Jól hangzik de matematikailag és logikailag hibás, az 1x+1x=48y lenne, mert x=24.
Szóval egy szamrendszeren belül azért konzisztens kéne maradjon

Várjál, a sörnek pl téridő gorbito hatása van, ez nem fér bele?
Különben 1 óra meg 1 óra az 120 perc.

Persze. Ez több szinte is gond egymástól függetlenül.
- Teljesen egyenetlen az elosztás lassú leeresztés esetén is mivel a felívelő szakasz brutál differeciált. Elég megnézni a szalagcímeket a leggazdagabb rétegnek mennyire bejött az utóbbi 1 év is, a szegényeknek mennyire nem.
- De 2008-tól nézve még durvább a kép. Bár volt béremelkedés pl. itt is, de a tőzsdei ATH-t a minimumokról, ingatlan árnövekedés, stb... itt 2-5x szorzókkal kel számolni. Az átlagember portfóliójában meg ritka az ingatlan+rv nagyobb mennyiségben.
- Pukkanásnál meg nyilván még egyenetlenebb lenne.
- És emellett egy tök különálló probléma, hogy hova jut el a pénz és mennyire tolja a reálgazdaságot. Ez még a felfutó szakasz kérdése és látjuk, hogy nem igazán sikerült megoldani. Most az utolsó pénzszórás pl. az USA-ban már direktben ment a kisembereknek, nem a cégeknek de abból is csak Gamestop-ra meg kripto-ra futotta.

Lassan bezárul a kör.

Nem tudok elvonatkoztatni az MMT egyik legalapvetőbb gondolkodásformáló tézisétől, ami a mainstream közgazdaságtan állami pénzköltésről alkotott "tax for revenue, then spend" gondolkodása helyett a "spend, then tax the surplus" sorrendet vezeti be.

Ahogy én látom, ez a miner vs notminer vita egy dolgon alapszik.
A minerek fő érve az, hogy egy csomó emberi tevékenység szennyezi a környezetet.
Ez tény, sok ilyen van.
A lényegi meg-nem értés alapja, hogy amíg a (bár nem ilyen formában, de) a mezőgazdaságra szükség van, hogy legyen mit zabálni, a cementiparra szükség van, hogy legyen miből házat építeni, a pc-re szükség van, hogy legyen min netezni és játszani, ruhára is szükség van (bár ezt sem így kellene), sőt, belsőégésű motorra is szükség van, hogy legyen ami a boltba elviszi a kaját, meg a házhoz az építőanyagot... de ezek úgymond szükséges dolgok, még akkor is, ha nagyon sok minden lényegi átszervezést igényelne, mert fenntarthatatlan. Sok ember ezekben dolgozik, ebből él meg.
Amit nagyon sok ember nem ért meg, az az, hogy véges a bolygó energiaforrása, tűrőképessége. És minél többet veszünk ki, annál kisebb mértékű lesz a(z energia) regenerációs képessége is.
Minél többet veszünk ki most, annál kevesebb marad a következőknek, és annál rosszabb körülmények között fognak élni.
Kívülről nézve ezt az egész agyrémet én azt látom, hogy itt ismét az emberi kapzsiság, birtoklási vágy, és agyi alulfejlettség mutatkozik meg. Ráadásul valahol a fizikai is... gyorsan, minél gyorsabban, minél többet, csak nekem, a többi le van szarva. Nem tudom, hogy ez morálisan miként fér bele emberek lelki világába, de lehet, hogy fel sem fogják.
A spekulatív, munka nélkül elérni kívánt reménybeli pénzszerzésen kívül semmi haszna nincs.
Gondolom boinc-et egyik sem futtat...

"Ez szerintem nagyon kevés régóta."

