No hát ez egy totál spontán jött kis írás lett, remélem azért átjön a lényeg, olyanra akartam összehozni, hogy egy barátom kifejezésével élve: "Stílszerűen üssön." Mint ahogy mindig, a véleményeket, kritikákat, helyesírási hibákat, elgépeléseket most is szívesen fogadom

én annyit mondok:zsír!

Nagyon jó lett, tetszik a tagolás is. Filmecske formájában is megnézném szívesen.

Mod: Ez valós eseményeken alapszik? Mert ha igen, akkor "szegény" csaj kapta kicsit.Vagy nem?

Több verzsön van:

1.Szegény csaj rájött, hogy mekkorát hibázott és tényleg vágyik a srácra.
2."Szegény" csaj rájött, hogy mekkorát hibázott, és szeretné elhitetni a sráccal, hogy vágyik rá.

Egyébként, az utolsó mondatnál azt hittem másodjára, hogy a lánynak szóltak

[ Szerkesztve ]

Hát ez a sztori nagyon tetszik

Jó

Féltékenység, ok is rá, késői hazugság. Khm...

Nekem itt bűzlött a dolog.
"Az csak…megtörtént. Sokat ittunk, táncoltunk és…"
Csúnya dolog belenézni más telcsijébe, mégha hozzánk is tartozik az illető. Azonban elejét vette a srác a hazugságok áradatának.
"Lány: - Én…sajnálom. Kérlek, bocsáss meg. Az elmúlt napokban csak kettőnkre gondoltam és nem akarom, hogy vége legyen, nem bírnám elviselni. Kérlek, adj még egy esélyt. Minden igaz volt. Tényleg veled akarok lenni."
No persze, szeretkezés közben is kettőjükre gondolt.
Aki egyszer félre lép, bármikor megteheti. Az én normáim szerint nincs bocsánat.
Így is történt, a srác elhagyta a hűtlenkedőt.

"Fiú: - Én is örülök, hogy összefutottunk, további sok sikert a munkádhoz. Ja és egyébként a kérdésedre a válasz: két éve."
Végképp nem értem, hogy erre a kamura miért volt szükség. Szenvedjen csak a lány, megérdemli? Vagy nem is volt kamu? Lásd később.

"Csak nemrég eszméltem rá, hogy mit is mondtál utoljára, mikor összefutottunk a parkban. Két éve. Két éve voltál egyedül. Nem volt senkid mióta szakítottunk."
Ahamm, kunyera indul.
"Kérlek, mondd, hogy van esély…"

A befejezés pedig tuti. Már csak az a kérdés, hogy az érzéki hangú hölgy társa volt-e a fiúnak, vagy csak egy kéjhölgy. Nagyon nem mindegy.

Jó kis történet volt, köszönöm.

[ Szerkesztve ]

Azt a "szegény" csajt egyáltalán nem sajnálom. Részemről ennyi, az írás nagyon mellen vert.

Jó volt olvasni. Köszönöm.

Jó írás, nagyon jó... csak remélem hogy velem, és sokakkal akik az első fejezetben (bocsánat, szakaszban) "ragadtak" ilyen nem fordul elő.

Nagyon megfogott ez az írás, tetszettt! :

Nekem az a furcsa hogy pont a lány lép le szórakozni
Az én barátnőmnek pont az a baja hogy nem szeret társaságba járni, én meg igen. Ha velünk jön, unatkozik és utána duddog, ha nem jön akkor azért duzzog mert nem viittem el.
Ez sokkal gyakoribb mint az hogy a fiú akad ki ilyesmin

Amúgy nagyon tetszett

Egyetértek, detto ez megy nálunk is, sőt haveromnál is. Ezért ritkábban is megyünk igy el vhova. Havernak hozzám is majdhogynem szöknie kell. Bár állítolag én vok az egyetlen olyan haverja akihez a bnője szivesen engedi.

Az írás tökéletes. Nagyon jo kis sztori lett és a vége...

Jól sikerült az írás! Jó, hogy leírtad nekünk.

Jó sztori, bár a végét nem pontosan értem, hogy a fiúnak volt csaja, vagy a csajnak?

