"Ráadásul apám esti mese gyanánt már 3-4 éves koromban a Tüskevárt, az Egri csillagokat, meg a Toldit olvasta fel. 
"
Irigyellek, én apámat akkor láttam, ha hazajött a pecából, azt annyi.
"Az viszont érdekes, hogy mennyire utáltam verseket bemagolni, meg a verselemzéseket és 16-17 évesen mégis elkezdtem verseket írni."
A tudatalatti emlékezett a szépre, nem?
"abból lett Pityu naplója,"
Ez tényleg nem rövid, bele kell asszem olvassak 
Értek valamennyire a regényíráshoz, és tudom, hogy nem éri meg. (Bár egy fokkal jobb a fogyó életidőt regényírásra fordítani mint a hírfolyamot görgetni.) Túltermelés van. A kiadók behozzák a külföldi sikereket, és van már elég hazai szerző is. Olvasó viszont egyre kevesebb van. Az internet szétcseszte a figyelmünket. Nehéz koncentrálni, a szöveget értelmezni, a cselekményt észben tartani. Hobbinak, műkedvelő értelmiségi szenvelgésnek tökéletes az írás, de gyakorlati haszna vajmi kevés van. Örök közhely, hogy írásból nem lehet megélni. Ha valakinek romokban az önbecsülése, ne a "sikeres író" képe lebegjen előtte mint menekülési vágyálom. Nem fog megvalósulni. Ez tuti biztos. Ráadásnak a mesterséges intelligenciának "köszönhetően" nemcsak a képi giccs önti el az internetet, hanem a ChatGPT-vel gyártott blablabla szöveg is. Százezrekből lesz grafikus és író. Szép új világ. Nincs szükség alkotókra, mert mindenki alkot a géppel. ![;]](/dl/s/v1.gif)
"nem éri meg" - ha hozam / nyereség oldalról akarod megközelíteni az életet, akkor a legtöbb tevékenység negatív eredményt mutat 
Van egy bátyám. Hét évvel idősebb. Nyilván óriási tekintély volt előttem gyerekként. Amit ő olvasott azokat olvasgattam én is, mikor már tudtam olvasni könyveket is. Így a Mondák könyve, a Winnetou, a Nagy indiánkönyv, Verne művei egészen fiatalon, olyan hét éves koromtól jelen voltak az életemben olvasmányélményként is. Mivel sokat olvastam, már akkor is órákat naponta akár, egyre jobban és gyorsabban is olvastam. A gondolkodásomat nyilván fejlesztették is az olvasott művek. Nyugati irodalom azért akkoriban a hetvenes évek elején, közepén nemigen, vagy eléggé szűrten jelent meg. Viszont a szovjet szerzők jelen voltak. Ezt a könyvet kaptam tanító nénimtől, emlékeim szerint a harmadik évzáróra a jó bizonyítványért. Nagyon szerettem, többször is elolvastam. Azért elég fiatal voltam, olyan kilenc éves. (Érdekes, hogy a Csendes Dont nagyon sokára olvastam, Tolsztojt, Dosztojevszkijt máig sem szerettem meg) Ilyen komoly irodalmat persze azért keveset olvastam később is, ennyire nem voltam koravén. A nyomorultak-at például csak talán hatodik után tudtam elolvasni, többször belekezdtem, az eleje unalmas volt nekem, lassan építkezik a mű. Egyszer, olyan több hónap után, eljutottam a közepére és akkor beindult valami és a másik felét egy-két nap alatt elolvastam. Mindig több könyvet olvastam párhuzamosan később. Előfordult, hogy visszavittem egy könyvet a könyvtárba és később újra kikölcsönöztem, hogy befejezzem az olvasását.
Írni egyszer kétszer próbáltam, de mivel szigorú olvasó vagyok és ráadásul kézzel füzetbe írhattam csak, (ez még bőven az írógépek kora) pár oldal után abbahagytam.
Nagyon könnyű epigonnak lenni. Az írás szakma is, tanulható a cikkben leírtak szerint, szerkeszthetőek regények, de az igazán ihletett művek más színvonalat képviselnek. Az igazán jó írásokban mindig benne van a szerző is és minél inkább benne van, annál hitelesebb lesz az írása. Természetesen "összeollózhatóak" jó és szórakoztató könyvek olvasmányélmények alapján is, azonban mikor az olvasó rájön, hogy ezt mintha már olvasta volna valahol, akkor komoly pluszt csak az egyedi látásmód adhat, a teljesen saját gondolatok megjelenése. A legjobb mikor tudsz teremteni egy világot, ami csak a tiéd. Stephen Kinget talán nem kell bemutatnom. Zseniális író, azonban nála is felfedezhető a kettősség. A konkrét történelmi helyzetbe helyezett könyve nem üti meg szerintem a saját színvonalát, a sokak által dicsőített Setét toronnyal meg mélyen a saját szintje alatt marad. Olyan, mintha elfogyna alóla a talaj, érezni, hogy ezt is megírták már jobban, ezt is.... Az amerikai kisváros, a kisvárosi emberek, jellemek az ő "talaja", amin áll abba mindig tud egy csavart beletenni, mégis mindig hiteles marad. A másik példa J.K. Rowling akinek első pár Harry Potter könyvét lelkesen rajongva tudtam olvasni, de aztán ahogy Harry nő, úgy ment el egy olyan irányba a sztori, hogy egyre kevésbé éreztem önazonosnak. A "halivúdi jellegű most megmentjük a világot" attitűd nagyon kevés írónál marad hiteles, bár nekem filmen is ritkán működik.