Az 1970-es évek közepe óta vette át a közgazdaságtan felett az uralmat a Milton Friedman nevével fémjelzett neoliberális eszme. Ennek része a "tricke-down economy" és az a hozzáállás, hogy csökkentsük a gazdagok adóját, mert ők a befektetők, beruházók és ezáltal a munkahelyteremtők. Ez abban az időszakban egyébként valószínűleg egy értelmes érvelés volt. A cél az infláció letörése volt. De annyira jól sikerült a művelet (a munkabérek letörése), hogy ma már azért nem történik nagymértékű beruházás, kapacitásbővítés (az emberi munkaerő kiváltásán kívül persze), mert a kisemberek úgyse fogják tudni miből megvenni.
Az infláció letörésének másik eszköze az állami (jegybanki) pénzteremtés ellehetetlenítése volt. Az, hogy a jegybank közvetlenül vásárolhasson céges vagy államkötvényeket, az tiltott volt. (Ezek a gátak dőltek le először 2008-ban, majd méginkább 2020-ban) Ennek az lett a következménye, hogy az államok nem tudták magukat finanszírozni, hanem kénytelenek voltak piaci alapon, bankok vagy egyéb befektetőktől kamatra kölcsön kérni.
Abból, hogy a gazdagok adóit csökkentettél és az állam a gazdagoknál hagyott pénzből való kötvényfinanszírozásra szorult - az elképesztő céges vagy személyes - vagyonok felépülése mellett természetesen azt is okozta, hogy vagy a közszolgáltatásokat kezdték megnyírbálni, vagy az adókat ráterhelték a középosztályra. (Ez nálunk ugye gyakran azt jelentette, hogy akinek a minimálbér feletti jövedelme van, az már fizet, mint a katonatiszt.)

Tehát az elmúlt 30-40 évben nem onnan történt adóztatás, ahol a többlet felhalmozódott, hanem épp ellenkezőleg. Ennek fényében kérdezem, hogy hogy érted, hogy "ez nagyon kevés"?

"Szabályozás is hiányzik, ez látszott a 2008-as válságban (meg előtte is). Ma is igaz, konyhapénzek mennek tőkeáttétellel származtatott, nem direkt termékekbe tonnaszámra. Széles az elérés, sok a pénz. Ezt viszont visszatömködni nem lehet a kalapba."

Azzal egyetértek, hogy szabályozni kellene. (minimum)
De azt hogy érted, hogy "konyhapénzek mennek..." Azt mondod, hogy nem arról van szó, hogy néhány tíz vagy százezer dollármilliomos hatalmas vagyona okozza a pénzügyi bajokat, hanem az átlagemberek ahelyett, hogy élelmiszert vennének, vagy kocsmába mennének, milliószámra párszáz, esetleg ezer dolláros tételekben spekulálnak?

ez egy újfajta megközelítés.
Amit én eddig hallottam a 2008-as és a 2020-as pénznyomtatásról az volt, hogy ezeket az új pénzeket elsősorban/elsőkörben bankok kapták. Akik nem is nagyon tudtak mit kezdeni vele, mert körbenéztek és látták, hogy válság van, főleg abban nem bíztak, hogy kisemberek vissza fogják tudni fizetni. Ezért nagy cégeknek adták szinte ingyen, akik az ingyenpénzből saját részvényt kezdtek visszavásárolni, ez pedig hajtotta fel a részvényárfolyamokat és persze a cégvezetői bónuszokat. Magyarul a stimulus nagy része oda ment, ahol nem különösebben volt rá szükség (persze az ingyenpénz bárhol elfér) Eközben pedig az államok nagy része 2008-tól megszorításokkal próbálta kezelni a válságot.
Ezt becézik úgy, hogy "socialism for the rich, austerity for the poor"
És csak 2020 utolsó csomagjai voltak olyanok - az USA-ban, amik közvetlenül a lakosság kezébe juttattak.

Én a pénznyomtatásnak látnám értelmét, de csak úgy és akkor, ha azzal a gazdaság fölös kapacitásait (ide értve termelőkapacitásokat és a munkanélküliséget egyaránt) lehet kihasználni, meghajtani. 2008 és 2020 világosan bebizonyította, hogy ha a bankoknak adsz pénzt, hogy hitelezzenek, nem fogják megoldani a válságot, mert bizalmatlanok azzal kapcsolatban, hogy vissza fogják fizetni. És ugyanígy az is kiderült, hogy ha felpénzeled a cégeket, hogy foglalkoztassanak embereket, az se fog megtörténni, mert szétnéznek és azt látják, ugyan már, minek bővítsek kapacitást, ki fogja majd megvenni?