Az megvan amikor a számlálót mégsem nulláztad ki a magnón és beletörölsz két programba is amikor az új BASIC szerzeményed felveszed? Gyorsan megtanultam, hogy a szalagokat mindig teljesen előre tekerjük mielőtt kikerülnek a magnóból és már akkor nullázzuk a számlálót.
De a HT-1080Z így is ki tudott tolni velem bacsis kiállítása előtt a készületek alatt. Beragadt a törlő áramkör kapcsolója és betöltés helyett letörölte az addig felvett demókat.
[ Szerkesztve ]
Azért ez már külön erőfeszítést igényelt a részéről... a szemét!
Kérdeztem volna, hogy a nevezett és képpel ellátott kőkori st-4096, és st-251 érnek-e valamit, erre fegyelmit kapok. 
privát megy az írónak, hátha segít beárazni? 
"A HD meghajtók interface sebessége 1000kbit/sec."
Az a ED! A HD az csak 500.
Igazad van. Valamiért az 1000 maradt meg az utolsó Atari STe patkolásból. Akkor még lassabb, mint írtam.
Igazatok van, így utánanézve az átlag 1.44MB-os floppykat támogató slim drive-ok interfacesebessége is max. 500Kbit/sec, függetlenül attól, hogy belső meghajtó vagy külső, USB-s meghajtó. Mondjuk nem értem, mert a motoron és a fejen múlik milyen gyorsan kezeli a lemezt, miért kell ezt kontrollerszinten limitálni? Ezt a slim floppys dolgot csak azért írtam, mert tapasztalatom szerint az ilyen drive-okban már halkabb és fejlettebb motor van, ami nekem érzetre gyorsabbnak tűnt, mint a régi floppymeghajtók.
Kíváncsi vagyok, hogy az SD kártyából 1.44-es floppyt emuláló eszközöknek is ugyanez-e a limitációja. Erről nem találok adatot.
Azért, mert ez PC. Kontroller és meghajtó is jöhet tucatnyi különböző gyártótól. Kvázi szabványt alkottak, amit be kellett tartani, hogy ez ne okozzon gondot. Az újabb meghajtó apró fájloknál elképzelhető, hogy gyorsabb, ha a trackek közötti léptetés miatt. FAT íráshoz mindig a floppy elejére kell léptetni a fejet, majd vissza az adat felírásához. Ha ezt gyorsabban csinálja, akkor hamarabb végez = gyorsabb.
Ezek az emulátorok jó cuccok. Én gotek-ből spájzoltam be, több gépben is használom és kicsit gyorsabb a léptetés miatt, de nem kapkodó idegbeteg. Atari STe-t tuningolni kellett, hogy együttműködjenek. De azóta a sima DOS HD floppy imageket is olvassa 
Régi "szép" emlékek!
Az első vincseszterem egy 42 MB-os Western Digital volt a 16 MHz-es, 1 MB RAM-os 80286-os gépemben. Hercules monitorral, egyszerűbb játékokat szoftveres CGA emulátorral tudtam játszani. A lemezegységet néha csavarhúzóval meg kellett perdíteni, hogy a bootoláskor elinduljon, túl jól fogott a fék, de legalább egy 3.5 hüvelykes ATA vincseszter volt. A csere vincsesztert szintén. 47-es manuális típusként beállítva minden adata a BIOS-ban.
Az öcsém első 286-osában egy 20 MB-os, 5.25 hüvelykes, dupla magas MFM volt. Iszonyat lassú és hangos volt, de nem kellett "lökdösni", mint az enyémet.
Egyszer, sok évvel ezelőtt bontottam egy IBM szervert. Volt benne egy 10 MB-os vincseszter. Nem a kapacitása volt ráírva, hanem:
"Unit weight = 80 kg"
A mai napig sajnálom, hogy nincs róla fényképem!
Az is megérne egy post-ot, hogy régen még a processzor típusát és frekvenciáját is jumper blokkokkal kellett beállítani az alaplapon, hol volt még akkor a Plug and Play?
Nagyon-nagyon-nagyon jó cikk!
Ritkán olvasni ilyen.
