Helló
A T1 kollektorába nem kell ellenállás, mert a tranzisztor áramgenerátor. T2 kollektorában is csak azért van, hogy T2-nek ne a teljes kollektor árama folyjon be T4 bázisába.
Egyébként ezt persze a gyakorlatban nem is így ellenállással oldják meg, hanem áramtükörrel.
üzenetek
hozzászólások
Igen, de csak érinteni akarom a témát. De a lényeg kiderül belőle. Majd igyekszem.
Úgy gondolom a héten meglesz a folytatás.
"A T1 kollektorába nem kell ellenállás, mert a tranzisztor áramgenerátor."
A differenciál erősítő annál tökéletesebb, minél egyformábbak a tranyók, és minél egyformább a két kollektor ellenállás értéke. Ha az egyik ellenállás hiányzik -ahogy az elvi rajzodon-, akkor egy offset-kiegyenlítést végző részegységet kellene belerajzolnod, különben az a szimmetria nem működik, amit az ábra alatt magyarázol.
"T2 kollektorában is csak azért van, hogy T2-nek ne a teljes kollektor árama folyjon be T4 bázisába."
Ha nincs ott az R1, akkor a T4 bázisa állandó +Utáp-ra kerül, amitől a kimenet állandó -Utáp értéket vesz fel, és a kapcsolás erősítőként sehogy nem fog működni.
"Egyébként ezt persze a gyakorlatban nem is így ellenállással oldják meg, hanem áramtükörrel."
A 741-nél régebbi 709-es műveleti erősítőben még nyoma sincs áramtükörnek. A kapcsolása sokkal inkább hasonlít a klasszikus, nem integrált műveleti erősítőkre, és a te elvi ábrádra. A 709-esben is 2 db egyforma, 25kohmos kollektorellenállás van.
[link]
Hali
Ez egy elvi vázlat a megértéshez. Nem több.
Valóban, a tranzisztor kollektorárama kis mértékben, de függ a C-E feszültségtől, és itt a T2 ezen feszültsége 0,65V-tal kisebb, mint T1-é (ez a T4 B-E feszültsége). Épp ezért nem is ellenállást kellene tenni T1 körébe, hanem diódát. De ez még akkor sem lenne igazából működőképes, mivel T4 bázisárama nincs is figyelembe véve ezen a rajzon és T4 h21 szórása miatt is kalkulálhatatlan lenne egy szimmetrikus működés. Szóval, ez csak egy elvi ábra.
priti
(addikt)
Te tekerted? huhúúúú 
az fincsi.
Az én időmben háromért, aztán ötösért volt olyan a suliban, hogy letört a karod, mire hazavitted. Osztálytársam faterja gyártotta géppel, de jó is volt. Rászaladtunk a témára a szakoktató meg csak nézett, hogy a tematika a közelben nincs, de már csak olyan vasklorid van a suliban, hogy fürödhetsz is benne, mert semmit nem csinál. Valakinek mindig ázott a motyója 
Jó filcért bármit megkaptál a suliban. Mindenkinek az kellett, mert szar volt már a lötty és leázott, persze alámart, oda a vezetősáv, tehát szar a filc...
Persze toroid ide-oda a kész erősítőknél azért már volt némi szórás. Azok a műszerdobozok, uhh, a postaláda volt a csúcs. A kétszer százas postás, de nagyot szólt amúgy, ha nyeleltük vitt mindent. 
Első félévben elvileg fémipari alapképzés lett volna, de erősítőnk az már volt.
Én hát. Mindig én voltam rajta a szopórolleren, mikor valaki Quad-ot épített, mert a toroidot nem olcsó és nem is egyszerű géppel fűzni, egyrészt mert jó esetben nem két fél gyűrű, másrészt mert egy-egy réteg után lakkoztam az egészet, majd újabb réteg, lakk, újabb, lakk.. és így tovább. Aztán a külső "csomagolás". Én régi pólókat vágtam csíkokra, azzal tekertem körbe, de van, aki a régi sebtapasz ragacsra esküszik.
A súlyuk meg hát: egyszer esett a lábamra egy még nem is teljesen feltekert... > 
Ja a filc. Igen, az kellett, de mi hamar átszoktunk a fotolakkra. Volt olyan, mikor úgy rásült, hogy korongcsiszolóval sem akart feljönni utána...
A fémipari alapképzésbe még részt vehettem: kalapács fej lett volna, ami nekem soha sem lett kész a sok bütykölés mellett. 
Jómagam csöves quad-ot szerettem volna, de elszaladt az idő és semmi sem lett belőle. Itt meg ahová költöztem sajnos nincs műhely... 
