"Ha mondjuk 5 ev mulva egy becsapodo egitest,vagy egy virus kiirtja az emberiseget,akkor mi van ?"
Az nekünk nem lesz jó. És akkor ezzel már kaptál is egy választ. De ezen túl a tudás, a világ megismerése is nagyon fontos, sőt.
Az ipari fejlődést viszont én nem feltétlenül sorolom a fejlődések közé, pl hiába kényekmesebb autóval közlekedni, ha végül állok a dugóban, szennyezek, nagyon drága és mindezt előre lehetett is látni, akkor ez nem fejlődés, hanem erőforrás pazarlás.
Elém elég elém tenni egy piros gombot, leszek az, aki megnyomja, szívfájdalom nélkül és még csak nem is érezném feltétlenül elhamarkodottnak azt a nyomást. A 9000-ről jut eszembe, hogy a kisgyermek is gonosznak érzi a szüleje racionális, de adott esetben kellemetlen döntését. Jó dolog az önmegkérdőjelezés, de sokan egybe mossák a gondviselés igényével - még ha ténykérdés is, hogy egyértelműen önsorsrontóak vagyunk, tehát legyen is felettünk kontroll/könnyítés, de ne is, lebegjen ott valami, ami azért leszabályozható, ha mégsem tetszik, itt tartunk most az GPT-like rendszerekkel is - esetleg keverve egy finom kis Stockholm-szindrómával és már is nehéz kibogozni a tutit.
Felmerül még párhuzamban a tudatosság-tudattalanság és a gépi korlát problematikája is: valójában a jelen problémái közül melyikre/miért vagy a jövőre vonatkoztatva miben bízva erőltetünk akár egy AI-t, illetve ha bajos döntéseket hoz, miért engedtük szabadjára azon az elégtelen szintjén akkor. Általában kell egy isten, ha technológiai, akkor olyan. Felismerjük-e amikor még mindig önmagunkra reflektálva cselekszünk, döntünk és mikortól kezdődik új fejezet, vagyis egy emberi érdekekkel nem kibélelt, azoktól elkülönülő és önálló döntésről mikor beszélhetünk.
Létezik-e egyáltalán bármi is ami nem mi vagyunk - minthogy mi tárgyaljuk és alakítjuk a tárgyalást és tárgyalni valót magát is - és ha igen, fel tudjuk-e azt fogni vagy csak azt hisszük - nagy torzító elem az egó. Lásd a nyitókérdést is, lehet kötözködésnek is értelmezni, de jó irányba mutogat: felülről érdemes nézni egy problémát, több szempontból értelmezni, kiszakadni a napi, ránk vonatkozó rutinból. A köznapi, egymás közti értésben sem kevés segítség az ilyen hozzáállás. A megélhetés folyamatos harcai persze elnyomják az ilyen szellemi huncutságokat.
Ha tízen vannak a buszon, leszállnak öten, aztán leszállnak heten, akkor hány embernek kell felszállnia, hogy senki ne legyen a buszon?
A létezés nem tud 0 összegű játék lenni, hiába akarják ezt pl. a vegánok. A dínók is rosszabbak lettek volna, ha van kapacitásuk időben tovább fejlődni: ismét csak filozófiai kérdésbe torkollik a "mekkora teljesítményhez mennyi erőforrás" témája vagy hogy ezek kettőséből tulajdonképpen milyen lényeg hozható ki, ha eltekintünk attól, hogy a létezés már önmagában lehessen egy lényeg.
Mi ez az égitest eltérítős dolog?
Az elet celja egyertelmuen a terjeszkedes. Azonban tok nyilvanvalo, hogy van egy altalunk meg nem ismert ero, ami szabalyozza. Szandekosan irtam erot, mert szerintem ez nem egy tudatos,gondolkodo entitas,hanem valami szamunkra egyelore nem "felfoghato dolog",amely fenntartja az egyensulyt. Enelkul egy olyan eloleny,mint az ember par millio ev alatt az egesz galaxist meghoditana. Van meg egy B opcio is, hogy nincs ilyen ero,es mi vagyuk az elsok, akik erre a szintre eljutottunk, de lassuk be, ennek azert nagyon pici az eselye.
Valaki emlitette a Husvet-Szigetet (ami hatarozottan egyesszam, hiaba hasznalja tobbesszamban az emberek 90 szazaleka).
Ott peldaul az tortent, hogy addig szaporodtak,mig vegul feleltek a sziget teljes eroforraskeszletet,es "osszeomlott a tarsadalom.
