Köszi, erről nem tudok semmi különlegeset, csak az ismert dolgokat tudom sorolni.

Röviden:
A Tizedik-tizenegyedik században Nyugat Európában mezőgazdasági forradalom zajlódik le. Az araboktól(?) átvett háromnyomásos gazdálkodás, és a keleti nomád népektől (tőlünk, a hunoktól) átvett állattartási eszközök, hám, kengyel különösen az Alpoktól északabbra fekvő területeken jelentősen, kétszeresére növelte a mezőgazdasági kibocsájtást, ami lehetővé tette, hogy egyre több ember szabaduljon fel a mezőgazdasági munka alól, s ezáltal népességrobbanást eredményezett a városokban. A rengeteg új város az ipari termelés felfutását eredményezte amely magával vonta az adók és a bányászat emelkedését. Az így keletkezett árufelesleg pedig a távolsági kereskedelem újjáéledéséhez vezetett, amely többek között a hús tárolására szolgáló só (Erdély, Magyarország) és a luxuscikknek számító fűszereket foglalta magában.

A megnövekedő jövedelmek haditechnikai forradalmat is jelentettek: a nehézlovasság rengeteg proteinbe és vasba került, a gazdagodó városok kőfalakkal vették magukat körül stb.

A Frank Birodalmat pár évszázaddal korábban szabad (innen a név, frank )kvázi lovasnomádok forgácsolták össze. Ezek a könnyűlovasok nem voltak igényesek, viszont rengetegen voltak ezért a magyarokhoz hasonlóan gyakorlatilag bármeddig elmehettek. Ahogy azonban feudalizmussal a szabad ffankok jórésze elszegényedett jobbágysorba került ez a modell megbukott: mert az uralkodók nem tudtak távoli hadjáratokat vezetni, hisz az élelmiszer- és emberhiány miatt a hadseregek hamar elolvadtak, ez pedig a Frank Birodalom három részre, majd 1500 apró részre történő szakadásához vezett.

Ezt a kaotikus állapotot használták ki a magyarok, a vikingek és az arabok, akik nagyjából ugyanebben az időszakban prédálták fel Európát.

Azzal biztosan mindenki tisztában van, hogy a magyar kalandozások nagy része meghívásos alapon történt, azaz trónharcok és belviszályokban vettünk részt zsoldosokként, miközben igazságosan mindkét fél földjeit kiraboltuk és felégettük. Ennek az oszd meg és uralkodj elvnek a következményeként, nagyban hozzájárultunk a kontinens fragmentált állapotban tartásához, azaz ha mindig valakinek a szövetségesei voltunk akkor azzal lehetetlenné tettük a magyarellenes egységes "nagy nyugat európai seregek" kialakulását.

Azaz ekkoriban a magyar törzsek voltak az a nagyon nagyon hatékony fegyver voltak a Közép Európai politikai rundon, amit senki szeret viszont túl veszélyes ahhoz, hogy ne használja. Akit érdekel, az, utánanézhet, hogy melyik játékelméleti modell írja le a helyzetet a legjobban.

Visszatérve a mezőgazdasági forradalomra. Az árufelesleg hatására a Madarász Henrik képében ez a folyamat visszafordult. Henriket egy nagy északi állam, Szászország uralkodójaként 912-ben előbb Német (Keleti Franca) Királlyá választották,majd Nyugati Francától (Franciaországtól) szerzett vissza területeket, illetve nehézlovasságával és városaival - amikkel a magyarok nem nagyon tudtak mit kezdeni - 921-ben véget vetett a magyarok német kalandozásainak.

A Henrik mögött felsorakozó német koalíció 921-ben kétszer is megfutamítja a magyarokat, és egy magyar "herceget" is sikerül elfogniuk aminek a vége a 936-ig szóló sarc fejében biztosított béke.( Ők fizettek nekünk)

Valószínűleg két dolog történhetett: egyrészt az erős központi kormányzattal már a magyarok segítségével is túl kockázatos volt szembeszegülni. Ezek után a németek többé nem hívogatták be egymás ellen a magyarokat, ezért amikor a magyarok ürügy nélkül, sima rablás címen jöttek akkor egységes német ellenállással találták szembe magukat.