[ Szerkesztve ]
Normális szakiskolában az az alap, hogy a diákok érdeklődnek az iránt, amit tanulnak. Nálunk sajnos kevésbé volt ez jellemző (de azért megvolt 
)...
ezt az "érdeklődik vmi iránt" kifejezést pontosítsuk már, mert érdeklődés az is, ha kérdéseket tesz fel meg érdeklődés az is, ha az iskola vaskloridjával maratja a házi paneleket, esetleg magáévá tesz egy-két dolgot
Jobb helyeken a tanárok támogatják az iskolai vaskloriddal, ellenőrzött körülmények közötti maratást, mert akkor nem otthon kókányol a diák, nem otthon borogatja ki a cuccot, és nem lesz baleset azzal, hogy leönti magát/megissza a kistestvére...
agáévá tesz pár dolgot, azzal nem lehet egyetérteni, nyilván. De pl. nekünk, ha felmentünk a tanárokhoz, hogy kéne pár alkatrész, mert erősítőt építek, és volt, akkor adtak. A helyi elektronikai gyártól elég sok adományt kapott az iskola, pl. selejtes alkatrészeket, amik még működtek (pl. rosszul vágott lábú ellenllások, elrontott szekvenciák, karcolt panelek, ilyesmik).
Jobb helyeken nem maratnak vas kloriddal...
Én párezer éve voltam szakközepes, akkor még az volt a gyakoribb 
Olcsó és hatékony, de az én kedvencem a hidrogén peroxidos fürdő. Gyors, tiszta, nem fogja össze az edényeket, meg a cuccaid.
Gyors, tiszta, nem fogja össze az edényeket, meg a cuccaid.
Az biztos, de még keze sem lesz.
Ha csupasz kézzel nyúl bele.
Így vas sokkal barátságosabb.
Én a mai napig azt használom otthon.
priti
(addikt)
Kalapácsfej? Tipikus. Az elektronikai műszerészeknek annyira kellett a fémipari alapképzés, hogy nálunk is abból állt, hogy "na gyerekek, akkor reszeljetek szabályos gömböt, én meg elmentem akkumlátort venni a kocsiba" csoda hogy nem csukták le a szakoktatót. Otthagyott minket, mi meg... Miután az összes nem elzárt helyen lévő kondit felrobbantottuk két lökött osztálytársam rájott, hogy a két vasreszelő szikrázik és nekiálltak jedi lovagot játszani, persze az összecsapás kb. 1 percen belül azzal végződött, hogy az egyiküknek a kezében maradt a nyél, a reszelő meg kirepült. Na tudod milyen hegyes annak a vége... Egy másiknak a lába mellett reült el fél centire a reszelőlap a hegyes végével... ha az beleáll a combjába, vagy a gyomrába... 30cm hosszú, kb. 1cm vastag kétoldalas reszelőlap+ a végén a tüske még vagy 10-12cm... volt súlya, simán letérdelt volna a srác tőle. Az ablakot persze kitörtük... na mindegy...voltak történetek.
nálunk a csengőreduktor formájáról sikerült hiteles másolatot készíteni deszkába úgy, hogy a szekunder oldalát kötötték be a 230-ba
priti
(addikt)
Pótolhatatlan évek, egy gimi a közelében sincs. Nekünk egy szó szerint betegesen precíz szökött mérnökember tanította a "műszerek és mérések" tárgyat aki egyébként piszok jól tudott festeni. Németországba járt eladni a festményeit és gyakorlatilag abból élt, igazából nem volt tanárnak való fazon, de értett hozzá és nagyon precíz volt. Borzasztóan türelmetlen, de a hajadat leordította már azért is, ha úgy húztál magad felé egy mérővezetéket, hogy valahol volt rajta még egy gubanc. Vezeték vagy kábel helyett madzag vagy zsinór hagyta el a szádat verekedett szabályosan, de komolyan. Egy gyűrű vagy egy nyaklánc rajtad maradt és kész, véged volt, onnantól vért adtál egy kettesért nála. A légy zümmögését lehetett hallani az óráján, rettegtünk tőle.
