Talán hihetetlen, de nem akarok semmit a szádba adni, az meg, hogy ugyanazt idézed kiegészítés nélkül (kiégett retina) nem fog más jelentéstartalommal bírni számomra, mert ha félreértettem, hát ugyanúgy félrement most is, nem a felületes olvasás vagy nemolvasás miatt beszélünk el egymás mellett, ha ugyan tényleg ez történik. Prekoncepciókból mindenesetre elég erős vagy.

1. Ha éhes vagy, megölöd, ha meg nem, életképtelen vagy konkrétan (nem rád írom, általánosságban). Elolvastam amit beszéltetek, nekem ez jött le. Értem már: és akkor mi van, ha a szeretet fogalma alatt nem ugyanazt értitek? Gondoltál már erre a csodálatos anomália-lehetőségre?
Szerintem meg lehet szeretni (nem buta és felesleges majomszeretetre gondolok természetesen), mert a gondozás folytán a kötődés kialakul, ugyanakkor az élet velejárója, hogy ami egyszer megszületik és van, annak halnia is kell, lehetőleg nem hasztalanul (=haszonállat, bevett módi a világban, nem csak nagyiparilag!) Mindenki félreért, mindenki belédmagyaráz, egyedül te ítélsz meg jól számodra soha be nem járt utakat, soha nem látott embreket és fórumtársakat, te mindent jól csinálsz, megértettem.

Rendben, akkor nem kegyeleti. És értem, hogy a cirkuszosságával, ezáltal az értelmetlenbe hajló mivoltával van a bajod (amelyik esemény ugye ilyen, mert nem mind). Ellenben: a gyerek mikor fogja megtapasztalni a világot és azáltal önmagát megismerni? Jó, nem ilyen sarkos és véres események mentén kell feltétlenül, de mégis: egyszer csak 18 éves lesz és hopp, mindent tud, minden ott van benne, kitapasztalódva, kikristályosodva, jó döntések meghozatalára készen? Vagy esetleg folyamatában zajlik a tapasztalatok begyűjtése? Zárjuk el egy szobába és mondjuk meg, hogy mit nem szabad látni és mit igen. Gondolom orvos sem lehet belőle, mert az ember csúnya belülről, meg büdös. Nem kiforgatni akarom a szavaid, azt viszont igen, hogy kicsit mást is érts már magadon kívül. Nekem ez volt mindig is a halálom, hogy ha mismásol a szülő, mikor kérdez a gyerek vagy félti olyan tapasztalatoktól, amik elengedhetetlenek lennének mondjuk összefüggések feltérképezésében, mert Ő úgy ítéli meg. Később meg esetleg gáz lesz, ha a gyerek nem tud evidenciákat, noha alapból igénye lenne a folyamatok átlátására. Nem baj véleményem szerint, ha szemlélőként jelen van egy fiatal is. Írtam főcsapásról, igazi tapasztalatokról, és tényleg anélkül, hogy osztani akarnám az észt, ezek nagyjából a következők: étel megszerzése/elkészítése, szex, zene, mozgás, alkotótevékenységek. Főútról frankón lekanyarodott tevékenységek pedig pl.: plázázás, telefontesztek olvastagása főtevékenységként, kínosan ügyelés arra, hogy a valaha volt "barbár" dolgoktól távol tartsuk magunk, mert az rossz. Kicsit sarkítottam és nem a szülői milyenségedet akarom kritizálni ezzel. De sokszor tapasztalni, hogy kimaradnak komplett generációk valami igaziból, lényegiből, csak mert a világ haladásának vélt sodorral úszik a polgár. És tényleg mivé lennénk a bennünk lévő állat nélkül.

Az esemény szimpla gerince és a fotózkodás mondjuk összeolvad sokszor. Nem mindenki ettől férfi. Pár eset miatt démonizálod az egészet.

Nevezzük akkor gondoskodásnak. A befűtést. Mindenki azt érez, amit akar.

Sárga, diszperzites moslékosvödröt mindenkibe! - egy városi paraszt.