Nem tudom, hogy az olvasmányok mennyire befolyásolják, mi lesz később az emberből, de nálam nem igazán volt ilyesmi. Pedig jellemzően sokkal komolyabb könyveket olvastam, mint a korosztályom. Ráadásul apám esti mese gyanánt már 3-4 éves koromban a Tüskevárt, az Egri csillagokat, meg a Toldit olvasta fel.
Az első könyvek, amiket elolvastam kb. 7 évesen, Széchenyi Zsigmond vadászkalandjai voltak és mégsem lettem vadász.

Az viszont érdekes, hogy mennyire utáltam verseket bemagolni, meg a verselemzéseket és 16-17 évesen mégis elkezdtem verseket írni.

Prózára sosem gondoltam, míg Vakegérke nem mondta, hogy a játék során elkezdett történetet érdemes lenne folytatni és abból lett Pityu naplója, ami mostanra 56 A4-es oldal, tehát gyakorlatilag egy kisregény! Mondjuk az is igaz, hogy az minden, csak nem egy komoly irodalmi mű!