Sajnos ezt így leírni nem lehet, hiába próbáltad meg.
Szintén tudom mit érezhetsz, nekem a nagymamám vett végső búcsút, az élettől.
Nekem ő mint apukád, ritkán ha mégis találkoztunk akkor kevés szóra még kevesebb együttérzésre adott időt az alkalom.
Azóta a helyemet sem találom.
Nincs ez így rendjén. Valami változik, túlságosan is gyorsan. Sokkal gyorsabban mint ahogy mi azt fel tudnánk fogni.
72 éves múlt tavaly szeptemberben. de akkor sem tudtam felfogni, hogy mi történik, mikor a nagyapám mellé eresztették le, lassan 3 hete.
Hibába minden, nem lehet ilyen dolgokat feldolgozni/felfogni, egyedül az idő múlásában bízhatunk, hogy majd enyhül fájdalmunk.
Őszinte részvétem.
Könnyes búcsút véve, egy fórumtárs rokonától és nagy tiszteletben tartott nagymamám emlékével.

Üdvözlet;
Somogyi Attila!!!

Szerk:
Mindez kibírhatatlan könnyes szemek nélkül.

És szóljon értük, ezt a nagyszerű Metallica nóta:
The Day That Never Comes
Itt zongorán játszva

[ Módosította: Racecam ]