Amit elvársz a másiktól, de Te magad nem cselekszed meg, az mennyire jogos?
Semennyire.

"Hogyan várod el a nődtől, hogy legyen ápolt, feszes bőrű, sportos, egészséges életmódot élő, egészséges, jól szituált, önmagáról gondoskodni tudó lény, ha közben Te magad nem teszed meg önmagadért ugyanezeket?"

Erre most mit mondjak, már leírtam abban a hszben amire válaszoltál!

Nem minden férfi születik Brad Pitnek, vagy nem minden férfi lesz 190Cm 80Kb izmos állat.

Ami a másik dolog, tudomásul kell venni azt, hogy egy férfi ha már jó adottságokkal rendelkezik lehet hogy megijed egy az addig bomba nőnek titulált hölgy nagy pocijától.
Tehát a fagyi visszanyalhat, szerintem ezért sem nem érdemes csak az izmos sportos hűbelebalázsokat kergetni, ha egy nőnek komoly szándékai tervei vannak az életben. Gondolni kell arra, hogy mi lesz ha majd gyereket szülök és majd a külsőm megváltozik a kiválasztott párom el tudja e majd azt fogadni, de legelső sorban, hogy miért is szeret!
A nők többsége 35éves kor után rohamosan veszít a szépségéből, míg a férfiak pont ebben az életkorban érik el sármosságuk csúcsát, ekkor teljesednek ki.

Sok nőnél az az életpálya, hogy harcolnak, hogy férjhez menjenek, mindent megtesznek érte, majd harcolnak, hogy gyerek legyen, utána meg lemennek trampliba.

Volt pl. cikk a velveten, hogy miért jön rá sok nőre a tízperc szülés után és miért vágatják rövidre a hajukat? Sose értettem, miért lesz a nők nagy részének budikefe feje?

Szóval konklúzió: miért ne várhatnám el egy nőtől, hogy legalább szándékosan ne tramplisodjon, ha már az idő úgyis rombol rajta?

Az utolsó modatodért egyszerűenn orrba nyomlak. Ez baromság! Úristen, hogy mondhatsz ilyet?! Na, ettől fekszik ki minden nő... Ettől hajszolják a fitalaságot, meg azokat a dolgokat, amiket alant elítéltek... Látod, ezzel teszed azzá a nődet, amivé: lehet, hogy a nő választ, de a férfi alakítja végül olyan nővé, amik a tudattalan elvárásai. Ha Te azt várod el a nődtől - ilyen vélemények révén -, hogy 35 évesen rohamosan kezdjen veszíteni a szépségéből, és fiatalságából, és ott elkezded leírni őt, akkor ezt tudattalanul meg is fogja cselekedni! Hogy lehetsz ilyen kegyetlen egy nővel, akivel le szeretnéd élni az életedet?!

Egy nő 40-50 éves korára érheti el a kiteljesedését, a legszebb női korszakát, a nőiességének beérett gyümölcséből származó hasznokat. A legaktívabb és -intenzívebb időszaka lehet egy nő számára az önmegvalósítás kiteljesítésének. Ha a munka maradt el, akkor abban, ha a művészet, akkor abban, ha a gyermekvárás, akkor abban.
(Az valami beteges dolog a mai világban, hogy a nőnek x-y korban kell ezt és ezt tennie. Az első terhességet tekintve persze nem árt, ha fiatalabb korban, ugyanis a női test regenerativitását serkenti, ha újra és újra átesik a terhesség fáziasain, ezzel kitolhatja testi öregedés kezdetét, és annal lefolyását is lassíthatja. De 40 éves női test a mai táplálkozási szokások, és a fizikai körülmányek alapján tökéletesen alkamas arra, hogy gyermeket szüljön. Más oldalról, ugyanezen hatásokat nem csak terhességekkel, hanem más módszerekkel is el lehet érni. Ezért vannak olyan nők, akik gyerekszülés nélkül is fitalaok maradnak testben és lélekben egyaránt. Csak ők spirituális utat választanak...)

[ Szerkesztve ]

Elvárhatod, de ebben segítened kell őt. S nem kritikával, hanem szeretettel.

A haj levágása egyébként spirituális - vagy hívd lélektani alkímiai - változásnak az élménye, szimbóluma. A nő szexuális visszavonultságának, és a hétköznapi világtól való tartózkodó visszavonultságát jelöli. Mint mikor elmegy apácának, vagy szerzetesnőnek. Ha gyermekszülés után történik ez meg, az anyaság szentségébe való visszavonulás egyik jelzése ez. A szülés nagyon spirituális élmény, amit a férfiak nehezen értenek meg. az ezzel járó lélektani változásokat is.

Ha egy nő szülés után lelkileg elmegy apácának, spirituálisan, akkor ne csodálkozzon, ha a pasija meg elmegy kurvázni, nem spirituálisan.

Lehet, hogy megértem, lehet, hogy nem, de hogy el nem fogadom, az tutti.

Remek. Esetleg ha elfogadnád, hamarabb nyitna feléd újra...