Ettől függetlenül: a lány félrekúrt, utána meg egy tartástalan picsaként viselkedett, az írásból ítélve. Egy kapcsolat kompromisszumokra épül, és sok minden beleférhet. Ez jóval túl van a határon. Nekem is volt ilyen nőm, úgy küldtem el a búsba, hogy várta, hogy indulhasson. A mai napig előre köszön, ha meglát, és beszélgetni akar, de én olyat csak gerincesekkel tudok.

Arról meg nem szól a történet, hogy a harmadik is megérdemelne egy maflást, tudta jól, hogy a csaj párkapcsolatban él, mégis megdugta. Azért ehhez is gyomor kell.

A negyedik: milyen liba már az, aki ha iszik, akkor kapásból elmegy dugni valakivel...?

Okés, akkor nem én diliztem be.

Azt meg még ki sem fejtettem, hogy régen "nadlányok" voltunk, félrekefélünk kicsit, nembaj, aztán ha a sors pofánvág, és ott állunk egy szál kopasz öööö semmiben, akkor egyből jó lenne a régi levetett srác is...

"Arról meg nem szól a történet, hogy a harmadik is megérdemelne egy maflást, tudta jól, hogy a csaj párkapcsolatban él, mégis megdugta. Azért ehhez is gyomor kell."
-> Teljesen egyetértek. Barátnőmnek is volt párkapcsolata mikor megismertem, mégis tudtam rá várni fél évet, hogy szabad legyen. (Nem miattam szakítottak.)

A negyedikhez: na igen, ilyen felfogású csajtól én sem várnék semmi komolyat...

Azért mi a valószínűbb, az, hogy valaki megcsalta a párját, elment simán az ügy, aztán megint megteszi, vagy nem csalta meg, mert nem olyan felfogású, és utána egyszer csak puff...?

jó kis írás.sajna ez elég mindennapos,de lég szomorúra sikeredett.kiérzik,hogy mit érezhettél/érzett a fiú

A pasik sem szentek, nyugi
Mindenki követ el az ééletében hibákat, a kérdés, tud-e, és akar-e belőlük tanulni.
Cerebellum: nem akarok konkrét példával jönni, láttam már erre is arra is példát....

Sajnos az emberekben általában nincs annyi, hogy előre szóljanak a párjuknak, hogy bocs, de.... ez meg ez van, és ebbe lehet belemegyek, döntsd el, hogyan tovább. Elfogadsz e így , ha azt mondom hülyeség volt, vagy akkor menjünk szét most, és tisztán mehetünk bele akármibe. Ehhez szerintem kell egy ksi érettség is, másrészt meg, én úgy vettem észre , az emberek a félrelépést hajlamosak nem előre bejelenteni, sőőőőt inkább utólag sumákolni... ( No ez az ami visszaítaszító, hogy az ember mismásolja a dolgokat, hazudik stb..)

[ Szerkesztve ]

Nem írtam bele, hogy erre volt a válaszom a láttam már erre is arra is példát.:
Azért mi a valószínűbb, az, hogy valaki megcsalta a párját, elment simán az ügy, aztán megint megteszi, vagy nem csalta meg, mert nem olyan felfogású, és utána egyszer csak puff...?

Most olvastam el és tetszett az írás!
Főleg az hogy spontán! Egyik kedvenc filmem, egyik kedvenc idézete ugrott be rögtön: "Jó jó csak a vége szar!" Kár hogy nem jöttek össze a végén! Bár a csaj megérdemelte!

[ Szerkesztve ]

hogy tehetted, hogy beleírod az utolsó 2 sort?

Tetszett nagyon , főleg a vége !!! Az olyan tipikusan emberi , földi . Mondhat bárki bármit , ilyenek vagyunk

Valószínűség?
Csak arra jó, hogy a lottóbiznisz nyereséges legyen.

Nagyon jóóóó

"Arról meg nem szól a történet, hogy a harmadik is megérdemelne egy maflást, tudta jól, hogy a csaj párkapcsolatban él, mégis megdugta. Azért ehhez is gyomor kell."

Csakhogy egy nőt nem elég megszerezni, meg is kell tartani... Ha meg nem megy, akkor vessen magára.

