Én a legnehezebb fokozatot Skyrimben utáltam meg, amikor nem kapsz akkora szabadságot, mint normál és könnyű fokozaton. Egy idő után a gyengeséged miatt nem tudsz továbbjutni a küldetésekben és rá vagy szorulva arra, hogy olyan szakmákat és opciókat próbálj ki, amiket eszed ágában nem lenne. Nekem ilyen volt benne a kovácsolás és tolvajkodás. Ezekkel lehetett elég skill pontot összegyűjteni és erősödni, de én a szakmázást és hasonlókat egy játékban sem szerettem. Normalon és könnyű fokozaton ugye olyan irányba fejlődsz amerre akarsz, de az meg unalmassá válik egy idő után.
Emlékszem, hogy több, mint 3 hónap alatt vittem végig Baldur's Gate 2-t. Csak az alap sztorit mellékküldetések nélkül. Az azért kihívás volt. Abban az időben Diablo 2 is kihívás volt Hell fokozaton (persze nem battle.neten).
Nekem hiányoznak a mentések a játékokból. Néha amikor leülök egy játék elé és kilépek mentés nélkül csak fogom a fejem. Hozzászoktatott a sok szarság a checkpoint rendszerhez. A mai játékok buta-kompatibilisek. Az emberek kezdenek butulni és lustulni, gyors szórakozás kell nekik gondolkodás nélkül. Ezt hozták el nekik a fejlesztők.
