Mondjuk az is egy fura világ számomra, ahol szinte senkinek sincs saját háza. Én azért kötődöm ehhez a darab földhöz. Hacsak meg nem gazdagszom annyira, hogy brahira lehessen több ingatlanom is, egyszer eladom, mert ritka gyönge, homokos a talaj, de addig is kötődöm hozzá, és utána is néha ránézek majd a házra, amit felépítettünk, és ahol ennyit küzdöttünk. Ha költözik az ember, elhagyja a közösséget is, ahol addig élt, el a szomszédokat, a települést, az iskolát...

Persze hozzátartozik az igazsághoz, hogy a pesti polgárság zömmel szintén bérpalotákban élt annak idején.

[ Szerkesztve ]