Jó a humorod, gondoltam dobok pár magas labdát, de nem vetted a lapot. 
Én boltban inkább afféle erőltetett menetben cikázok, életveszélyes manővereket téve a bevásárlókocsival. A legutóbb az önkiszolgáló pénztártól kifelé jövet sípolt be a kapu (az RFID csipet nem deaktiválta gép amikor lehúztam a csokit), amit persze észre se vettem - mert annyira elmerültem gondolataim tengerében - és mentem tovább. A biztonsági őr szaladt utánam és eléggé zavarban voltam akkor: mindenki engem nézett.
Amúgy se szeri se száma az ilyen történeteknek, annyira szórakozott vagyok (Ami persze az én szakmámban is súlyos fogyatékosságnak számít.) Ismerős amiket írsz: a tájékozódási képességem legendásan rossz; még nem jártam olyan túrán ahol ne tévedtem volna el: Volt hogy egy bácsi jött értem a terepjáróján mert észrevette a látcsövével hogy valaki a tanyájára tévedt és gyorsan el akart takarítani onnan. Vagy amikor rossz irányba indultam el és így az összes indulóval találkoztam akik mind jót nevettek, rajtam a szerencsétlenen. Ha leteszek valamit és 10 másodperc múlva fel akarom venni már nem tudom hol volt. Teljes jóhiszeműségem hitében cselekedve tudok oltári bunkónak, faragatlannak tűnni mások szemében: nem is értem mi problémájuk volt a kuratóriumnak azzal amikor a nyári kánikulá idején megrendezett ösztöndíjátadáskor beviharzottam a puccos rendezvényükre rövidnadrág póló kombóval, kezemben egy reklámszatyorral amiben elsüllyesztve a borítékot már léptem is le. Azóta szerencsére utalnak, nem tudom ebben mennyi részem volt. 
[ Szerkesztve ]
