Neeeeeeeeem. Nagyon nagy különbségek a hazafiasság és a sovinizmus között.

A leghalálpontosabb mérce a racionalitás. Mint ahogy az előítéletet a rasszizmustól is az különbözteti meg, hogy racionalitás(pl. tapasztalat) vagy az érzelmek dominálnak-e, itt is ezzel lehet a búzát az ocsútól elválasztani.

Míg a hazafi úgy érzi, "hát emberek, a magyar olimpikonok tényleg a legjobbak között vannak, igazán kiváló ez a nemzet". Számára a nemzetek dicsősége nem más, mint tagjainak összesített kiválósága.

Ezzel szemben az utóbbinál fordítva van: számára a nemzetben van valami földöntúli erény, amelyben minden tagja (tehát ő is) részesül. A kolléga gondolom azért nevezte képmutatásnak, mert a pátoszos, fennkölt erkölcsi kioktatóskodó turbómagyarkodással tulajdonképpen a saját egónkat simogatjuk.

Egy józan hazafi nem fogja magát áltatni, mentegetőzni, és a holdat is letagadni az égről, ha az nem támasztja alá azt amit szeretne, de a turbómagyar? A turbómagyar képes lesz ezer éveket visszalapozni a hogy hagymázas teóriáinak alapot találjon. Őszintén, olyan valószínűtlen, kitekert, apokaliptikus teóriákat is képesek teljes komolysággal előadni, amit minden más esetben ők maguk is körberöhögnének:

Most őszintén, mennyivel valószínűbb ez a "világ összeesküdött a magyarság kiirtására mert 1100 éve helybenhagytuk őket" elmélet a szcientológiai egyház, a mormonok és barátaik (nem kívánt törlendő) fantasztikus dogmáitól?

Funfact: Maga a nacionalizmus eredetileg a nemzeti tőkés osztályok gazdaságpolitikai programja volt a tizenkilencedik század közepén, amely a feudális szétdaraboltság és kötöttségek felszámolásával egy jogilag és gazdaságilag egységes védett belső piacot bocsájtottak a nemzeti burzsoázia rendelkezésére.

[ Szerkesztve ]