"Nem értem a párhuzamot a lengyelekkel, bolgárokkal, szerbekkel és albánokkal. Melyikük volt valaha is Európa meghatározó nagyhatalma?"

A Lengyelek.

Érdekes kérdés ez a Nagy Lajos, mert Nagy Lajos és apjai Károly Róbert ereiben tudvalevőleg francia vér volt.

Magyarország már Károly Róbert előtt jóval, még az Árpádházi királyok alatt bomlásnak indult, amely folyamatot az Anjou uralkodók fordították vissza, helyesebben szólva haladták meg. A magyar korafeudális rendszerben a uralom alapja a földadomány volt amiből az Árpádok bőséggel rendelkeztek miután a Koppány és egyéb lázadásokat leverve azok földjeit elvették. A király földet adott hol becsszóra, hol szolgálatért, a hűbéres pedig szolgálta a királyt. A Következmények ismertek: a királyi föld elfogyott, minél gyengébb volt az uralkodó, annál többet kellett adni egy újabb háborúért vagy trónharcért ( amiből volt egy pár) aminek a vége az lett, hogy az uralkodó teljesen elsúlytalanodott, s már a katolikus egyház aggódott azon, hogy itt valami baj lesz. III. Andrásnál (vagy Endrénél, a két név ugyanaz) járunk.

Csák Máté. Csák Máté ennek a rendszernek az ikonikus alakja, Ő azon oligarchiák egyike akik hasznot húztak az utóbbi évtizedek amortizálódásából és a Felvidéken gyakorlatilag önálló uralmat alakítottak ki, nincs egyedül.

Lengyelország ugyanis ekkoriban de facto nem létezik. Ugyanezen folyamatok játszódtak le Lengyelországban is, amely képtelen lévén uralni a helyzetet inkább önként öt részre szakad 1138 és 1320 között, amelyet csak meglepő módon pont Károly Róberttel egy időben 1320-ban egyesítenek újra.

Szerbia: Szerbia megkésve bár, de ő is bomlik 1355-ben darabokra szakad.

Vissza Magyarországra. Szóval az Árpádok kihalnak, központi hatalom nincsen. A három pályázó közül Károly Róbert az egyház és a Pápa támogatásával (K.R. A nápolyi Anjou házból való, akiket a Pápa nemrég hívott Szicíliába, hogy, a Német mintaállamot felszámolja ) megszerzi a trónt.

Anjou tanulva az ott felszedett praktikákból a tönkrement, kaotikus országot nápolyi mintára szervezte újjá, a bevételeket a föld helyett a kereskedelemre és a bányászatra (ipar még nincsen) kivetett adókkal stabilizálja, ezeket nevezzük regálékra. A haderő reformra, a bandériumokra és az értékálló aranypénzre gondolunk.
Ennek a centralizálásnak az alapja a gazdasági fejlődés volt, már II András is igyekezett a regálékra támaszkodni, de akkoriban még túl fejletlen volt a magyar ipar. Valamelyik Anjou király - már nem emlékszem melyik nevéhez fűződik a Kassa-Lengyel kereskedelmi út kiépítése. Rengeteg szabad királyi várost alapítottak, Buda ekkor kapott a árumegállítási jogot, s ekkorra köthető a Visegrádi Királytalálkozó is amelynek teljesen véletlen következménye a Lengyel-Magyar perszonálúnió, az eredeti cél a 1) Sziléziai földek és a Lengyel trónkérdés megoldása illetve Bécs kereskedelmi monopóliumának felszámolása volt.

Felvetődik a kérdés, hogy ha ők mentettek meg, s a nyugati minta követése tett minket erőssé akkor tulajdonképpen most hogy van ez a "tönkre akarnak minket tenni" kérdés.

S ha már külföldi befolyás: Érdekes, hogy Mátyás halála után, milyen kétségbeesetten igyekszik a magyar nemesség valamelyik környékbeli nagyhatalomhoz, a Cseh-Lengyel Jagellókhoz vagy az Osztrák Habsburgokhoz lepasszolni a koronát. Az ok? Mindenki (elnézést a kifejezésért) be van szarva a töröktől, s szövetségest akarnak az ország hátában látni nem kést.