Osztom qnadam javaslatát: színesben lőj, lehetőleg minél szélesebb dinamikatartománnyal, fehér kiégés vagy fekete bebukás nélkül, és utólag keverd ki belőle a fekete-fehér képet a Neked szimpatikus hisztogrammal!

A színösszetevőkkel való játszadozás során viszont lehet, hogy idővel igényelni fogod a nagyobb bitmélységet. Ideális esetben egy színes kép RGB összetevői 8-8 biten vannak tárolva, azaz minden színösszetevő 256-256 értéket vehet fel a fekete és a max. fényerő között. A telefonokból és digitális fényképezőkből kijövő JPEG formátumnál azonban ez nem igaz, a színinformációk bitmélysége sokkal rosszabb a formátum adatvesztéses tömörítése miatt. Ha tehát a képalkotó eszközöd (telefon?) alkalmas rá, fotózz RAW-ban! A RAW formátum tükörfordítással is azt jelenti, ami: nyers. Az így tárolt kép tehát az érzékelő nyers adatait tárolja, ami az esetek többségében sokkal nagyobb fájlt eredményez, mint egy JPEG, viszont minimális veszteséggel (ha nem a nélkül), jóval nagyobb bitmélységgel, ezáltal maximális alakíthatósággal.

Érdemes utánanézni, hogy melyik eszköz (telefon?) milyen RAW formátumot támogat (ha egyáltalán), azt milyen szoftverrel lehet kicsikarni belőle, és annak a formátumnak megfelelően érdemes feldolgozó ("előhívó") szoftvert is keresni. Utóbbira népszerű az Adobe Lightroom vagy az ingyenes Darktable.

Ja, a kérdésedre válaszolva, nagyon ritkán szoktam fekete-fehérben fotózni. Asszonykámról lőttem egyszer egy séta alkalmával egy képet, hirtelenjében (különben elugrott volna), komponálás és utólagos vágás nélkül. Utómunka is csak a fekete-fehér konverzióban, némi élességállításban/lágyításban és mesterséges vignetting hozzáadásában merült ki.

[ Szerkesztve ]