Az én egyik haverom is kiadta egy albumát kazettán, saját kezűleg másolta, legalább tíz-tizenöt példányban.

Pörög a piac!

Azért arra kíváncsi lennék, hány CD-n/CD-minőségben kiadott album nyújt a gyakorlatban 60 dB dinamikatartományt. Ami dinamikatartomány szerinted már amúgy is kevés.

[ Szerkesztve ]

Igaz, azért egy jobb deck már felismerte a kazetták tipusát, de később némelyik még a kivezérlési szintet (kezetta szallagot) is elemezte a felvétel előtt.
A zenekereső funkcióval index jelet is elhelyeztek a zeneszámok elején, ezért már egyszerűen oda lehetett tekerni a keresett zenére.

Kazettákat is folyamatosan fejlesztették, mert a szallagot és a továbbitó mechanizmust sokat finomitották.

[ Szerkesztve ]

Vsz. azon kevesek közzé tartozom akiknek mindkét Mini Disc verziója volt ill. a mai napig megvan (azaz a tömörítés nélküli ill. a 4x-es tömörítéses, mindkettő Sony, sajnos költözés után ez is a dobozban pihen).
Vsz. semmi észlelhető minőségromlás nincs az Atracos változatnál, sőt inkább jobbnak tartottam mert jobban bírta a rázkódást (annak, ellenére, hogy az Atracos féláron volt, bár lehet alacsonyabb kategóriás volt mint a másik).

Archiválásra vsz. hülyeség használni, viszont nekem pl. nyelvtanulásra nagyon jó volt mert akkora volt mint a legkisebb walkman és annál sokkal többet tudott.
Ha a Sony jól csinálja simán válthatta volna a kazettás cuccokat. Persze ezt is elrontották, ma meg már a hatalmas tárkapacitású telefonok mellett esélytelen.
Egyébként vsz. a Japán elektronikai ipar ekkor volt a csúcson, ezeken a cuccokon tényleg annyira érződött a minőség. pl. a drágább MD-n a füles kábelébe tett távirányítón is ott volt az LCD...

Nem ússzátok meg képes összehasonlítás nélkül.

Ez már az olcsósított verzió, itt már nincs magnézium ház, lítium akku (1 ceruzaelem ami miatt vastagabb a ház ami elég gagyin néz ki), meg LCD a füles távirányítóján, de még mindig nagyon jól szól és térfogata összemérhető az egésznek a kazettával. Maga a MD meg jóval kisebb mint a kazetta.

Mini Disc lejátszókban és a lemezeken mindig érezhető volt a minőségre törekvés, de egy hangminőségi és tecnológiai ugrás volt a kazettás deck és magnó korszak után. Discman készülékek nem fejlődtek ilyen elképesztő ütemben, mert a rázkodásvédett Discman lejátszókra is hosszú éveket kellett várni.
Addigra a hordozható mp3 lejátszók is megérkeztek, és a CD lemezek egyeduralmának vége lett. Többen még Mini Disc lemezeket is gyüjtőgettek, de nekem a CD lejátszó majd a Discman volt a kiválasztott a zenei CD lemezek miatt.
Mini Disc lemezekre szintén a CD lemezeket másolták fel többen, de ezért jó ideig fontolgattam egy SONY Mini Disc lejátszó/felvevő beszerzését.

Nem ez történt, mert inkább az mp3 és a Hi-Res audió lejátszókat választottam.
CD lemezeket viszont a DVD lejátszóban is megtudom hallgatni, ezért azok legalább nem mentek veszendőbe.
Csak néhány kazettám maradt meg, azt viszont dekorációnak használom...

[ Szerkesztve ]

Nice. Ezekenek a cuccoknak egyedi SONY hangzása volt, ami a Discman és a jobb Walkman lejátszókra volt jellemző. Sajnos ez a jóféle hangzás a Walkman mp3-as lejátszókban egy idő után nagyon megváltozott negativ írányban, vagy a legdrágább lejátszókban lehetett még nyomokban felfedezni...
Sokat romlott a SONY hangminőség a hordozható audióeszközök piacán.

[ Szerkesztve ]

Tök jó ám, hogy az ember nekiáll összemosni a masterelés kérdését azzal, hogy az adott hanghordozó mit tud.

Egyébként meg a 60 dB egy csomó esetben bőven sok is hanganyagnak, de mindig előjön az az ostoba tévhit, hogy a bakelitnek valami nagyon jó dinamikája van. Nem, nincs neki.

(#88) Zsébernardo: ha egy lejátszónak van saját hangzása, akkor ott különösebb hangminőségről nincs értelme beszélni.

[ Szerkesztve ]

Azért a SONY hangzást jó kontektusban lehetett értelmezni régen, de mivel a semlegesebb száraz hangzásra változtak, ezért már tényleg nincs miről beszélni...

Angol audióeszközöknek szintén jól behatárolható hangzása van (ARCAM, B&W és a Tannoy), amit jól meg kell fizetni.

[ Szerkesztve ]

Tömörítés nélküli MD? Hogy micsoda?! 1 egész perc ráfért a lemezre?
A Sony ATRAC-jét mindig is hulladéknak tartottam. Hordozni az utcazajban elment, de ha otthon akartad hallgatni, akkor hamar rájöttél, hogy nem arra találták ki - a hifitől távol áll(t).

Tök jó ám, hogy az ember nekiáll összemosni a masterelés kérdését azzal, hogy az adott hanghordozó mit tud.

Ez nem összemosás, csak ha a gyakorlatban nem érvényesül, akkor irreleváns.

A dinamikatartományt meg gyakran keverik a dinamikával, nem vagyok biztos benne, hogy itt nem ez történt.

