Pontosan. Aztán amikor a DD-s 360 KB-os floppylemezek helyett bejöttek a HD-s 1,2 MB-os floppylemezek, akkor kezdődött még csak a kánaán! Ráadásul azok közül a jobbak bírták azt is, hogy valamennyivel nagyobb kapacitásúra föl lettek formázva, hogy még több adat férjen rájuk. Többszáz floppylemezem volt (95%-ban 3M márkájú), azok nagyon bírták a gyűrődést, pedig a többi márka lemezei sorra lettek bad szektorosak (voltak, amik már újonnan is azok voltak, vittem is vissza őket a boltba egyből).
A 3,5"-os 1,44 MB-os korszakban már nem gyűjtöttem ennyire a floppylemezeket, mert addigra már volt HDD-m, lemezből csak pár dobozzal tartottam. Akkoriban már a HDD-ket hurcolásztuk havertól haverig, és cserélgettük a programokat. Internet, pendrive, CD-író (pláne DVD-író) akkoriban még nem volt.