Ezt mindenki "tudja", amit leírtál. Tényleg tudja vagy csak hiszi?
Az óriási ismeretanyag akkora, hogy egy-egy ember annak milliomod részét sem tapasztalhatja élete során, csupán el kell hinnie a tankonyvnek, a tanárnak, híres és kevésbé híres kutatóknak, majd az újságnak, egy videónak, haveroknak stb.
Persze jó oka van az embernek ezeket elhinnie, hiszen miért is verné át mindenki stb., de mégiscsak hiszi és nem próbálja ki az osszes természettudományos kísérletet és nem gondol ki más elméleteket, mert lehet, hogy ugyanazt az eredményt más is igazolná... hanem kénytelen elfogadni mások véleményét, mint kiindulási alap.
Ha az MIT vagy a LHC tudósai publikálnak valamit, amit tobb labor is visszaigazol ill. támogat, szaklapok lehozzák, vitákat indítanak stb. az nagyonvalószínuleg igaz. Igen, és ebben hiszunk.

A tananyag struktúrája pedig alapból elvisz az átfogó gondolkodástól, a természet egészét tekinto nézoponttól és a rengeteg okos ember végul, egy-egy speciális rész mestere lesz. Majd ha okosabb lesz, akkor méginkább specializálódik és halvány fingja sem lesz egy másik részteruletrol, az egész megismerésérol pedig végképp lemondhat.
Ha ma szuletne egy Leonardo, a nagy eszével valószinuleg egy szurke mérnokként végezné, talán fúrófej-fejlesztoként, amiben a legkivalóbb lenne, de a muvészetet kiolné belole a mai oktatas.
Arról a muvészetrol beszélek, ami az igazi muvészet, aminek része a szakralitás.