Az olvasás lehet veszélyes is. Otthon, a szüleimnek sok könyvük volt. Álltam a könyvszekrény előtt és a címek alapján, találomra válogattam. 12-14 lehettem, amikor elolvastam Jack Kerouac Úton c. könyvét. Utána természetesen világcsavargó hobó akartam lenni. Így is lett. Ma, 40 évvel később is leginkább úton szeretek lenni.
De, mi lett volna, ha akkor mondjuk a Mein Kampf akad a kezembe?

[ Szerkesztve ]

Semmi A Mein Kampf unalmas és semmitmondó, és már a te gyerekkorodban is távol állt a valódi világ problémáitól - egy könyv a korszellem nélkül leginkább érdektelen lesz.

Felnőttként nekifutottam párszor, de nem bírtam végigolvasni. De, mai fejjel talán az Úton sem lenne annyira lebilincselő.

Basszus, erre nem is gondoltam, hogy az olvasás veszélyes is lehet. De teljesen igazad van. Ha a körülmények úgy alakulnak, akkor igen...egy kellően még tiszta elme, ami befogadó állapotban van.... simán elviszi az olvasóját a könyv....bárhová. Nagyon durva, hogy erre rávilágítottál. Tényleg nem gondoltam erre. Hiszen nemcsak a zene és a filmek képesek befolyásolni az elménket, a könyvek is. A nőkről és a hozzájuk tartozó érzelmekről ne is beszéljünk .

És milyen érdekes, hogy pont a Monte Cristo grófját olvastam fiatalon. Azóta valahogy a hatóságok túl sokat kergetnek engem . Persze ez vicc volt....azt hiszem.... .

[ Szerkesztve ]

Nem olvastam ezt sem, sem a Zabhegyezőt, én még sorolhatnám, hogy mit nem, amit más ember már olvasott. De még pótolhatom, mert sajnálom, hogy ezek kimaradtak.

"egy könyv a korszellem nélkül leginkább érdektelen lesz."

Ebben nagy igazság van. Úgy átvinni az üzenetet, hogy az adott időszak pszichéje nincs már meg, igen nehéz. Vagy az adott helyé.

Hogyan is lehetne aktuális, hiszen korunkban nincs rasszizmus, kizsákmányolás, társadalmi megkülönböztetés. Hogyan is valósulhatnának meg Hitler beteges elképzelései arról, hogy a német gazdaság irányítsa Európát, hogy csatlós államok polgárai végezzék a szolga munkát, hogy a német polgár útlevél nélkül mehessen bárhova Európában és ugyanazzal a pénzzel fizessen, mint otthon?
Javasolt olvasmány a témában:
Moldova: Hitler Magyarországon

[ Szerkesztve ]

Ezt mindenképp el kell olvassam,

Itt van a tollam végébe, mindkettő, ki kell rázzam

Hogyan legyek író? Ha érzem magamban az írói vénát.....
írd ki magadból : )
szívesen :d
majd elolvasom amúgy

Gyerekként a Gyűrűk Urát olvastam, mégse lettem Gandalf (holnap elmész fodrászhoz, édes fiam, megértetted?), se Frodó (megpróbáltam láthatatlanná válni az osztályfőnöki intővel a kezemben, de nem jött össze), aztán az ork majdnem sikerült, annyira berúgtam, de akkor meg másnap reggelig nem mertem anyámék szeme elé kerülni

Azért a kettő nagyon más. Én is olvastam gyerekként a Mézga Aladár Különös Kalandjait, mégsem akartam gumiűrhajót építeni. Az Úton viszont megtörtént eseményeken alapuló útibeszámoló.

én kb 8 évesen elcsentem j.f. cooper nagy indiánkönyv című művét
háááát...skalpolni nem szeretek, az tény :d
de lehet némileg hatással volt rám, azt már sose tudom meg mondjuk azért lett/maradt gerincem mert olvastam, vagy anélkül is ilyen lettem volna
és ezért szeretek vadászni vagy egyébként is szerettem volna : )

Azért olvashattad végig élvezettel, mert megvolt benned az affinitás a témára..
Én Rádiótechnika folyóiratot olvastam. Mentem a Szabó Ervinbe és fénymásoltam.

[ Szerkesztve ]

Gondolod, hogy tudat alatt már 12-14 évesen bennem volt a csavargási vágy?

lehet, de lehet a könyv segített rá
vagy mindkettő : )

Nem tudni, szerintem te sem tudhatod. Nem mondom, hogy benned volt, de fogékony voltál a témára.

Na, most akkor ezt nézegetem épp, hogy mit írnak erről. [link]

Nem tudom, hogy az olvasmányok mennyire befolyásolják, mi lesz később az emberből, de nálam nem igazán volt ilyesmi. Pedig jellemzően sokkal komolyabb könyveket olvastam, mint a korosztályom. Ráadásul apám esti mese gyanánt már 3-4 éves koromban a Tüskevárt, az Egri csillagokat, meg a Toldit olvasta fel.
Az első könyvek, amiket elolvastam kb. 7 évesen, Széchenyi Zsigmond vadászkalandjai voltak és mégsem lettem vadász.

Az viszont érdekes, hogy mennyire utáltam verseket bemagolni, meg a verselemzéseket és 16-17 évesen mégis elkezdtem verseket írni.

Prózára sosem gondoltam, míg Vakegérke nem mondta, hogy a játék során elkezdett történetet érdemes lenne folytatni és abból lett Pityu naplója, ami mostanra 56 A4-es oldal, tehát gyakorlatilag egy kisregény! Mondjuk az is igaz, hogy az minden, csak nem egy komoly irodalmi mű!