[ Szerkesztve ]

Az utómunkát és a hanghordozó hangminőségét azért illik együttkezelni, mert az előbbi nagyon erősen függ az utóbbitól, ráadásul a zenerajongónak csak a végeredmény számít, mindegy, hogy a hanghordozó vagy a "master" sajátossága befolyásolta azt.
Kijelenthetjük azt is, mit a mai magas minőségű stúdióeszközök, ha manapság csak a sz@r ömlik szórakoztatóipari tartalom gyanánt. (Hozzátéve, hogy szerintem az analóg korszakban sok stúdió volt, ami kenterbe verné a maiakat, legalábbis hangminőség terén.)

A hanglemez dinamikatartományát direkt nem korlátozta a jel-zaj viszony, hanem a jel még a zajban is hallható, emiatt nagyobb az a tartomány az általad említettnél, továbbá mivel analóg rendszer, a fül számára kellemesebbek a hibái, mint egy digitálisé.

Talán hallottál hifi, csöves erősítőkről. Nos, azért készítenek még ma is ilyeneket, mert nagy igény van a sajátos hangzására, ami - valljuk be - bizonyos előadások esetén kiemelkedő zeneiséget, atmoszférát teremt.
Sok esetben a hanganyag nem tökéletes, pl. köszönhetően az utómunkának. A hifi-rendszert ezt a "saját hangzással" keni el éppen csak annyira, hogy a hallgató számára közelebb álljon a tökéleteshez.

[ Szerkesztve ]

"Az utómunkát és a hanghordozó hangminőségét azért illik együttkezelni, mert az előbbi nagyon erősen függ az utóbbitól"

Értem, tehát ha szar a master, akkor a FLAC 32 bitjéből 29 hirtelen eltűnik.

Ne komolytalankodjunk, ha kérhetem.

"ráadásul a zenerajongónak csak a végeredmény számít, mindegy, hogy a hanghordozó vagy a "master" sajátossága befolyásolta azt."

Szerintem tudatlannak lenni nem erény, a normális szakmai beszélgetést meg valami sárbanfetrengő röfögéssé lealacsonyítani meg nem vezet sehova.

"A hanglemez dinamikatartományát direkt nem korlátozta a jel-zaj viszony, hanem a jel még a zajban is hallható, emiatt nagyobb az a tartomány az általad említettnél"

Ezt szerintem te sem érted, mert amúgy értelme az nincs.

Meg is érdemlik. Idióták.

[ Szerkesztve ]

Mini Disc hangminősége egy jó Hi-Fi toronyban meghallgatva nem volt azért már ennyire rossz... Kazettás anyagokat meg tudta haladni, de most az mp3-ra szokták összevetni. Atrac3+ codec 64kbps olyan 128kbps mp3-nak felelt meg. [link] Atrac3+ rögzitésben akár 352kbps bitráta beállitható volt, de a tömörités nyilvánvalóan jelen van. Az mp3 320kbps zenék a nagytömegek részére tökéletesen megfelelnek, ezért nem tudom mi itt a gond...

Lehet, hogy bizonyos paraméterek keverednek a fejemben (mint írtam ezen cuccaim dobozban pihennek), de
1) biztosan volt tömörítés nélküli MD
2) az összes közül az Atracos MD rázkódás védelme volt a legjobb (pl. volt Aiwa discmanem ami csak papíron tudta ezt, ez is korlátozta a terjedését a nagy méreten felül)
3) hordozható cuccokról beszéltünk, ahol igenis volt még pár szempont azon felül, hogy a lehető legjobb hangzás legyen (pl. lejátszás időtartalma ami pl. azzal az MD-vel amiről képet raktam döbbenet jó volt, mint ahogy pl. hordozhatóság stb).

Akkor már a kazetta totál elavult volt, a jobb tömörítések meg tárolók meg még nem voltak.
Csöves cuccokat meg hagyjuk, mindig vannak és lesznek emberek akik nem tudnak vagy akarnak lépést tartani a fejlődéssel. Pl. vannak akik még mindig az mantrázzák, hogy RF-re csak az analóg szkóp a jó. Most amikor egy középkategóriás DSO analóg sávszélessége 1GHz+, 1M+ waveform rate-el, 250M+ sample depth-el, 1M+ pontos FFT-vel.

Továbbiakban nem folytatnám ezt a témát, mert kb. nincs értelme.

[ Szerkesztve ]

Mini Disc helyett a Discman lejátszóban hallgattam a CD lemezeket.
A kényelem miatt... Amiért most FiiO X1 DAP lejátszóval hallgatom a zenéket.
Flac és mp3 vegyesen. Kazettákat is a kényelem miatt hagytuk ott, mert a CD lemezen a track váltás és a gyors előre-hátra tekerés sokunknak új volt, de az újdonság varázsa eltünik és igazán csak a legkedveltebb zenék számitanak.
Mikor melyik formátumon van meg, mert egy LP vagy CD lemezen szintén jóleső lehet egy zenét meghallgatni. Az új zenei formátumok csak segitenek a zenéinket tovább menteni, mert a kazetták és a lemezek egy idő után elhasználódnak, ezért kimélni kell amennyire csak lehet. Viszont néha előszedni egy régi Mini Disc-et, CD vagy LP lemezt, az kivételesen jó érzés. Most nem mindegy melyiknek milyen előnye-hátránya van, amikor megszólal a zene... Szerintem.

[ Szerkesztve ]

Azert 15 eve mar a razkodassal sem volt problema.

Nekem a CD lejátszó és az első Disman között volt olyan 4-5 év, és a rázkodásvédelem a Disman lejátszókban csak akkor kezdett terjedni, de itthon akkor még nem volt kapható a Media Markt és a Murányi üzletekben.

Amikor széles körben terjedni kezdett, már a hordozható mp3 lejátszók is megérkeztek.

[ Szerkesztve ]