Tehát aki sikeres író akar lenni, megélni belőle, tanulhat regényírást, azonban aki az utókornak is, azt tegye bele a szívét és a lelkét, mert ez egy szakma, de csak akkor lesz művészet, ha "vérrel írják" . (persze nyilván ezt is loptam valahonnan, csak nem emlékszem már honnan )
Fogyaszt inkább. Kevesen kevésszer kapcsolnak alkotómódba, már ami saját gondolat.
Az internet szétcseszte a figyelmünket.
Ezt bekeretezem és kinyomtatom. Nem, fordítva.
Az írással az is még a baj, mint bármi más alkotótevékenységgel: ha pénzt akarsz, el kell kurvulni, plusz akkor se lesz pénzed, ahogy meg is énekelted, de legalább elkurvultál, kiharaptál az önbecsülésedből egy jókorát. Az az igazi menő, akinek nem kell. De olyan csak a legfelsőbb szinteken van és időleges.
...Amikor Fekete István kanapéján ültem Göllén, vagy azon az ágyon, ahol meghalt Pesten (de később azt is lehozták Göllére), lapozgattam a kézzel írt, meglepően sok helyen javított, széljegyzetelt könyveit - rájöttem, hogy Ő volt azon - ma már egyre kevesebb - írók egyike, aki nem azért írt, hogy híres legyen, vagy gazdag, hanem mert hihetetlen fantáziája volt már gyerekként és imádott írni. Érdekes, de a legtöbb élménye gyermekkorából származik, amit felnőttként megírt. De mindegyikhez tartozott, tartozik egy valós történet, hely vagy esemény. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy egy emlék. Csak egy példa. Uhu. Kevesen tudják még a rajongói közül is, hogy a göllei házuk udvarán állt egy hatalmas fenyőfa. Még nekem is sikerült látnom, sajnos már kivágták, mert veszélyes volt a látogatókra. (hagyjuk, talán ha nem az alá rakták volna a padot, nem kellett volna veszélyesnek minősíteni, mert egyébként kutya baja nem volt) Tehát, amikor Fekete István gyermekként élt itt, arra a "süldő" fára odaszoktak a baglyok, egyre több család, ahogy a fa terebélyesedett. Ennek köszönhetjük az Uhu-t. Sorolhatnám, és ennél sokkal érdekesebb dolgokra is fény derül, ha valaki veszi a fáradtságot és rászán egy, vagy két napot a dombóvári magánmúzeumra, a göllei házra és az ottani temetőre, ahol bizony Bodri is nyugszik. (Nekem szerencsére még bicajjal sincs messze egyik sem). Az én szememben Ő az Író. Minden kiadott könyve megvan, sok első kiadásban, nem egy dedikálva. Pedig nem kevés volt. 28-ig jutottam. . Sokakban megütközést kelthet, pedig nem zárja ki az egyik a másikat, hogy amennyire sugárzott könyveiből a természet és az állatok, vadállatok szeretete, Kittenberger Kálmánnal nem egyszer vadásztak együtt. Nem beszélve Fekete István Kittenberger Kálmánról szóló könyvéről. Engem sokszor jobban érdekel az író maga, mint a könyv, amit a kezemben tartok. Nagyrészt az is, hogy mi inspirálta éppen az adott könyv megírására, mert mindig van "alapsztori". És az a legtöbbször még izgalmasabb, mint a könyv ami készül belőle..
Nagyon szépen köszönöm az értékes hozzászólásodat (neked is). Teljes mértékben átjött az üzeneted!
És a többieknek is köszönöm! Már ezekért a hozzászólásokért is megérte írnom valamit!
Fekete István gyermekkorom egyik meghatározó szerzője. 
A "Lutra"-t harmadikos koromban kaptam és többször elolvastam, majd a "Hajnal Badányban" jött, persze a "Tüskevár" sem csak letudandó feladat volt. (Nekünk anno kötelező) Többször olvastam sok könyvét.
Nálam a Vuk volt rongyosra olvasva - megbánja még ezt a simabőrű! 
Az nekem kimaradt. A szüleim eleinte próbálkoztak végigvezetni az úton, de látták, hogy a Mosó Masa Mosodája, meg a Gőgös Gúnár Gedeon nem nagyon köt le. Úgyhogy ezeket a meséket átugrottuk. Az első kedvenc a Mézga Aladár Különös Kalandjai volt, majd hat Tarzan könyv (ennyi volt meg otthon), aztán Rejtő minden mennyiségben.
[ Szerkesztve ]
Úh, tarzant csak a kockásban láttam sajnos. És Rejtő szinte mind kimaradt nekem még 
Viszont..volt jópár Lőrincze László például.
[ Szerkesztve ]
Még a borítóikra is emlékszem. Konkrétan EZ a sorozat van meg.
Rejtő pedig nem is értem, hogy maradhatott ki. Hangoskönyvként mostanság is rendszeresen hallgatom a kamionban. Pedig, már kívülről tudom az összeset.
