De hát nem volt háború, Irakban nyugalom volt, szóval nem nagyon lehetett szó békefenntartásról. Iraki megtámadásának casus bellijeként Szaddám állítólagos tömegpusztító fegyverei szolgáltak (egyébként a nyolcvanas évek végén Szaddám vegyi fegyverekkel rendezett népirtást a lázongó kurdok között, és azután is megpróbált úgy viselkedni, mint aki vegyi- és atomfegyvereket rejteget, szóval a történet nem volt teljesen légbőlkapott).
Szóval már a kezdetektől nem stimmel a két történet: Líbiában népfelkelés van, Irakban nem volt. Irakot az USA a saját szakállára, mindenféle nemzetközi felhatalmazás nélkül támadta meg, Líbiát meg ENSZ-határozat nyomán egy színes nemzetközi koalíció (többek között norvég és katari repülők is vannak ott, pedig ők - olajexportőrként - ellenérdekeltek az olcsó líbiai olajban). Ja, és Líbia egész eddig aktív olajexportőr volt, az olajat nyugati társaságok termelték ki - Irak viszont embargó alatt volt és az állami olajvállalat termelte volna az olajat, ha el tudta volna adni. Aztán ott az a különbség, hogy Irakba szárazföldi erők is bevonultak, akik pikk-pakk leverték Szaddámot, viszont ezután azzal a helyzettel szembesültek, hogy nincs senki, aki igazán át tudná venni az irányítást, jelentkező viszont volt bőven, többek között mindenféle vallási fanatikusok is - Líbiában viszont erről szó sincs (ott még azt se sikerült eldönteni, hogy Kaddhafi kiiktatása a célok között szerepel-e), ott a felkelőkre hagyják a diktátor lerendezését és úgy tűnik, hogy ott már van alternatív vezetőség és az öngyilkos robbantók sem igazán népszerűek.

Szóval a dolgok azért jóval bonyolultabbak annál, mintsem hogy le lehessen rendezni azzal, hogy "mert az olaj".