Nagyon jól összefoglaltad a leglényegesebb tudnivalókat és ökölszabalyokat. Magam is nagyjából ezek alapján próbálok alkotni, amikor sikerül. Pár dologgal nem értek csak egyet, de azok pont a személyes véleménynek tűnő gondolatok, így az nem baj.
Én például nem akarok lebeszélni senkit arról, hogy romantikusat írjon. :) Miért is tenném? Mindenki azt ír, amit akar. Az általános szabályok pedig minden zsánerre vonatkoznak. És, bár nem sokat olvastam romantikus írásokat, azt bizton állíthatom, hogy nem a Romana és Júlia szintű trafikos ponyvák a műfaj legjobb darabjai. Hidd el, ócska sci-fiből legalább annyi van, mint ócska romantikusból. Persze ugyanez igaz a minőségi verziókra is.
Aztán a másik, hogy nem szükséges kemény rosszfiúnak lenni a főhősnek. Nem gondolnám, hogy azt szereti a többség. Ha hiteles a karakter, nem egy mesterkélt kliséhalmaz, akkor lehet akármilyen, akár egy szorongó aktakukac is. A lényeg, hogy önazonos legyen, a saját jellemének megfelelően cselekedjen és beszéljen. És miért kellene pont férfi főhős? Kicsit közhelyes leszek, de hadd döntse már el a karakter. :) Persze a realitás határán belül. Pl. a '70-es évek amerikai hadseregében (pont ilyenen dolgozok) ne legyen női ezredes, vagy pilóta, de még katonai orvos se. De a fenti közhelyemre a legjobb példa az inváziós írásodból általam spin-offolt Dr. Wattson, aki az én fejemben a kezdetektől fogva nőként jelent meg. Ne kérdezd, miért, fogalmam sincs. :)
Ehhez a témához kapcsolódik a szerelmi szál. Szerintem az sem elvárás. Ha hozzátesz a történethez, motiválja a főhőst, akkor persze, legyen! De gondoljunk csak Mark Watneyra, vagy Frodóra (neeem, Samu nem számít annak, akármit is sugallnak a mémek ). Nálam például, amit említettem katonai sztorit, nem lesz, mert egyszerűen nem releváns a történet szempontjából. Bele lehetne erőltetni egyet, de tök felesleges lenne.
Nagyjából ennyi, amit én máshogy gondolok, a többivel egyetértek.
Viszont egy fontos követelményt nem említettél, és senki más sem. Remélem azért, mert mindenkinek egyértelmű. A helyesírást. Elengedhetetlen ahhoz, hogy az embert, pláne kezdőként, komolyan vegyék. Ha a kézirat nehezen olvasható, nem fogja azt a hatást elérni mondjuk egy pályázat bírálóinál, vagy egy kiadónál, amit te ki szerettél volna váltani az olvasóból. Másrészt úgy gondolom, hogy aki írásra adja a fejét, annak kutya kötelessége komolyan venni a helyesírást. Nem szabad félvállról venni.
Ennyi jutott eszembe így hirtelen, viszont van egy kérdésem. Azt írod, a történet nem volt kidolgozva rendesen az egyik regényedben. Ezek szerint neked van több is? Ez érdekel. Bővebb infót kérek! :)
Ja, és ha már kidolgozatlan történetszál. Hagyjunk némi munkát a bétáknak és a szerkesztőnek is!