Hűha, nem is számítottam ennyi hozzászólásra, kiemelésre pedig végképp nem, de nagyon köszönöm

Összesítve válaszolok a kérdésekre, gondolatokra, ha nem baj. Plusz kaptok egy kis forgatókönyvet is arról, ahogy én látom a történetet. A történet fiktív, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek benne olyan elemek, amik megtörténtek. Pont az volt ezzel a kis írással a célom, hogy egy elég hétköznapi epizódot fessek le két ember életéből. Nincsenek benne fantasztikus elemek, sem regénybe illő fordulatok, egyszerűen csak olyan, mint az élet: Váratlan és kiszámíthatatlan. Azt is szemléltetni szerettem volna, hogy nem vagyunk tökéletesek. Senki sem. Ilyen az emberi természet.
Az első szakaszban mindketten imádták egymást és tényleg úgy gondolták, hogy megtalálták a párjukat. De aztán a lány elment és akár akarta akár nem, akár az italra fogja (mint ahogy sokan teszik) akár nem, mégis olyat tett, amit megbocsátani talán meg lehet, de elfelejteni soha. Egy ilyen szálka örökre ott marad és ezt a fiú is nagyon jól tudta, ezért döntött úgy, ahogy. S bár majd megszakadt a szíve, mégis azt mondta legyen vége, mert ha egyszer elszáll a bizalom, akkor értelmetlen az egész. Aztán itt a másik nézőpont: A fiú túl féltékeny volt, mindig ellenőrizni akarta a lányt, túlontúl aggódott más srácok miatt, aztán lehet, hogy pont emiatt történt a lánnyal az, ami történt. Az meg, hogy kiderüljön mindig csak idő kérdése. Van hogy nem ilyen konkrétan, mint itt, de mindig kiderül.
Évek múlva pedig...ez a véletlen összefutás bármikor és bárkivel megtörténhet. A lány kiegyensúlyozott életet él, együtt él valakivel, jól keres, boldog. A fiú a múltban él, s bár nem vallja be magának sem, még mindig tartja magát az ígéretéhez, amit a lánynak tett valamikor nagyon régen. Nem boldogtalan ő, csak egyszerűen akkorát kapott, amit még mindig nem tudott feldolgozni igazán és nehéz újra bíznia. De az újbóli találkozás a lánnyal sajnos kegyetlenül rávilágított arra, hogy délibábokat hajszol, sosem lesznek már újra együtt, hisz a lány boldogabb mint valaha. Végre megkapja a kellő lökést és ráébred: Tovább kell lépnie!
A szokásos véletlen közbeszól, megismerkedik valakivel, aki újra képes összeragasztani a széttört szíve darabkáit. Hosszú-hosszú évek után, de újra boldog. Aztán váratlanul jön egy esti telefonhívás. A lány az, sírva és kétségbeesetten. A fiú hihetetlenül meglepődik, nem is tudja hirtelen mit mondjon. Felkavarja amit a lány mond, de próbálja vigasztalni és erőt adni neki, mert ő már átélte ezt egyszer (pont a lány miatt). Aztán jön a legnagyobb meglepetés: A lány még mindig szereti. Vajon igaz ez? Tényleg így érez vagy csak az összeomlott élete miatt vágyik vissza oda, ahol mindig is menedéket kapott? Vagy talán a fiú naiv ígéretében bízik, hogy örökké szeretni fogja? A kérdésére a gyilkos választ nem is a fiútól kapja meg, hanem a vonal másik végéből érkező lágy női hangtól. Bizony, a fiúnak már van valakije. Nem lesznek már együtt soha. (?)

Az élet nem mindig fekete és fehér. Néha hiába hisszük azt, hogy valami lehetetlen van, hogy hamarosan kiderül: mégsem az. De akkor lehet, hogy már késő. Legyen bármilyen komoly is egy fiatal naiv ígéret, örökké semmi sem tarthat. Soha. Ezen a léti síkon nem. Emberek vagyunk, hibázunk, bocsánatot kérünk, megbocsátunk, kétségbeesünk és sírunk. De mindig menni kell tovább. Hát ezt próbáltam érzékeltetni ezzel az írásommal

Tetszik Ez is egy késő bánat kategória...életszerű.