A másik ok pedig az volt, hogy Nyugat Európa lassan kiismerte a magyar harcistílust, azt a bizonyos "támadunk, visszavonulást színlelünk, az ellenfelet számunka kedvező terepre csaljuk, majd a kifárasztott, hadrendjét vesztett nehézlovasságot a főerőkkel karöltve lenyilazzuk." Jó taktika volt, de miután végre köztudottá vált, hogy ez egy csapda, veszített az erejéből.

Továbbá vélelmezhető, hogy a megállapodó feudális viszonyok fegyelmezettebb katonai rendhez is vezettek, ami lehetővé tette a nyugati királyoknak, hogy ne kelljen az arcukba temetkezve végignézniük, hogy vérszomjas lovagjaik a friss győzelem ízétől megrészegülve rohannak a halálukba.

933-ban történt egy nevezetes esemény a magyar kalandozások történetében. Azt a 926-os békét a németek arra használták fel, hogy kővárakat építsenek, felkészüljenek a magyar háborúra. (érdekesség: pont úgy, mint tette azt IV. Béla a tatárjárás után) Henrik 5 év után magabiztosan úgy érezte, hogy felmondhatja az adófizetést. Naná, jött is a menetrend szerinti magyar portyázás amit azonban a németek visszavertek a Merseburgi csatában. A csata, bár nem volt túl véres, teljesen átrajzolta az Közép-Kelet Európai térképet.

Henrik és utódai nem elégedtek meg a közvetlen veszély elhárításával, hanem katonai előnyüket hódításra használták fel.

Pár évtizeddel később visszafoglalta Bécset, a szlávoktól az elba vidékét és Berlin környékét. Az újonnan megszerzett területekből "határőrvidékeket szervezett" aminek élére Őrgrófok kerültek. A Brandenburgi Őrgrófokat később a Porosz, majd a Német Birodalom, a Keleti Őrgrófság, Ostmarkét pedig az Osztrák Birodalom fejeként látjuk később viszont.

A hadjáratok után többször tettek kísérletet a katonai előnyök keleti kamatoztatására is, Orseoló Péter például egy erre tett kísérlet volt.

A magyarokat akkoriban pontosan az mentette meg, ami Augsburgban és Merseburgban a vesztük volt. A nyugati nehézlovasság hatalmas utánpótlás igénnyel rendelkezett a nagyszámú kisegítőszemélyzet miatt. amit "otthon" könnyen tudtak biztosítani, itt keleten viszont nem elterjedve a háromnyomásos gazdálkodás, nem voltak akkora terményfeleslegek, ezért itt nem lehetett csak úgy a földekről megélni, hanem hajón kellett hozattatni az élelmiszert. Búvár Kund és a Vértes története gyönyörű példája annak, hogy ez Magyarországon miért nem működik.

Ez szusszanásnyi időt adott nekünk. De világos volt, hogy súlyos technológiai- gazdasági elmaradásban vagyunk. Európa szemmel láthatólag fejlődött, s mint a gőzhenger, expanzióban volt, katonai előnyük minden percben növekedett, politikailag egységesült, míg a magyarság stagnált, sőt, legfőbb bevételi forrásainak, a német, olasz, Bizánczi "adományok" lezárásával egyenesen zuhanórepülésre kapcsolt.

A Közép-Kelet Európai népek tehát mint a kapkodó elmebeteg beteg vették fel a kereszténységet, a beáramló szerzetesek új mezőgazdasági államszervezési formákat vezettek be, itt elsősorban a cisztercitákra kell gondolni. Földadományokkal nyugati elsősorban német és francia lovagokat csaltak be amivel nem csak az átmenetet segítették(ejtsd betörték mindenkinek a fejét aki azt nem hajtotta meg) hanem kapásból meg is vetették annak a nyugati nehézlovas harcmodornak az alapjait amit annyira óhajtottunk.

Vicces, hogy amikor a tatár-mongolok 1240-ben erre járnak akkor már a magyarok azok, akik igyekeznek nehézlovasokkal megmérkőzni a korábbi önmagukkal.

Miután a magyarok és a lengyelek kiálltak a gőzhenger útjából. Ellenpélda: A poroszok, akiket elnémetesítettek. Az európai expanzió a keresztes hadjáratokban öltött testet: 1089-ben a népességrobbanás miatt elszaporodó Európai nemességet a pápa előzékenyen a Levantei térség felé irányítja. Véletlenül pont oda, ahonnan az akkoriban egyre jobban áhított fűszerek jöttek.

Nincs az az isten,( vagy istenek), hogy mi ezt a keresztes inváziót túléltük volna.