Egy ilyen listát már én is készültem összerakni, és megosztani a nagyérdeművel. Teljesen rendben van, ha ezeket az ember betartja, és van minimális empátiája a másikkal, nagy baja nem eshet.

A "nem utalok előre senkinek" hozzáállást én totálisan nem értem. Ez olyan, mintha azt mondanám, hogy "én meg nem küldök csomagot senkinek". Na, az jobb? Mai napig kapok utánvételezési lehetőséges kérdést, és mindig sokkot kapnak, amikor megmondom, hogy az 1500 Ft-tól kezdődik a legolcsóbb esetben is. Az ilyen emberek, akik ezt kérik/igénylik legalább vegyék a fáradtságot, és nézzék meg, hogy melyik szállító céggel (Posta?) milyen díjra számíthatnak.

Kifizeti inkább a másfél-2-szeres díjat utánvételezésre? Miért hiszik az emberek, hogy ezek megvédik a csalóktól? Mindenki elfelejtette már a bedobozolt féltéglák küldözgetését? A banki utalás pont egy olyan, ami lekövethető, visszakereshető, ha gond lenne.

A cikkhez kiegészítésként javaslat:

Én speciel évekig nem postáztam semmit én sem, az utóbbi időben a javuló postai szolgáltatások miatt (nyomkövetés, értékgarancia) miatt vállaltam. De könyörgöm, a vevői oldalon is legyünk kicsit rugalmasabbak!

Sokan elvárják, sőt, evidenciaként kezelik, hogy csomagként megkapják a cuccukat. Jó esetben még a postaköltség kifizetését is elfogadják (mindig van, aki bepróbálkozik, hogy ezt álljam én...). De azt sokan elfelejtik, hogy általában nem a posta tőszomszédságában lakunk, nem áll hegyekben a csomagoláshoz felhasználható ingyen kartondoboz, nincs végtelen és ingyenes ragasztószalag, a csomagolgatás idejét, a postára eljutásnak és a vissza útnak van költsége, a sorbanállás ideje is mind-mind egy szívesség (idő+pénz) az eladótól, amit a szabadidejében vállal, nem pedig evidencia.

Sokan átlátják ezt, és őszintén hálásak a csomagküldésért, de sokan "én vagyok a vevő, nekem ez ingyen jár" alapon elvárják ezt. Ezen kellene/lehetne csiszolni még, de a többség azért szerencsére tényleg értelmes itt PH-n.