Ki írja le a 35 éves nőket? Írtam ilyet? Ez csupán fact!

"Látod, ezzel teszed azzá a nődet, amivé"

Még egy kis kiegészítés példával.

5évig voltam szerelmes egy olyan lányba aki mondjuk úgy nem sok esélyt adott, 5év alatt olyan őszinte voltam hozzá mint még senkivel, végig próbáltam megvédeni a rossztól és saját magától is. Aztán közben barátja lett én is másfelé keresgéltem habár a szívem mélyén mégis őt szerettem. A lány és a barátja kezdettől fogva teljesen más életet élt. A fiú nagyvárosban diszkókban szeretett mulatni a lány a falusi életet szerette és a könnyű rockzenét, és persze némi távolság is, 100km volt köztük. Nah dehát a szerelemnek ugye semmi nem állhatja útját.
Majd egy idő utan észrevettem, hogy ez a lány kezd megváltozni, hazudozik anyagisabbnál is anyagiasabb lett stb. Kezdetben nem értettem miért, de később rájöttem, hogy a párja a ludas ő hajszolta hazugságokba. Vagy mégsem? Tulajdonképpen semmi sem történt a párja szerelmes volt belé, de a lány élete és vágyai olyan mélységben különböznek, hogy ők ketten sehogyan sem tudtak igazán 1pár lenni. Persze szegény Sárpac ezt kezdettől fogva tudta és figyelmeztette is a lányt erre. Persze erre a lány baromira megharagudott Sárpacra majd némi mosolyszünet után folytatódott a "haverság" mivel mind2-en lovasok vagyunk így téma mindíg volt. Eltelt 1év vajúdással összejöttek szétmentek stb. szokásos döglés előtti állapot. Ez alatt az 1év alatt Sárpac egyre jobb barátja lett a lánynak és az eddigi már csak pislákoló érzés Sárpacba újból lángra gyúlt hátha itt a nagy lehetőség! 3hónapja viszont megtörtént a végső szakítás a srác részéről, jött egy másik nő az életébe, azóta a lány telója kikapcsolva, Sárpac leszarva, mintha csak valami oltári nagy dolgon összevesztünk volna vagy nem tom. 1hónapja meglátogattam, kivi voltam mi a gond "persze tudtam" azt mondta semmi sem sikerül stb. stb. és különben is szarik mindenkire! Mondtam ez nem jó, mert attól a világ még körülötted működik és nem szabad olyan embereket leszarni akikre később is számíthatsz! Úgy tünt hallgatott rám kérdezte ugye szerdán is jössz lovagolni és beszélünk? Mondtam igen! Szerdán persze szar volt az idő, szakadt az eső. Felhívott, hogy ne menjek mert úszik minden majd Vasárnap. Kint voltam vasárnap, de nem jött beszéltem apukájával, azt mondta, hogy mind 2 kutyusát elveszette és nagyon kivan. Azóta 3hete csak egyszer tudtam elérni, hogy a táborra kivegyem e a szabit. Mondta igen lesz gyere megoldjuk! Azóta nem elérhető, nem tudom mit csináljak, holnap pedig elvileg kezdődik a tábor. 1lovas ismerősével beszéltem ő aztmodta úgy tudja, hogy én nem megyek. Kérdeztem honnan? Erre a lány mondta! Én pedig átmentem K.O-ba.

[ Szerkesztve ]

Kérlek, ne beszélj tudatlanságból fakadó butaságokat... Ohhan veszed, hogy ez tény? A tények még tudományosan is mást mutatnak, ha csak a női test biológiáját vesszük alapul is...

Tildy: Nem igazán értem, mik a mondvacsinált okok. Más oldalról, egy csomó nő egyszerűen nem tudja, mit miért tesz, egyszerűen csak azt érzi, hogy ezt kell tennie. Előfordulhat, hogy ez a másiknak nem tetszik, az is, hogy ezzel önmagához képest veszít a fényéből, de előfordulhat, hogy ez a változás szükségszerű lélektanilag. S ha valaki ennek mélyebb okait nem fejti fel, hanem ítélkezik, és cserben hagyja közben a másikat, akkor szerintem nem túl szeretetteljesen viselkedik. Főleg nem úgy, hogy a feleségéről, vagy a gyerekei anyjáról van szó...

A tények szerint 35év után a kockázati tényező a szülésnél évről évre emelkedik.
Az első szülést 25-26éves korra ajánlják.
Tehát tudományosan is megalapozott!

Nem tudom pontosan, mit szerettél volna demonstrálni ezzel a tanmesével.
Ez olyan Nők, nőügyek témának tűnik nekem.