[ Szerkesztve ]
A terjeszkedést inkább tudom útként értelmezni, terjeszkedni minden létforma tud (valameddig-koppanásig), nem túl fantáziadús. Ha persze igaz az út a lényeg/a cél, akkor nem is lehet több kérdés. Lehet, hogy csak elme- és létezéskönnyítő elem a végpontok, checkpointok keresése.
Vannak akik azt mondják, hogy egymással jót tenni egyfajta lényege az egésznek (ha már emberek vagyunk vagy mi). Ennek papíron ellent mond az eleve adott versenyhelyzet (és egyre inkább fog). Érzelmi pallérozottság és létfeltétel szemben állnak végső soron, ettől nyilván még bántani nem kell egymást menet közben (ez sem mindenki fejében evidencia).
A másik emlegetett lényeggyanús elem a felfedezőtudat és igény a fejlődésre. Ezt is tudom üdvözölni. Nem egy népsport, kevesek sikerélménye a kutatás, nem is túl sokra tartott tulajdonképpen, de nagy előrevivő tényező, természetesen időről időre leárnyékolva alantasabb, önös érdekkörök által.
"Az elet celja egyertelmuen a terjeszkedes. Azonban tok nyilvanvalo, hogy van egy altalunk meg nem ismert ero, ami szabalyozza."
Pontosan ismerjük az erőt. Úgy hívják, hogy a rendelkezésre álló erőforrás.
Ha egy szigeten él egy állat, ami kizárólag egy növénnyel táplálkozik, akkor billegő egyensúly alakul ki.
Ha elszaporodik a növény, elszaporodik az álla. Ekkor fogy a növény majd az állat is. kezdődik a következő kör.
Ha az állat új erőforrást tud felhasználni, akkor növelni tudja a populációját. Ezzel együtt képes teljesen felélni az eredeti erőforrás növényt.
A növények is képesek alkalmazkodni. Kellemetlen ízűvé vagy mérgezővé válhatnak.
Önszabályzó folyamatok billegő, ám mégis stabil egyensúlyt tartanak.
Az orvosaink egy időben minden betegséghez antibiotikumokat írtak fel a betegnek. A betegnek sem volt jó, a baktériumokat mutálódásra kényszerítettük. Ma már rezisztensek a legtöbb antibiotikumra.
Vissza állt az egyensúly a bacik oldalára billenve.
"Szandekosan irtam erot, mert szerintem ez nem egy tudatos,gondolkodo entitas,hanem valami szamunkra egyelore nem "felfoghato dolog",amely fenntartja az egyensulyt."
Jól látod. Ezt inkább ne feszegessük.
"Ott peldaul az tortent, hogy addig szaporodtak,mig vegul feleltek a sziget teljes eroforraskeszletet,es "osszeomlott a tarsadalom."
Ezért, illetve erre írtam, hogy a terjeszkedés a megoldás. Az erőforrások felélése nem terjeszkedés, hanem túlszaporodás. A billegő egyensúly megbontása.
Számunkra az első körben a Föld jelenti a Husvét-szigetet. A második körben a Naprendszer. Ha nem tudunk tovább lépni feléljük az erőforrásainkat. A terjeszkedés további előnye a populáció csökkentése, ami előnyös a környezetünkre.
Én tanultam egyetemen etológiát és a tankönyv is azzal kezdődött kb. hogy az állat is felélné az összes erőforrását, csak nem tudja általában egyéb okok miatt (ragadozók, betegségek, stb)
Teljesen fölösleges ezen filózni. A világegyetem tágul és ami tágul, az szét is fog esni. Így már semmi értelme az egésznek. Annie Hall 
és ami tágul, az szét is fog esni
A pornósztárok sem mentesülnek az entrópia alól.
Ez igaz, viszont mi nem csak azt nem latjuk,hogy egy faj uralna az egesz galaxist,de azt sem,hogy az egeszseges, fenntarthato reszet. Persze az is lehet, hogy atkoltoztek valami virtualis terbe, nem csinalnak semmi olyat a kornyeezetunkben,amit merni tudunk,es ezert nem talaljuk a nyomukat sem.
Egyebkent ez a novenyi alkalmazkodas resze is egy nagyon jo dolog. Itt valoban nagyon off, de amugy egy olyan tema,amit (mashol) erdemes feszegetni. Oda is ervenyes az,ami az evoluciora. Ket nagyon erdekes gondolat. Az egyik, hogy egy egercsapdahoz hasonlo osszetett szerkezet,rendszer hogyan jon letre az evolucios folyamatban ? Ha csak egyetlen elemet is eltavolitasz belole,mar mukodeskeptelen az egesz. A masik egy vicces mondat, ami szerint az evolucio olyan,mintha egy forgoszel vegigsoporne egy roncstelepen,es a vegen egy mukodo Boeing 787 pottyanna ki belole.
