Nekem volt jó is: végre meg mertem lépni, hogy elmegyek Bp-ről, és úgy tűnik szakmailag és anyagilag is jól jövök ki belőle. Ezen kívül megléptem még egy 10+ éve vágyott dolgot, motort vettem.
Volt nagyon szar is: párom édesanyját pont a szilveszter éjféli nagy tűzijáték közepette vitte el a halottas kocsi, illetve pont a költözés magánéleti része megy sokkal nehezebben, mint előzetesen tervezve volt.

De alapjában véve szerencsésnek mondhatom magam. A munkám nem szűnt meg a legnagyobb bszárások alatt is ugyanúgy jártam dolgozni, pénzt kaptam érte, sőt a nagy lezárások alatt kicsit könnyebben is mentek a napi dolgok. Hobbijaim ugyanúgy tudtam űzni, tehát volt hol kiengedni a hétköznapok felgyülemlett feszültségeit.
Ami ugyanúgy érintett, mint másokat, az a személyes kapcsolatok leépülése. Sok haverral csak a Facebook messenger és társai maradt az egyetlen kapcsolattartási forma. Illetve ami megérintett, amikor húsvétkor nem volt meg a nagy családi találkozó, helyette csak felhívtam a 90 éves nagyanyám. Őt eléggé megviselte, hogy életében ez volt a második olyan ünnep, amit nem tartották meg ('45 húsvétja volt a másik, akkor vonultak át "rajtuk" az oroszok), de ez volt az első, amikor teljesen egyedül volt.

Szóval nekem ambivalens a dolog, se nem egyértelműen jó, se nem rossz. Volt már jobb is, rosszabb is.

[ Szerkesztve ]