A gravitációs tér konzervatív erőtér, ami azt jelenti, hogy érvényes benne az energiamegmaradás. A gravitációs vonzás egy erő, amihez nem kell energiabevitel. Ha két test közelít, akkor a helyzeti energiájuk mozgási energiává alakul, míg távolodáskor a befektetett energia (pl. mozgási) alakul vissza helyzeti energiává. (Az erő és az energia két külön fogalom, nincs úgymond közük egymáshoz.)

A gravitáció mechanizmusát akkor fogjuk megérteni, amikor a téridő finomszerkezetét. A téridő minden valószínűség szerint kvantumcsatolások hálózatából áll, és a benne lévő történéseken keresztül áll elő a kvantumos világból a makrovilág - vagyis a törékeny, megismerhetetlen kvanumállapotokból a stabil, másolható makroállapot.
Ennek leírásától ma még elég messze vagyunk. Elképzelni úgy lehet, mint amikor egy kaotikus rendszer viselkedése egyszer csak egy attraktor köré szerveződik. Ezt a sűrű kölcsönhatások okozzák.

A gravitációt már többen megpróbálták entropikus jelenségként leírni, 2010 körül pl. Erik Verlinde dobta be újra a köztudatba, de az elméletét sikeresen megcáfolták. Pedig volt benne ötlet - még ha nem is a sajátjai. Egyik gyenge pontja, hogy a mi téridőgeometriánk holografikus tulajdonságát feltételezte, noha ez még nincsen belátva. De, ha jól emlékszem, komolyabb bajok is voltak vele.

Rockenbauer Antalnak (prof. emeritus) van egy jó elmélete a téridő feltételezett fénysebességű forgásairól, amiből sikeresen kiszámolta több elemi részecskének is több tulajdonságát. Elég kidolgozott elmélet, amit magyarul is részletesen és közérthetően kifejt a blogján.
Ő a gravitációt a téridő lassú mozgásának, örvénylésének látja, ami a részecskék mint fénysebességű forgások körül alakul ki. (Pl. a Föld-Hold közti Lagrange-pontban a grav. térerő nulla, erő nem hat, az idő viszont lassabban telik, mintha mindentől messze lennénk.)

Egyetemi szinttől felfelé egyébként a gravitációt nem hívjuk erőnek. Engem azért nyom a szék, mert nem tudok a téridővel együtt mozogni (a Föld középpontja felé gyorsulni) a szék jelentette fizikai készer miatt. A szék nyomása ugyan olyan jelenség, mintha egy rakéta gyorsítana engem - mindentől távol. Ezt hívjuk ekvivalencia elvnek, és ez a ált.rel. egyik kiindulópontja - ami a gravitáció nagyléptékű elmélete ugye.

Amennyit ma mindenképp tudunk a jelenségről, hogy a dolgok azért esnek le, mert lent lassabban telik az idő, mint fent. Vagyis a gravitációs vektorpotenciál fizikai jelentésében nem más, mint az idő múlási sebessége, a gravitációs térerő pedig ennek a gradiense.

[ Szerkesztve ]