Érdekes. Aszongyák 200 millát képes normálisan felfogni egy átlagember, van aki többet, van aki kevesebbet bír elviselni ép ésszel, mint nyereményt. De a 200 milla az átlag. Ha most BB Évit nézem, ő azzal a relatíve kis pénzzel, meg házzal sem tudott boldogulni. Szóval úgy néz ki, a pénzhez érteni kell. Valóban könnyű úgy beszélni, hogy nincsen semmi, de ha hirtelen megszalad... huh... Olyan dolgok jönnek elő, ami előtte soha. A Szerencsejáték Rt.-nél is vannak ilyen nyereménypszichológusok, akik igyekeznek tanácsot adni, hogy ne legyen a nyeremény után még rosszabb, mint volt. Sajnos vannak ilyen emberek, akik a hirtelen öröm után még mélyebbre süllyedtek, mint előtte. Viszont jó a pénz, ha van. Szerintem kb. 20 milla az a határszám, amit ha félrerak az ember, annak kamataiból, vagy más befektetés esetén automatikus hasznából úgy-ahogy megél. Ha emellett még dolgozik is, az mondjuk úgy hab a tortán. De ha ezen az úton lesz milliárdos, az teljesen másképp hat az emberi kapcsolataira, mint az a pénz, amiért nem dolgozott meg. Rengeteget számít az átmenet, a munkával szerzett vagyon, meg az ajándék pénz között. Előbbit jobban becsüli meg, mert megdolgozott érte, utóbbi könnyebben szétfolyik. Előbbinél a kapcsolatoknak van ideje kiépülni, utóbbinál túl nagy hirtelenséggel, túl sok minden történik rövid idő alatt drasztikusan.

Egyébként én ha nyernék, kb 10 millát fordítanék életszínvonalra, házfelújítás, napkollektor, pöpec kiskocsi, mittomén, a többit befektetném valami bankba, és a kamataiból erdőt vennék a Bihar hegységben, meg ökumenikus vállalkozást hoznék létre Kongóban, bár ez utóbbit még nem gondoltam át.

Mondom én, aki életében csak egy mobiltelefont nyert.