Az én genetikai mixem: zsidó-magyar és sváb-katalán a nagyszülők szintjén, persze ők is nemzedékek óta már itt éltek. Ettől függetlenül magyarnak vallom magam és szeretem a hazámat, különösen miután negyedik éve vagyok tőle kényszerűen távol. Oda születtem, ott nőttem fel, ott élnek vagy éltek a szeretteim, ott volt sok igaz barátom, sok szép szerelmem, majd később a saját családom és a gyermekeim.

Szerintem a válasz a kérdésedre annyi, hogy mindenki maga dönti el, hogy ezek a dolgok, hol kapnak helyet a saját életében. A szívében őrzi-e azt, vagy világpolgárként a földrajzi hely nem sokat jelent számára. Ez alapján nem szabadna senkit skatulyákba zárni, különösen nem a turbómagyar és a hazaáruló két, számomra érthetelen végleteiébe.

Amin viszont érdemes elgondolkodni, az az, hogy Magyarosrszágon a mai napon is adott minden ahhoz, hogy az jóléti állam legyen: a termőföld kivételes minősége, az ivó és egyéb víkészletek gazdasága, a gyógy és egyéb turizmus lehetősége, a kutatás-fejlesztés, stb. Ahhoz sem kell évekig kutakodni, hogy tisztán lássuk, a magyar nép nem tartozik senkinek egy Fillérrel sem. Mindenki maga dönti el, hogy kíván-e ezen ellen tenni vagy sem.