Én nem is a tűtől féltem, hanem hogy félreböknek vagy hogy látom a véremet folydogálni. Aztán nem néztem oda. Amikor megszületett a kislányom, akkor jöttem rá milyen fontos is lehet a vár mások számára. Akkor döntöttem el, hogy megyek és adok. Voltam többször is. Most betegség miatt nem tudok menni de ha okés lesz minden, akkor tervezem a továbbiakat is. Én nem kapok érte sem plusz szabadságot, sem mást. Csak azért mentem mert úgy gondoltam, hogy így segíthetek a legkönnyebben és hatékonyan mások számára. Mondjuk plazmát lehet nem adnék, az aggaszt. Egyszerűen bizalmatlan vagyok a technológiával szemben. Amúgy szoktak adni véradáskor is ilyen utalványt, de őszintén szólva volt 1-2 amit elfelejtettem beváltani