Az utómunkát és a hanghordozó hangminőségét azért illik együttkezelni, mert az előbbi nagyon erősen függ az utóbbitól, ráadásul a zenerajongónak csak a végeredmény számít, mindegy, hogy a hanghordozó vagy a "master" sajátossága befolyásolta azt.
Kijelenthetjük azt is, mit a mai magas minőségű stúdióeszközök, ha manapság csak a sz@r ömlik szórakoztatóipari tartalom gyanánt. (Hozzátéve, hogy szerintem az analóg korszakban sok stúdió volt, ami kenterbe verné a maiakat, legalábbis hangminőség terén.)
A hanglemez dinamikatartományát direkt nem korlátozta a jel-zaj viszony, hanem a jel még a zajban is hallható, emiatt nagyobb az a tartomány az általad említettnél, továbbá mivel analóg rendszer, a fül számára kellemesebbek a hibái, mint egy digitálisé.
Talán hallottál hifi, csöves erősítőkről. Nos, azért készítenek még ma is ilyeneket, mert nagy igény van a sajátos hangzására, ami - valljuk be - bizonyos előadások esetén kiemelkedő zeneiséget, atmoszférát teremt.
Sok esetben a hanganyag nem tökéletes, pl. köszönhetően az utómunkának. A hifi-rendszert ezt a "saját hangzással" keni el éppen csak annyira, hogy a hallgató számára közelebb álljon a tökéleteshez.
[ Szerkesztve ]
