Ezt a cikket nem én írtam, az enyém egy másik volt.

A német példád ott hibázik, hogy itt nem ösztöndíjról, hanem fizetett melóról van szó. Úgy megy ki az ember, hogy tudja előre, hogy mit vállal el, mik a követelmények, és azért kapja a fizetést.

Táboronként eltérő, hogy mennyire tudja az ember tanulni a nyelvet, a mi konyhánkon csak 5-en voltunk magyarok, de a külföldiekkel nyilván angolul kellett kommunikálni. A konyhán volt nálunk amerikai, mexikói, angol, skót, kolumbiai, azerbajdzsáni és magyar munkás is, mindenki elvégezte a melót. Persze a táborba jelentkezésnél lehet választani a konyháson kívül karbantartói melót is (ezt nálunk szintén amerikaiak végezték, pedig nem álommeló), vagy megfelelő angol tudással irodai és gyerekfelügyelői állás is kifogható.

Nem vagyok idealista, de mint írtam, együtt dolgoztam különböző nemzetiségű emberekkel, és ezek a mexikóiakra nézve kicsit bántónak, és alaptalanul lenézőnek érzem, amit mondtál.

[ Szerkesztve ]