Persze, hogy fontosabb, csak épp azokról dobják ki őket mostanában. Azt egyébként nem írtam sehol, hogy semmi kínaival érintkező tárgyat nem veszek, de olyat, amit így nyomnak le a világ torkán, mint a Huawei-eket, biztosan nem. Nem régi elhatározás ez (egy éve még a P10-zel szemeztem, csak aztán elmaradt, a P20P/Mate20P pedig csalódás volt számomra), és nyilván nem sokat ér egymagamban, de egyszerűen nem venne rá a lelkiismeretem (pláne ha amúgy sem tetszik más okból).
Ahogy napról napra több hír jön mesterséges szigeteken elterülő katonai bázisok építéséről nemzetközi vagy "többtulajdonosú" vizeken, vagy kémkedésről, katonai provokációkról, vagy millió számra bebörtönzött ujgurokról, vagy arról, hogy szegény országok megzsarolásával terjeszkednek világszerte (ebben a régióban is, adósságba verve a populista vezetők országait, közben pedig növelve a kereskedelmi és egyéb befolyásukat), vagy arról, hogy örökös vezetővé vedlett Micimackó, vagy arról, hogy Interpol igazgatókat és egyéb befolyásos embereket tesznek el láb alól (fapofával)... akkor igen, egyre sötétebben látom a dolgot. Mert ahogy írtam is, az egyensúlyt bontják ezzel. Egyszerűen aggasztó az egész, és korántsem olyan távoli vagy feltételes a dolog, ahogy itt bemutatják egyesek. Én is így voltam vele, de már nem. Kell az optimizmus, de nem akkor ha irracionális. Egyszerűen újra meg kell mutatni, hogy nem tehet meg akárki akármit, és visszaállítani az egyensúlyt.
Minél több nagy szereplő van a világban, annál jobb. Kína, Oroszország, USA, illetve az EU. Mindkét nyugati szuperhatalmat igyekeznek gyengíteni, szétszaggatni, egymástól elfordítani, olyankor, amikor vagy épp a gazdasági világválság, vagy más problémák miatt elterelődött a figyelem a "keletiekről", miközben vígan gyártatott náluk boldog, boldogtalan...
Szerencsére ez kezd dugába dőlni (Trump és a Brexit épp a süllyesztőbe igyekeznek mostanában, ha elég ember hajlandó állandó jelleggel nyomást gyakorolni a kormányokra a mi környékünkön, akkor pedig itt is lehet még remény), de most a legkritikusabb folytatni ezt az "újrabalanszírozást".
Végezetül pedig még annyit, hogy ettől még Kínát, mint olyat, mindent amit a rendszer, a kormány nem feltétlenül reprezentál a szememben, a népet vagy a kultúrát, az ország mindenféle csodáit, vagy épp hatalmas városait, még nem utálom, épp ellenkezőleg.