Egy időben előfordult, hogy a gyakorlaton próbapanelre tettünk össze kapcsolásokat, amit át kellett vinni műszerekre végigmérni, miközben az egész mérés alatt ott állt fölötted ez a killer és pontozott. Volt egy srác, akit szivattunk és az egyik hülyénél volt a suliban elméleti héten a táskában egy pisztolypáka, ez a szerencsétlen akit szivattunk meg ügyeletes volt aznap a folyosón. Kiloptuk a táskájából a panelját amit a gyakorlati héten épített és megfordítottuk rajta valami pufferkondit, persze nem vette észre, mert ezeken a próbapaneleken elég nehéz volt átlátni egy komplexebb kapcsolást első ránézésre, mert nekünk kellett a pontokat hidalni és persze elkezdte mérni az órán jegyre. Hatalmasat szólt, qrva büdös az egész teremben hát én úgy röhögtem hogy a könnyem kifolyt, de még akkor is amikor már a szaktanárit írták be érte. Életemben nem röhögtem úgy azóta se. Mindenkit kizavart. Ha láttad volna a fickó fejét, szerencsétlen gyerek mit kapott, mire kiderült hogy megszivattuk, fetrengünk a folyosón miközben halljuk ahogy ordít, hogy hogy lehet maga ekkora címeres barom, hogy harmadévesen nem tudja egy elektrolit kondenzátor polaritásai megkülönböztetni. Hó fehér volt a srác még a szünetben is. Érettségin még a tanár is ezen röhögött. Szegény ahogy végzett soha többet nem vett a kezébe nyák panelt. Elment valami bölcsésznek szerencsétlen egy életre megutálta akkora trauma érte.
tényleg az ilyen köcsög évfolyamtársak nem voltak gimiben, de egyébként minden mást gimiben is megtaláltál, ha akartál, csak jobban. valóban, a gimi a közelében sincs egy szakközépnek.
priti
(addikt)
ááá ez kihagyhatatlan volt, ha ismerted volna azt a tanárt... Ilyen asztalra felépített, kvázi bebútorozott műszerek voltak, laborszintű patika tisztaság ahogy csillog az igazi kommunista fólia a bútorlapon, egyedül az oszcilloszkóp volt külön és ha a síri csendben csak másképpen kattant egy kapcsoló te ez felpattant és szinte odarohant, hogy te mit művelsz az ő műszereivel. Hozzá egy kollégista asszem romhányi parasztgyerek akinek a szeme se állt jól, de olyan feje volt, hogyha az elkezdett vigyorogni nem tudtad megállni röhögés nélkül, mert tudtad, hogy valami lesz. De ha nem tudtad hogy mi a szitu akkor is röhögtél, mert olyan feje volt hozzá, hogy beszartál rajta. És akkor ez a fazon elkezdte ott húzkodni a szemöldökét és nyomta a suskust, hogy "figyeld meg hogy rányomja a tápot, figyeld-figyeld most nyomja rá a tápot" és tudod hogy nem lehet röhögni, mer' nem lehet és már a könnyed folyik úgy röhögsz magadban és akkor nyomja tovább, hogy "te ez nem kapcsolja le, á ez hülye, ez tényleg nem kapcsolja le, figyeld már púposodik, már púposodik" és akkor piff még el is durran neki, hááát te az akkora só volt, hogy olyat ember nem látott soha. Bárki más az osztályból áhh hát azonnal lenyomja ha szkópon nem azt látja amit kell egy tizedmásodperc alatt, rögtön elnézést kér hogy biztos a táskában megsérült és megpróbálja menteni a menthetőt, ami már 90%-ig biztos, hogy karó. Ááá, hát ott nem volt olyan, hogy feszültség alatt kézzel hozzányúlsz a panelhez, mert rögtön egyes ha észreveszi. Nem lehetett ott elkezdeni forgatni, hogy mi van vele, hol jött le a kábel vagy ilyesmi hiába törpefeszültség, vagy akármi. Szigorú volt kegyetlenül. A mérés az egy szent rítus volt érted? és akkor ez a hülye meg... óóó hát én a mai napig elröhögöm magam, ha eszembe jut. Lehet hogy köcsögségnek hangzik, de azért ehhez kellett egy hülye is amúgy.
Micsoda nem lesz?! 
Na ne már, akkor én mivel írok?! a műszerrel csapkodom a billentyűzetet? Alig van benne sósav. 3:2:1 arányban kell keverni. 3 rész víz, két rész hidrogén-per-oxid (eddig anyám hajszínezője az szint...), 1 rész sósav. Nem tömény, jó a bolti.
[ Szerkesztve ]
Míg törpe feszültséggel szórakoztatok, addig villanyszerelőként komolyan kellett venni a mérés órákat.
Mert mi nem 1-2V-al szórakoztunk, inkább 1-2kV-al úgy 100A-ig.
Na ott egy toroid volt fele akkora mint én 90cmx25cm amivel állítottuk az áramot.
Ellenállások és kondik ehhez mérten nagyok.
Ha ott pukkan a kondi, akkor terem robban.
Igaz szakgyaktáblánál azért nem bírtuk ki egy két munkánál ne szakadjunk meg röhögéstől.
Amint kifakadt az oktató a behányt kábel, stb. miatt.
Csak úgy vörösödöt a feje.
(#59) Keeperv85
Biztos elsőre így keveri?
Haj színezőhőz és nem haj szőkítőhőz, vagy még durvábban.
[ Szerkesztve ]
