plázázás, telefontesztek olvastagása főtevékenységként, kínosan ügyelés arra, hogy a valaha volt "barbár" dolgoktól távol tartsuk magunk, mert az rossz. Kicsit sarkítottam és nem a szülői milyenségedet akarom kritizálni ezzel. De sokszor tapasztalni, hogy kimaradnak komplett generációk valami igaziból, lényegiből, csak mert a világ haladásának vélt sodorral úszik a polgár. És tényleg mivé lennénk a bennünk lévő állat nélkül.

Az esemény szimpla gerince és a fotózkodás mondjuk összeolvad sokszor. Nem mindenki ettől férfi. Pár eset miatt démonizálod az egészet.

Nevezzük akkor gondoskodásnak. A befűtést. Mindenki azt érez, amit akar.

Sárga, diszperzites moslékosvödröt mindenkibe! - egy városi paraszt.

Különben azt nem tudod feloldani - rájöttem menet közben - hogy a kutyát szeretjük, a haszont meg leöljük. Megértem, ha ez szül némi disszonanciát a tudatban. (le)Kezelhető a dolog amúgy.

Igen, valóban sokat mást értenek szeretet alatt. A gond az, hogy attól nem lesz az. Az, aki hazamegy hullarészegen, majd jól elveri az asszonyt hetente kétszer, majd az asszony költözni akar, az is azt kiabálja, hogy "Ne menj el, szeretlek!". Tehát a gondolkodásmódod nem rossz, csak a szeretet a mai világban már egy elég jól körülírt fogalom, és akárhogy csűröd csavarod, az sehogy sem fér bele a definícióiba, hogy egyszer csak meggyilkolom a másikat, mert éhes vagyok.Próbálkozhatsz ezzel vitatkozni sokadszor, belemagyarázhatod amit akarsz, de ezzel megint visszakanyarodunk oda, amivel vitatkozni próbálsz. Szerinted mást jelent a szeretet, mint szerintem. És nekem meg van egy véleményem arról, aki szerint az a szeretet, amiről te is itt beszélsz. (Remélem ilyen ember engem sosem akar szeretni, mert akkor rácsesztem.)

Erre az egészre úgy kompletten nem tudok mit mondani, csak mosolyogni, amikor szemellenzősnek nevezel. Be vagy zárva a kis világodba. Egyszer majd kinyílik az ajtó, és rájössz, hogy van azon kívül is más. Te valahogy leragadtál egy 50 évvel ez előtti gondolkodásmódnál, és sajnos nem vetted észre, hogy a világ más ütemben halad. Szerinted hasznos "tudnivaló" elvágni egy malac torkát egy gyereknek, mert hasznos lesz ez neki felnőtt korában. Én meg erre azt mondom, hogy azt az időt, amit erre az ismeretre fordít, fordítsa arra, amire ő szeretné. Tanuljon azt, amit ő szeretne. Ha nem szeretné ezt, ne tegye. Legyen belőle mérnök, ügyvéd, szakács, targoncás vagy akár hentes. Ha majd érdekli, megtanulja. Ha nem érdekli, akkor majd elmegy a boltba, és megveszi. Nem a középkorban élünk, hogy ha nem tudja elvágni egy disznó torkát, akkor éhen hal. Vannak emberek, akik ezt megcsinálják helyette. Ahogy nem kell tudnia autót szerelnie sem, vagy házat építeni. Tanuljon azt, amit szeretne, és ne azt, amit ráerőszakolnak. Szerinted hasznos képesség, szerintem meg hasznosabb, ha mondjuk e helyett könyvet olvas, vagy megtanulja kezelni a számítógépet vagy egy idegennyelvet, szélesítse inkább a világképét. Kicsit kinőtt már az emberiség abból, hogy azt kell csinálnod, amit otthon látsz, és ha apád disznót tenyésztett, akkor neked is azt kell. Szerinted ez kell ahhoz, hogy el tudja tartani magát. Ez az egy viszont nagy tévedés. A húst megveheti a boltban is.
A félreértések elkerülése véget ez nem a te nézőpontod megcáfolása. Ez az enyém leírása. Te neveld úgy a (majdani?) gyerekedet, ahogy jónak látod. Kellenek ilyen emberek is. De szerencse, hogy nem mindenki ilyen, mert akkor még mindannyian falun élnénk és pottyantósba tolnánk, mert John Harington apja jól tarkón verte volna a fiát, hogy a hülyeségek helyett, amivel foglalkozik inkább menjen, és hajtsa ki a kondát, mert ez kell ahhoz, hogy ne halljon éhen.

Különben azt nem tudod feloldani - rájöttem menet közben - hogy a kutyát szeretjük, a haszont meg leöljük.

Önjelölt pszichológus lettél? Nagy tévedés. Neked valami komoly gondod lehet, ha még mindig itt tartsz. Újra leírom neked: nincs bajom azzal, hogy megölik a disznót. Érted? Érted? Ha nem, akkor olvasd el megint, és megint, és megint. Leírtam neked többször, mégis folyamatosan ezzel traktálsz, hogy nekem az a bajom, hogy...amikor leírtam 10x, hogy nem az a bajom. Amikor konkrétan leírom valamiről, hogy SZERINTEM NEM, majd te a válaszban leírod, hogy SZERINTEM IGEN. Most tényleg az a célod, hogy Te mond meg, hogy SZERINTEM hogy van, vagy hajlandó vagy elfogadni, hogy az én véleményemet én írom le, és nem te? Tehát akármit is gondolsz rólam, attól az nem lesz igaz, ha 10. alkalommal is írod le, mert én 10. alkalommal is meg fogom cáfolni. Vagy ez nálad valami erőszakos hajlam, hogy addig írod le, amíg azt nem írom, úgy van? Értem én, hogy van egy elképzelésed arról, hogy én mit gondolok, de ki kell ábrándítsalak, attól, hogy te úgy gondolod, az még nem lesz igaz.

Én még azt is el tudom fogadni, hogy a világ bizonyos tájain megeszik a kutyát. Nem látok különbséges a disznóevés és a kutyaevés között alapjaiban véve. A kulturális különbségek miatt természetesen én nem lennék rá képes, de alapjaiban véve sok különbség nincs a kutya meg a disznó között.