"Nálunk otthon nincsen waldorfos-amish technikagyűlölet. (Nehéz is lenne egy szoftvermérnöknél.)"

Én fejlesztő vagyok, és a gyerekek mind Waldorf-iskolába jártak – és ott sincs gyűlölet, csak a természetes és valódi dolgok szeretete, amit te is éppen emlegetsz az írásodban.

Azaz, az a kérdés eddig nem hangzott el, hogy akkor mi az eredménye az eddigi oktatáspolitikának...

"De az legyen az alapvetés, hogy nem kell dolgozni, hanem majd valamelyik stréber úgyis megcsinálja, és az ő munkáját lehet sajátként eladni?"
Az meg eddig is ment...

Én ezt az időszakot tanuló oldalról éltem át (csak az egyetemen, illetve öcsémen keresztül volt rálátásom a közoktatásra is). Voltak problémák, az kétségtelen (bár nekem annyiból szerencsém volt, hogy ez volt az utolsó felevem, így volt összesen 2-3 tárgyam), de ha valaki akart tanulni így is tudott. Ez egy kényszerhelyzet volt, ezt sikerült kihozniuk belőle (most arról ne kezdjünk el vitatkozni, hogy mennyire is volt ez a helyzet komoly...)

"De az legyen az alapvetés, hogy nem kell dolgozni, hanem majd valamelyik stréber úgyis megcsinálja, és az ő munkáját lehet sajátként eladni?"

Ezt én sem értem, miért olyan meglepő. Az iskolapadban töltött 15 évem (ebben benne van az egyetem is ) alatt mindenhol ez ment

[ Szerkesztve ]

ez a három hónap nem arról szólt, hogy mi a legjobb a diáknak meg neked.
ez a három hónap arról szólt, hogy beborult minden, és az abszolút nulla eredmény helyett lehet-e egy kicsivel pozitívabban kijönni a történetből.

tehát nem úgy kell nézni, hogy a 100%-os korábbi minőséghez képest most volt 20%, akkor az 80% veszteség, mert erre nem volt senkinek ráhatása. hanem úgy kell nézni, hogy a nagy nullához képest lett 20% és az plusz 20%. Plusz nem ment teljesen a kukába a komplett tanév, nem kell mindenkinek egy évvel többet járnia iskolába.

sok mindent fel lehetne hánytorgatni, ez tény, de a tanulságokat nem a korlátozási időszakban kell levonni, hanem utána.

Azzal dolgozni milyen jó lehetett. Messengerben működött a dolog, Zuckerberg megoldotta az állam helyett.
Anyám tanérként sokat mesélt, majd fél óra múlva megmondtam neki, hogy ne idegesítsen. Van nekem is elég ideg a munkában...
A legrosszabb a hátrányos helyzetűek. Vagy nem hátrányos, de átlag család 3 gyerekkel már csak 1 géppel.
Egyébként minek több?
Aztán a legrosszabb, hogy otthon van a gyerek mint a te esetedben. A szülők bírták a legkevésbé az egészet.

(#4) bambano
Teljesen jó hozzá állás! Én is ezt mondtam, hogy valamit csinálni kellett. Tanárnak is meg gyereknek is.
Legtöbb helyen nagy f@szságok se voltak, de hát minden tankerület más...

Ez számomra eléggé szomorú. Épp arra igyekezném nevelni a gyerekeket, hogy ők ne így álljanak hozzá.
Nem az egészséges együttműködés ellen vagyok, hanem amikor valaki nulla befektetéssel akarja letudni a feladatát.
Igen, lehet így is boldogulni. Multis környezetben kifejezetten sikeres lehet valaki ilyen hozzáállással. Más kérdés, hogy számomra ez erkölcsileg kevéssé elfogadható.

@bambano: A százalékok szempontjából speciel nálunk a nagyobbaknak 100 feletti érték jön ki. Egészen egyszerűen azért, mert haladhattak a saját tempójukban, és nem kellett végigülniük az x*45 percet unatkozva. (Aki kitalálta azt a remek ötletet, hogy az angol csoportokat ne tudásszint szerint, hanem véletlenszerűen osszák szét; egyberakva azt, aki addig csak németet tanult, és azt, aki már 4+ éve angolozik...)

Az írásom – szándékaim szerint – épp nem a különleges helyzet túléléséről szólt, hanem hogy ennek során milyen értékek, elvek sérültek, akár végzetesen. Sok esetben minimális odafigyelés, átgondolás, esetleg a szülők megkérdezése elég lett volna. Van olyan gyerek, ahol a távoktatás első két napján szünetet tartott az iskola, amíg a tanári kar együtt kidolgozta a kereteket. Ott kevesebb problémába is futottunk bele.

Alapvetően azért pammpogok, mert a minisztérium szerint minden szuper volt, az összes résztvevő élvezte (tanárok, diákok, családok), és ősztől szívesen folytatnák. Konkrétan felmerült, hogy néhány évfolyamot hazaküldjenek 1-1 hétre (akkor is, ha nincs járványhelyzet).

"Konkrétan felmerült, hogy néhány évfolyamot hazaküldjenek 1-1 hétre"

Erre kíváncsi lennék, hol írták ezt?