Engem ez arra enged kovetkeztetni, hogy a termeszet torvenyei es az intelligens,tudatos beavatkozas mellett leteznek meg egyeb *****. Azert raktam ide csillagot, mert nem ismerek olyan szot,amivel ki tudnam fejezni,mire gondolok.
"a termeszet torvenyei es az intelligens,tudatos beavatkozas mellett leteznek meg egyeb *****....."
Őszintén mondom.
Ez a megfogalmazás egy isten vagy egy tudatos teremtő létezését várja el.
De ez nem működik és nem is működhet tartósan. Nem lehetséges egy konkrét cél meghatározása, Több baj is van vele. Mi van ha elértük? Mi van ha megvalósíthatatlanná válik?
Az evolúció tele van zsákutcával. A komolyabb mutációk döntő többsége megszületni sem képes. Használatlan képességeket erősít és szükséges képességeket gyengít vagy szüntet meg.
De. Egy kis mutálódás segíthet a környezeti változásokhoz alkalmazkodni.
A bacik ellenállóvá válnak. Egy állat alkalmazkodik a potenciális élelem forrásokhoz. ....
Hacsak az emberiség fejlődését nézed, a tejfogyasztáshoz alkalmazkodás jól mutatja a folyamatot. Szükség volt egy gén módosulására, átvettük. A folyamat még ma sem zárult le.
Nem lehet valami ideális célt kijelölni. Az erőforrások biztosítása miatti terjeszkedés is csak egy eszköz, de nem egy idealizált cél. A világegyetem működésének vannak törvényei. A működési folyamatokat nevezzük így. De ez sem tervezett, "Csak" kialakult.
Néhány évtizeddel ezelőtt gyűrűzött be hozzánk a tudatos tervezés ideológiája. Alapjaiban hibás elgondolás.
A terjeszkedés további előnye a populáció csökkentése, ami előnyös a környezetünkre.
Ezt nem értem hogyan jön ki. Hogyan? Vagy adott területre értendő?
Mégegyszer: Mi ez az égitest eltérítős dolog?
De. Egy kis mutálódás segíthet a környezeti változásokhoz alkalmazkodni.
Ebbe elkerülhetetlen belemenni, mert amíg nem világos a hogyan, addig az isteni elrendeltetés tölti ki kérdőjelesé lett részt. Mert az egységnyi elme már csak így működik, minden zugát fel kell tölteni, ha mesével akkor azzal.
Szerk.: Ennek viszont nincs köze a ChatGPT-hez vagy egy majdani mesterséges intelligenciához.
Ez még érdekel, hogy ez miben lesz/lenne más.
(#111) kenwood, mit jelent az ural? Ha valóban ural, akkor minket is, le és mérhetetlenül. Egyéb esetben létezünk egymástól függetlenül, távol. Vagy időben és térben is távol, nem egyszerre - ez egy dobogós elmélet arra, miért nem találkozunk, ez így simán lehet.
az evolucio olyan,mintha egy forgoszel vegigsoporne egy roncstelepen,es a vegen egy mukodo Boeing 787 pottyanna ki belole.
Ez, így, ebben a formában ismét a teremtéselmélethez vezet, arra való felkérdezés, és mint ilyen nem nyitott kérdés, hanem predesztináló, tehát a válasz is torz lesz. A genetika, mint evolúció lépésenkénti útválasztásaiban van a megoldás, nem egy és nagy átláthatatlan forgószélben. Ha átvitt értelemben szólt a hasonlat akkor nem szóltam, sokan szó szerint veszik, a tételes levezetésekben nincs sikerélmény vagy nincs a vitában szereplő aki le tudná vezetni az alkalmazkodást. Enélkül pedig ugyanolyan üres ez az állítás is, mint hogy isten létezik mert csak.
[ Szerkesztve ]
Itt a lehetőség pénzért is okoskodni a témában (magánszemélyként).
A CHATGPT és más nagy nyelvi modellek alkalmazásának lehetőségei és egyben biztonsági kérdései | Online pályázati felület (bm-tt.hu)
tanulhat is belőle
=meg sem tanulja. AI általi optimalizációkra szívesen látnék példákat a jövőben, legyen így, egyelőre az ellenkezőjét sikerült kihozni minden segítségből, mert hát erőforrás (tárhely+prociteljesítmény) "úgy is van". Az alapértelmezett a szkriptkölyök mentalitás és lehetőleg a legkisebb ellenállás irányába való elmozdulással való lehető legtöbb pénz bezsebelése. Nincs motiváció többre, másra. Valahol érthető, valahol pedig páros lábbal rugdosnám el a szakma közeléből az összes ilyen mentalitással működőt (kérdés, hogy ki maradna).