Egyet kell hogy értsek tildyvel, az hogy valaki a jövőben félre fog-e lépni, nem attól függ hogy a múltban már megtette-e...

Az írás kemény, egyébként. Nekem is tetszik. Pár dolgot homályban hagy... (a fiúnak tényleg nem volt senkije, vagy csak a lány lelkiismeretét akarta piszkálni? A lánynak tényleg a fiú kellett volna, vagy csak kellett neki valaki, akibe a rosszra fordult élethelyzetben kapaszkodhat, aki segítő kezet nyújt neki, és erre a múlt miatt ez a fiú tűnt a legalkalmasabbnak?) és mindenki azt gondol, azt szűri le, amit akar, vagy amit az ő addigi élete tükrében neki mond...

[ Szerkesztve ]

Annyira jó, hogy látom még át is éled, ahogy látom.
Egyébként én is.

The DJ: Éppen az a jó az írásban, hogy az életből merítetted (ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy csak azok az írások jók amelyek ilyenek) és ez akár így is, vagy hasonlóan, vagy teljesen másképpen, de ez valamennyiünkkel előfordult, vagy előfordulhat.

[ Szerkesztve ]

Szerintem is nagyon jó írás, nekem nagyon tetszik! Jha és igen én is azt hittem először az utolsó mondatnál, hogy a lánynak szóltak, de aztán rájöttem, hogy mégse.

Nekem kapasbol a minapi nougyes beirasod jutott eszembe. Volt par kozos momentum, ahogy leszurtem, foleg az utolso jelenetben.

A dialogusok egyebkent szamomra nem voltak eletszeruek, termeszetesek. Legalabbis a sajat, valos eletbeli tapasztalataim alapjan nem.
Mas: Ha a parod bejelenti elore, hogy lehet, megcsal XY-nal, legalabb olyan szar, mintha barmilyen mas helyzetben derul ki. Tapasztaltam.

[ Szerkesztve ]

nagyon jó kis irománynak sikeredett, gratula!

majdnem szóról szóra ugyanez megtörtént velem is úgy 6 hónapja...persze vannak apró eltérések, de a lényeg ugyanaz, akit megcsalnak az teljesen sosem fog tudni megbocsájtani, persze lehet még esélyt adni a dolognak, hátha működni fog, de nagy eséllyel szétválás lesz a vége. elég sok hercehurcától kíméli meg magát az ember, ha akkor és ott amikor kiderül a hazugság véget vet az egésznek. én ezt tettem...sztem jól döntöttem, persze nem ilyen egyszerű a történet, de a részleteket azért már csaknem írom le

Nem mondasz butaságot, az a beírásos dolog is segített abban, hogy megszülessen ez az írás, de javarészt a képzeletem szárnyalása szülte

Természetesen idealizáltam kicsit a dolgokat, a dialógusokat is kicsit regényesebbé tettem, gondolkoztam, hogy vajon teljesen hétköznapi nyelven íródjon-e vagy inkább az irodalmibb vonalon és a második mellett döntöttem. Nem mellékesen ha mégsem így lett volna, akkor túl sokat kellett volna csillagozni a fiú szájából elhangzó mondatokat az sms-es résznél Plusz nagyon nehéz pár mondatból kialakítani azt a mondanivalót amit át akarok adni. Fontos, hogy ne legyen túl érdektelen és egysíkú, látszódjon, hogy életszerű, ugyanakkor túl sok - a történet szempontjából lényegtelen - elemet sem akartam felvonultatni. (pl: parkban összefutás, párbeszédes rész, ha összefutok valakivel hosszú évek után, nem csak ezek a témák kerülnek szóba)

Nemrossz valóban, de valami hihetetlen mód teli van klisékkel. Majdnem minden 2. mondat, történet is full alap, mégis, összességében tetszett.

Kritika következik, egyértelműen segítő szándékkal, ha esetleg sértőnek találod, szeretném előre tisztázni, hogy nem áll szándékomban sértegetni. De néha az embernek kell egy-két pofon, ha tévedésben van.

Azt írod, az irodalmi nyelvezet mellett döntöttél. Na most az nem ilyen, az írásodban szereplő kifejezésekre, mondatokra, meg úgy összességében inkább a giccses, rózsaszín jelzők illenek. Persze ha a Ramona vagy Denise lapjain szeretnéd viszontlátni, akkor jó úton haladsz a célod felé.

