Na, most végre van egy kis időm, úgyhogy megpróbálok válaszolni az eddig nem megválaszoltakra.

(#5) thesound: Egy későbbi hsz-emben pont említettem azt, hogy félrecsúszott valahol a világ. A korábbi generációk valahogy zsigerből jobbak voltak.

(#6) Duracellm...: Nem azt mondanám, hogy keresem a helyem, hanem azt, hogy nem találom a helyem. Nagy különbség. Sokat dolgoztam azon, hogy megfeleljek a társadalom elvárásainak, de az a durva, hogy mindig azt éreztem, hogy ez van bennem igazán és az állatot azok hozzák ki belőlem, akiket megvetek, mert "nem ismernek sem istent, sem embert".

(#7) celeron: Én 25 éve dolgozok magamon és nem értem a végére. Talán nem is lehet sosem, pláne a mai világban. Az, hogy felfigyeltél a problémáidra és próbálsz tenni ellene, becsülendő!

(#8) moonlight115: Sokszor (és egyre gyakrabban) én sem veszem magamra mások baromságait és csak nevetek rajta. Ez az én szempontomból jó, az kétségtelen (illetve még ez sem egyértelmű). De mennyire jó ez az emberiség szempontjából? Tényleg azt kellene megtanulni, hogy hogyan kell meghunyászkodni és hagyni, hogy a patkányok irányítsák a világot?
Teljesen jó az öregasszony és szerintem is jól látja a világot, de amíg ezt a szemléletet csak egy korábban is elnyomott kisebbség tekinti magáénak, addig szart sem ér, mert csak adja a lovat a patkányok alá, akik ezután még hatékonyabban tudnak átlépni rajtunk, mert mi még abban is meglátjuk a jót, hogy valaki a sárba tapos.

(#14) Eastman: A felmenőim között csak a nagymamám az, akire példaként tudok tekinteni. A hímneműeknek mind volt/van olyan tulajdonsága, amit szeretnék elkerülni, vagy levetkőzni.