Gratulálok és köszönöm!
A jumperelés általában nem volt rossz, csak a 486-os időkben volt divat, hogy ezoterikus funkciójú, átláthatatlanul elhelyezett jumperek garmadáját kelljen beállítani egy CPU csere miatt. Előtte-utána kevesebb és többnyire logikusabb jumper volt, általában csak annyi, hogy az alaplapra szitázva is elfért egy hozzájuk egy rendes használati utasítás.
Azért ne felejtsük el, hogy nem csak a processzort kellett jumperelni. A soros- és párhuzamos portok címeit, megszakításait, a hangkártya címét, megszakítását, DMA csatornáját és még ki emlékszik mi mindent.
Még a vincsesztert is jumperelni kellett, hogy master vagy slave legyen.
Nagy könnyebbség volt a Plug and Play bevezetése és a modern, BIOS-ban kattintgatós beállítás.
Aki akar jumperelni, az a mai EFI lapoknál is tud, igaz ebben az esetben minden beállítás az alapértékekre fog visszaállni.
Tényleg...az ember mindig tartott egy kis zacsi jumpert otthon a biztonság kedvéért.
Bizony, most pedig a retrózás miatt tartok egy kis dobozzal - de szigorúan nyeleset!
@IT user - a többi jumperelést nem kell gyakran csinálnom (master/slave kivételével), ráadásul azokt többnyire logikusabbak. Nekem a 486 az állatorvosi ló.
[ Szerkesztve ]
De a legjobb, mikor csak berakod a Cable Selectre, és magától megoldódik.
Épp akartam írni, hogy ha nincs rajta jumper, akkor általában cable select aktiválódik az IDE meghajtóknál. Igaz lehetnek kivételek, nem viccből nyomtatják rá a drive tetejére a jumperállásokat.
Sziasztok, köszönöm az elismerő szavakat! Örülök, ha kellemes emlékeket ébresztettem Bennetek, annak még inkább, ha esetleg valaki kedvet kap hozzá, és szintén belevág ebbe a szép hobbiba! Igyekeztem nem túlzásba vinni az elméleti részeket, de szükség van rá, ha az ember ilyen vadállatokat szándékozna megszelídíteni.
Azzal vitába szállnék, hogy "buta" szerkezetek lennének ezek, hiszen olykor komplett Z80-as mikroszámítógépeket építettek fel a winyókra, vagy például furfangos ötlettel a lepörgő hajtómotort generátorként használva parkolták le a fejeket. Persze a vezérléshez kellett a külön kártya, de azért nem becsülöm le őket emiatt
A HDD hordozhatóságával kapcsolatban az általános vélekedés szerint a vezérlőkártya csere nem garantálja, hogy az adatokat ugyanúgy elérjük, mint a régivel, a gyakorlatban ezzel nekem eddig nem volt gondom szerencsére, csak tényleg tudni kellett milyen adatokkal lett formázva a winyó, hozzátéve a fizikai elhelyezését is (tehát állítva, vagy fektetve, fejen vagy hason).
A jumperelésre a jó öreg WD Caviar taposóaknák jutottak az eszembe, ott jumper nélkül master, egyedüliként, ha jól emlékszem.
Hordozhatóság ügyben, én csak az XT-s kártyáknál tapasztaltam különcködést, az AT-sek egymás között már kompatibilisek voltak. XT -> AT áttérésnél egy rahedli floppyra le kellett ARJ-zni a vinyó tartalmat
Érdekesség képen: anno volt a családunkban Win95-ös gép is 2 db ST251-el Stacker-rel voltak tömörítve, az egyiken volt a Windows, a másikon a programok.
Külön öröm volt, ha csak 360-as floppy meghajtó volt az XT-ben Ezért tettem végül kisfloppy-t is az enyémbe, hiába nem korhű, de kis lyukragasztgatással, 720K-ra formázva már könnyebbé vált a progik hordozhatósága.
Az a gép szép lehetett! Nekem is volt egy olyan 30 megás szörnyetegem, amit úgy kaptam, hogy rá volt telepítve egy Win95. Nem lehetett valami jól használható összeállítás.
