Ez a megfogalmazás egy isten vagy egy tudatos teremtő létezését várja el.
Isten koncepciójával a legnagyobb baj, hogy olyannak képzeljük, amilyenek mi vagyunk. Öntudatlan törekvés is létezhet és alkothat. Az öntudathoz az emberi elme kell, pl. emlékezet, identitás, megkülönböztető- és elemzőképesség (intellektus), és talán képzelőerő is. De amíg a teremtő "törekvés" (hívhatjuk életnek is) nem költözik testbe, addig ezekkel nem kell rendelkeznie.
Érdekes, hogy mit mondanak erről az ősi kultúrák!

Nem lehetséges egy konkrét cél meghatározása, Több baj is van vele. Mi van ha elértük?
Pontosan! Nem cél kell, hanem egy irány, és abba menni, ahogy csak lehet. Abból nagyobb dolog sülhet ki, mint amit előre el tudtunk volna gondolni.

Tapasztalhatjuk néha közvetlenül is, hogy a valóságnak tudati alapja van, és még az idő sem abszolút. Pl. amikor valaki előre megálmodik egy eseményt (amelyet nem ő vált ki). Afikai törzsi vezetők pl. beszámoltak róla az antropológusoknak, hogy náluk ez rendszeres volt (pl. az időjárással, terméssel, vadászattal stb. kapcsolatban), amíg a gyarmatosítók meg nem érkeztek. De nyugati példák is ismertek.