Hihetetlenül túlbeszéled, túlcifrázod a mondanivalód, amiből egyértelműen látszik, hogy nem erősséged a letisztult fogalmazás (szinte minden írásodon érződik ez). Írta itt valaki, hogy tele van klisével az írás, egyet kell értsek vele. Értem én a spontán írás örömét, de pontosan az ellenkezőjét éred el vele: a mondanivalód elveszik a nehézkes, agyonbonyolított mondatok között. Természetesen sokan vevők erre - amint azt a közel 30 ömlengő hozzászólás is mutatja -, de a brazil szappanoperákat is sokan nézték/nézik, ha érted mire gondolok.

Letisztultan, klisék nélkül nehéz írni, sokkal több ráfordított időt igényel, sőt, sokszor közben úgy fogod érezni, hogy nem életszerű, kínlódós, nem gördülékeny. Pedig az igazság az, hogy pont ez nem életszerű, ahogy ezt itt most közzétetted. A kevesebb szinte mindig több, ebben az esetben pedig egyértelműen az lett volna. Ha van hozzá kedved és energiád, mindenképpen azt javasolnám, hogy gyakorlatképpen próbáld meg megírni ezt a sztorit fele ennyi karakterből, lepucolva, kidobálva a felesleges részeket (van belőlük bőven). Szánj rá időt, hogy ne maradjanak benne ilyen tőrös malőrök például, vagy nagybetűs "Szeretsz", amire egyszerűen semmi okod nincs és irodalmilag meg végképp helytelen.

Üdv, V

Irodalmi nyelvezetnek nevezni kicsit tényleg túlzás... De szerintem nem annyira súlyos.

Az OK, hogy kicsit nehézkes a mondatszerkesztés, meg a vesszők is néha eltévedtek, vagy nem értek oda, ahova kellett volna, ellenben párbeszéd(részlet)ekről van szó. Ha ebből kidobálja a felét, akkor az információ közel fele is megy vele.
Ami meg a kliséket illeti, lehet, hogy azok, de egy klisé attól lesz az, ha a köznapi életben is sokszor elhangzik. Az benne van, hogy így egy kupacon egy kicsit töménynek hat. Kicsit inkább higítani kellene. Persze sokkal ütősebb lenne az első szakasz annyival elintézve, hogy Fiú: "szeretlek." Lány: "én is."

Sose olvastam Ramonát meg Denise-t, viszont egy rögtönzött közvéleménykutatás szerint azok ennél sokkal durvábbak. (Szappanoperát sem nézek, mea maxima culpa.)

Ha ebből kidobálja a felét, akkor az információ közel fele is megy vele.

Szó sincs erről. DJ maga is írja, hogy pár mondatból "turbózta" fel az egészet, ami terjedelemben több lett, információt meg nem kaptunk többet.

Sose olvastam Ramonát meg Denise-t, viszont egy rögtönzött közvéleménykutatás szerint azok ennél sokkal durvábbak.

Én egy Denise-t olvastam egy kórházi kezelés alatt, a mellettem fekvő lánytól kaptam kölcsön. Lehet, hogy megszépültek az emlékeim és tényleg rosszabb, mentségemre legyen mondva, majdnem 20 év telt el azóta.

Te The DJ! Nem a legjobb barátom vagy? Csak mert sikerült életem legfájdalmasabb kapcsolatát leírnod, lagalábbis kb 70%-ban stimmel.

Az írás jó volt nagyon. Grat!

Ütős írás, tényleg.
Maximálisan átérzem, még ha nem is történt velem ilyen, de azért hasonlóan kemény dolgok igen.
Ma például eddigi életem legszarabb napjára ébredtem. És nem azért mert ma vagyok 29.
Hanem mert a várt eseményeknek legsötétebb inverze következett be...

Minden jót!

Szerintem jó írás. Nekem tetszett .

Tetszett! Köszi!

DJ-s cikkeket nem akarod folytatni? Én már arra várok egy ideje

Nekem is pont az jutott eszembe, mint Lenrynek.

Persze az élet nem álom. Az túl szép volna.