"Korábban a KIM-1-re azt mondtad az nem személyi számítógép."

Persze, hiszen nem is volt az. Nem annak készült. A KIM-1-et a mérnököknek, fejlesztőknek szánták.
Akkoriban az volt a módi, hogy ha megjelentettek egy-egy processzort, akkor lehetett kapni hozzá feljesztő kártyát, amivel a mókus a prototípust kényelmesebben meg tudta építeni, és le tudta tesztelni. Ilyen devel board-ok ma is vannak PIC-hez, ST micro-hoz, ATMEL-hez, ARM-hoz.

A KIM-1-en nem is volt csak 1 kB RAM, 2 kB ROM, egy mérnöki pult (hexa keyboard) és egy 6 szegmenses kijelző, ami az éppen aktuális memória címet mutatta 4 szegmensen és annak tartalmát a további kettőn. Ja, meg két periféria illesztő áramkört is tartalmazott, hogy meglegyen a kapcsolat a külvilággal.

Ettől függetlenül tartalmazta azt a minimumot, amire már lehetett építeni. A lelemény, a kockák leleménye meg is mutatkozott, mert ez volt akkor a legolcsóbb (250 USD) egybe szerelt gép, amivel, még ha fapadosan is, de már lehetett mit kezdeni.
Ez a darab mutatja egyébként a legplasztikusabban a PC útját, mert ez volt egyedül kétéltű. Feljesztő rendszerként látott napvilágot, úgy is hirdették meg első körben, majd látva a keresletet, meg azt, hogy a gép alapban olcsón számítógéppé alakítható, a második körben már kész microcomputer-ként reklámozta a MOS Tech.

Ebből is látszik, hogy mennyire nem látták a fejlesztők a jövőt, mert ők, ahogy a nagyok sem, nem tudták elképzelni, hogy ilyen kis vackokat némi tupírozással el lehet majd adni John Smith átlag amerikai teherautósofőrnek. És lám, el lehetett, csak ezt akkor még a világon senki sem sejtette.
Nem sokkal később már persze tudta mindenki, de ehhez kellett a lelkes amatőrök érdeklődése, műszaki, tapasztalati addíciója is.