Viszont a különböző tudású tanulók összerakása szakmailag indokolt is, mert egymást tudják segíteni. Csak ahhoz olyan tanár is kell, aki ezt tudja kezelni.

Igen, a gyengébbnek ez nagy segítség. De a jobbat masszívan visszahúzza, hogy mindig csak gyogyó van, és nem mondjuk az ő szintjükön kell beszélgetniük. Neki ilyen alapon egy felsőfokú vagy anyanyelvi csoporttárs járna, nem? Azt se mondd, hogy normális, ha már harmadik éve nulla iskolai tanulással szín 5-ös. A kezdők meg magántanárhoz járnak, hogy valahogy tudják tartani a lépést.

@UnA: “Az a tömeges igény, hogy a későbbiek során nagyobb jelentősége legyen az ilyen oktatásnak” - ezt Kásler Miklós, az emberi Erőforrások minisztere mondta kedden egy facebookos videóban a távoktatásról. A miniszter szerint a diákok, a pedagógusok és a szülők is élvezték a online tanítás előnyeit.

Hat igen. Kasler biztosan tudja. Ahol tobb gyerek van, ott brutalis szivas volt. Ahol 1 gyerek van, de mindket szulo dolgozott ott is. Ezt szurtem le.

Akkor húzza vissza, ha nem jól van oktatva. Különben nem véletlenül alakult ki ez a módszer.

@janeszgol : Szerinted tudja, mit beszél?

[ Szerkesztve ]

Nem ismerem, de utalom azt az embert a minden halottat megsirat cinikus szovege miatt.

"Akkor húzza vissza, ha nem jól van oktatva. Különben nem véletlenül alakult ki ez a módszer.": persze, hogy nem véletlenül, a jobb diákokra sózza rá a tanár munkáját. a tanár érdeke, nem véletlen.

A fenét, olyan helyeken működik a dolog, ahol színvonalas oktatás van. Hogy itthon mit szerencsétlenkednek össze, az más dolog.
Az megint más, ha egy kiemelkedő tehetséget külön kell gondozni.

@janeszgol : +

sok milliárdnyi EU-s pénzt költött el a kormány az elmúlt években digitális tananyagok fejlesztésére címkézve. Ki látta ezeket? Hol vannak ezek?

Jelentem, én írtam egy ilyet (bár a tudtomon kívül). Egyetemen néhány éve volt egy piti tárgy, amiből amúgy az egyik legpengébb voltam az évfolyamon. A fél évfolyam az én házim alapján dolgozta ki a sajátját, a számonkérési rendszer fejetlensége miatt mégis a közepes táborba kvalifikáltam. Jeleztem a tanárnak, hogy ennél többre tartom a tudásom, szeretném is jelét adni. Kaptam hát két témakört a félév anyagából, hogy dolgozzam ki, csináljak hozzá oktatóábrákat, meg eresszem szabadon a kreativitásom.
2 évre rá megjelent a tárgyból egy TÁMOP jegyzet, benne az én két kidolgozott fejezetemmel, a megemlítésem nélkül úgy, hogy gyakorlatilag csak a formázása lett a jegyzethez igazítva. Publikálva nem volt sehol, és széllel szemben sem akartam pisilni, szóval inkább elismerésként könyveltem el.

Jelenleg önköltségen a mesterszak végét rugdosom magam előtt, főállás, egy 11 hónapos lurkó és egy felújítás mellett. Számomra előny volt a távoktatás, mert egy olyan tárgyat hallgattam a félévben, aminek nincs létjogosultsága az egyetemen történni.
Normál helyzetben a dolog úgy néz ki, hogy beülünk egy nagy terembe a saját laptopunkkal - akinek nincs, annak nincs, tehát még csak azért sem lenne értelme bejárni, hogy ottani géppel dolgozzunk - majd másfél órán keresztül csináljuk amit a főnök csinál, utána meg hazamegyünk, és önállóan meg kell csinálni a látottak alapján egy feladatsort. Kérdem én, mi értelme az ilyenekre fenntartani egy előadótermet, és oda beszitálni 200 hallgatót? Persze azt is elismerem, hogy vannak olyan foglalkozások is, ahol lehetetlen otthonról titrálást végezni, vagy aszinkron motor karakterisztikamérést végezni.
A számonkérések egyébként sarkalatosat változtak az elmúlt évekhez képest. A sok esetben tiszta lexikális tudást számonkérő dolgozatokat leváltották a komplex gondolkodást igénylő feladatok és a gyakorlatiasabb számonkérések. Amíg ugyanis egy képletet vagy definíciót könnyű előkeresni akár még a googleben is, addig egy komplex feladatot nehezebb így megoldani. Emiatt persze ment hideg meleg.

A közoktatással kapcsolatban talán itt még nem hangzott el, de amellett, hogy dolgozni kell(ene) nem csak tanárnak kell lenni otthon, hanem konyhásnéninek, takarítónéninek, ügyeletes tanárnak a "szünetben". Majd miután a gyerek virtuálisan hazamegy, maradjon energia szülőként folytatni a rutint.

Pedig ez elég szép plágium lett volna.

"Jelentem, én írtam egy ilyet (bár a tudtomon kívül)."
Hol lehet elolvasni?

[ Szerkesztve ]

OK Bár ez inkább