Akarattal nem fogsz tudni senkit megváltoztatni. A szeretet és a szerelem állapotai azok, amelyek képesek megnyitni az ego falait, és képesek olyan határokat áteresztővé tenni, amelyek alkalmassá tesznek egy embert a változásra. De közben az a nagy csapda, hogy ez megtörténik velünk mind tudatosan, mind tudattalanul. Ha sok időt töltünk el egy emberrel szerelemben, lelki és szellemi közelségben, és mellette fizikai közelségben is, előbb-utóbb a másik tudattalan mintáira alakulunk át, és a felszínre piszkáljuk egymásban mindazt, ami miatt párul választottuk egymást. Újfent hangsúlyozom, ha Te tényként kezelsz bármit is az emberre, önmagadra, vagy a másikra vonatkozóan, az meg fog jelenni a másikban, mert átveszi a szeretet adta nyitottságban. És elkezdhet küzdeni ellene, mert nem tudja, hogy mi történik vele. És ebből a belső küzdelemből később konfrontáció lesz. A konfrontáció révén viszont a társad segíti megoldani a Te tudattalan problémádat. Így támogatják egymást a fejlődésben azok, akik szeretetben vannak. Ez alapvető lélektani tény. Csak sokan nem néznek szembe mindezzel, vagy nem tudnak ezzel mit kezdeni. Mindenki maga felelős a saját szenvedéseiért. Hisz magunk választjuk a párunkat, és magunk nem nézünk szembe azzal, ki is vagyunk, és minől fakadnak a belső konfliktusaink. Ha arra törekedsz, hogy megismerd magadat, és ezen keresztül segítsd azt, hogy ne terhelj rá tudattalanul semmit a másikra, ugyanakkor a szereteted révén segítsd a másikat, hogy szembe tudjon nézni önmagával, akkor megtettél mindent, amit megtehető. Akarattal viszont maximum csak uralni és manipulálni lehet egy másik lényt, hogy úgy csináljon, és úgy változzon meg, ahogyan neked jó. Ez nem szeretet. Ez kizsákmányolás és önzés.
Ha ezt végig gondolod, akkor eldöntheted, hogy Te valójában tényleg szereted-e ezt a lányt, és képes vagy arra, hogy elfogadd a döntéseit, választásait, még ha azok hibásak is, vagy olyanok, amik Neked nema legjobbat jelentik, vagy igazából csak azt akarod elérni, hogy neked a legjobb legyen, és az ő viszonyulása kiszolgálja ezt...

TBS: Ha még csak az átlagos létre hozó lenne! De sokkal rosszabb helyzetet fest. Vagy félreértelmezik az eredményeket...

TBS jól mondja. A nagyanyáink bár korán kezdtek szülni, de az ő életszínvonaluk a miénkhez képest sokkal rosszabb volt. A női test elképesztő regeneratív képességekkel rendelkezik. Egy terhesség és szülés hihetetlenül nagy trauma, és óriási megújulási képességet igényel egy női lénytől. Minél többször esik át ezen lélektanilag és szellemileg, annál rugalmasabban esik át rajta a teste is. Az ük-, déd-, és nagymamáink megújulási képességének "fejlesztésére" a sokszori szülés volt a legjobb eszköz, mert egyébként az életük nem volt túl változékony. A mai rohanó világban egy nő számtalanszor gyakorolhatja a megújulás, az újjászületés, az átalakulás lélektani és szellemi művészetét, amire alapvetően hivatott az egész lénye. Egy nő vagy felismeri ezt, vagy nem. Ha nem ismeri fel, akkor a férfi világ merev, és változatlanságra törekvő csapdájában reked, és túlborjánzanak benne a maszkulin, vagy egós tulajdonságok. Ezzel veszít a nőiességéből, és regenerativitásából. (Viszont ne feledjük, hogy vannak olyan nők, akik archetipikusan inkább a nők aktív, munkában, vagy szellemiségben, esetleg művészetekben való megújulási képességüket kell, hogy fejlesszék, és nem az anyaság oldalit!) De ettől függetlenül is, még mindig a nők átlagéletkora a magasabb. Ezt pont annak köszönhetik, hogy hihetetlen belső potenciálokkal rendelkeznek a megújulásra. Az, hogy egy nőnek mennyi kockázattal jár a szülés pusztán attól függ, hogy mit hisz és gondol önmagáról.
S ezt nem csak tanultam, és láttam, hanem terápiás tapasztalatom is...

[ Szerkesztve ]

Manapság 30-35 évre tolódott az első szülések száma. Semmi gond és probléma nem jelentkezett ezen korú ismerőseim körében sem a várandósság és sem a szülés során és után.
Őszintén szólva valahogy ezt vettem észre, hogy aki ennyi idősen szül jobban vigyáz a testére, mint a fiatalabbak.

30-35 azért nem 40.

Szerintem ez inkább a jelenlegi társadalmi felfogás miatt van. Viszont 30év után csontjaink elnyerik végső szilárdságukat rugalmasságukat, ez után már csak mégha kezdetben csak kis mértékben is csak is romlik a helyzet. Felfogással ui. az öregedés nem kerülhető el. Tehát én 25-26 év-nél tartom normálisnak az első szülést. Több okból is. Aztán jöhet a 2. 30 év körül meg egy harmadik 30-35 között ki hogy mennyit szeretne.

A lány akiről szó volt azzal pontosan az a baj, hogy érzelmileg zárt és senkiben sem bízik meg igazán.