Höhöj! Régi szép idők!

Sokkal jobban állna szvsz az AMD, ha nem árasztották volna el az Intel drágább, de gyengébb processzoraival az áruházak polcait.
(A P4-es korszak hajnaláról, valamint az azt követő 3 évről beszélek). Akkoriban csak és kizárólag Intel proccal szerelt kész konfigokat árultak mindenhol, hiába hozta ki minden tesztoldal azonos órajelen az AMD cuccait győztesnek.
Betett még a kisebbik gyártónak, hogy olyan urban legendsek terjedtek a CPUiról, hogy hűtés nélkül 5-10 másodpercen belül leég. Abba senki nem gondolt bele, hogy

-a hűtő nem véletlen van a processzoron
-a Intel termékei ugyanúgy megsülnek (és sültek is meg még évekig a penetráns hőkibocsátás, valamint a sokszor elbaltázott pasztázás eredményeképp)

Mindez köszönhető volt az Intel agresszív marketingtevékenységének. A kezemben tartok egyébként egy 2006-os Intel füzetecskét, melyben egyes sempron-celeron, valamint néhány D-s, és Athlon 64-es összehasonlítást végeztek. A röhejes az, hogy kb 30%-os órajelkülönbség van néhány processzor között, elért pontszában a tesztekben viszont mindössze 10%-os az intel fölénye. Olyan mintha a disznóvágás hatását a kerti sövényültetvényre összevetnék a Szputnyik-1 mélyhomálysűrűségre gyakorolt hatásával. Intel marketing.

[ Szerkesztve ]