"A genetika, mint evolúció lépésenkénti útválasztásaiban van a megoldás, nem egy és nagy átláthatatlan forgószélben. "
Marmint eloszor csak repulni tanul meg a gep, aztan par sikertelen kiserlet utan leszallni is ? 
Mondjuk kezdetnek az is jó lenne, ha ezt a bolygót sikerülne megőrizni, mert jelenleg a legostobább állat módjára tesszük tönkre a saját élőhelyünket,
Elém elég elém tenni egy piros gombot, leszek az, aki megnyomja, szívfájdalom nélkül és még csak nem is érezném feltétlenül elhamarkodottnak azt a nyomást.
Akkor téged kár volt iskolába küldeni - sőt, talán veszélyes is! 
Általában kell egy isten, ha technológiai, akkor olyan.
A Watchmen c. filmnek is ez lett a konklúziója. 
(Nagy kedvencem, jól kifejti az emberi lélek bugyrait.)
Létezik-e egyáltalán bármi is ami nem mi vagyunk
Nagyon jó a kérdés! Amíg limitált az identitásunk - pl. azt hiszem, hogy a testem és az elmém vagyok, vagy a házam, munkám, vallásom -, addig igen; különben nem, mert a valóságban nincsen teljes szeparáltság.
[ Szerkesztve ]
Akkor téged kár volt iskolába küldeni - sőt, talán veszélyes is!
Nem ragadnék le itt, szerintem megszületnem is kár volt, de hát ez már így alakult. Mindenesetre nem az iskolai évek alatt kövült meg bennem az érzés, hogy ha pusztulásba fordul a dolog, hát sok könnyet nem kell hullajtani magunk után. Remélem terményjavításra - vérmezőink okán - még alkalmasak lehetünk egy utánunk jövő csapat részére.
addig igen; különben nem, mert a valóságban nincsen teljes szeparáltság.
Tolsztoj is imádta tagadni a tulajdont, de elgondolkodtam rajta, hogy ha kilopták volna alóla az ágyát be-e kapcsolt volna-e mégis a szeparált tulajdon eszméje. Megkövetelődik a saját tulajdon végül mindig. Olyan, modern rendszerbe nevelődtünk bele amiből kikacsingatni még gondolati síkon is nehéz: váltott ágyas alvást, közös használatú evőeszközökkel való hamit nehéz elképzelni is. Pszichológiailag érdekes kísérleti alapot hozna viszont, lennének teljesen feloldódó, elhaló személyiségek, másokat pont ez a kényszerű közös domborítana ki.
Egyszer elhagytam a testem, megszűnt az én. Az jó volt. Illetve nem illethető jelzővel, mert pólusok, érzelmek, gondolatok sem voltak. Kívül volt mindenen. Nem is volt.
Ez a megfogalmazás egy isten vagy egy tudatos teremtő létezését várja el.
Isten koncepciójával a legnagyobb baj, hogy olyannak képzeljük, amilyenek mi vagyunk. Öntudatlan törekvés is létezhet és alkothat. Az öntudathoz az emberi elme kell, pl. emlékezet, identitás, megkülönböztető- és elemzőképesség (intellektus), és talán képzelőerő is. De amíg a teremtő "törekvés" (hívhatjuk életnek is) nem költözik testbe, addig ezekkel nem kell rendelkeznie.
Érdekes, hogy mit mondanak erről az ősi kultúrák! 
Nem lehetséges egy konkrét cél meghatározása, Több baj is van vele. Mi van ha elértük?
Pontosan! Nem cél kell, hanem egy irány, és abba menni, ahogy csak lehet. Abból nagyobb dolog sülhet ki, mint amit előre el tudtunk volna gondolni.
Tapasztalhatjuk néha közvetlenül is, hogy a valóságnak tudati alapja van, és még az idő sem abszolút. Pl. amikor valaki előre megálmodik egy eseményt (amelyet nem ő vált ki). Afikai törzsi vezetők pl. beszámoltak róla az antropológusoknak, hogy náluk ez rendszeres volt (pl. az időjárással, terméssel, vadászattal stb. kapcsolatban), amíg a gyarmatosítók meg nem érkeztek. De nyugati példák is ismertek.
