Nekem például van egy kicsi, meg egy kis klausztrofóbiám is. Az volt a legjobb, amikor egy barlangban egy szakadék fölött kellett travizni.
Persze én is be vagyok szarva, de meg kell tanulni legyőzni az irracionális félelmeket.

A törésre tuti összecsinálnám magam

Az ilyen sikitos / behuzzak emberek alatt miert nem jott elo a "beszakad" animacio?

Én még a Halál képét is odavetítettem volna

Amire megnéztem volna még a reakciókat: fognak egy igazinak tűnő rongybabát és ledobnak.

Ott már lehet én is bexartam volna

[ Szerkesztve ]

Látom, senki nem közömbös a videó láttán.

Ami a tériszonyt illeti, borzalmas érzés. Mintha rám akarna szakadni az ég, amin állok, az mintha igyekezne eldőlni, lefelé is csak óvatosan pislogok, felfelé meg egyáltalán nem merek.

Egy baráti családnál voltunk, persze meg kellett nézni a felső szintet is. Hurrá, nézzük. Igen ám, de le is kellett jönni. A lépcső egyik oldalán fal volt, a másikon viszont semmi. Bepánikoltam. Segíteni akartak, de könyörögtem, hogy engedjenek el, mert annál rosszabb. Végül a sejhajomon jöttem le lépcsőről lépcsőre csüccsenve.

Több, mint 40 éve lakom a nyolcadikon, de még mindig meg kell ragadnom a korlátot, ha az erkélyről körülnézek. Felnézni az égre? Na, azt már nem.

Ennél durvább is van. Egyszer egy nő megkért, hogy kísérjem át egy nyílt téren, mert tériszonya van. Görcsösen kapaszkodott a karomba és olyan szorosan hozzám bújt, hogy az már válóok. Nehéz lehet az élete szegénynek.

Az előző lakásunk egy olyan házban volt, ami 6 emeletes, és emellé függőfolyosós volt, utcafrontra nézett. Az első 2-3 hónapban elég nehéz volt nem arról fantáziálni, hogy hány parkoló autót találok el, ha most esek le, és hányat, hogy két lépés múlva, télen gyakorlatilag gyök kettővel, falhoz lapulva mertem közlekedni. Akkor "győztem le" ezt, mikor a középsulis központi felvételi napján elaludtam, és bizony sprintelni kellett a buszhoz akkor, nem volt idő araszolni. Utána szép lassan megbékéltem a saját lakásunkkal. A kilátókat, ilyesmiket a mai napig kerülöm, főleg ha ingatag fa építményről van szó.

Cserébe nekem a mozgólépcsőktől van érthetetlen szintű félelmem, amit a mai napig nem sikerült legyőzni.

[ Szerkesztve ]

Érdekes, a kilátókkal, minarettel semmi bajom, csak kell korlát, kapaszkodó, hogy meglegyen a biztonságérzetem.

Láttam egyszer, ahogy egy kutya lábán a szőrt becsípte a mozgólépcső és lenyúzta a bőrét. Nagyon csúnya hangja volt szegénykének. Nem hallottam olyat se előtte, se azóta.

Én simán átmennék ezen az üveghídon, akár csukott szemmel is.

A csukott szem stimmel, csak nekem két ember kéne, akik támogatnak, vagy átvonszolnak.
No most ha az életem múlna rajta, valószínűleg átrohannék akár üveghídon, akár kötélhídon.

[ Szerkesztve ]

Bizonyos fokig hozzá lehet szokni a tériszonyhoz. 14 éves koromban jártam először egy 9. emeleti erkélyen. Nyújtott karral kapaszkodtam a korlárba, csak annyira mertem "kihajolni" 2 évvel később az építkezésen simán kiültem a korlát nélküli erkélyre. Aztán visszajött a félelemérzésem. 7 éve volt, hogy egy kápolna tetején kellett követ javítani. 10 szintes homlokzati állvány, az kb 20 méter. A főnök megmutatta a földről, mi a kollégával elkeztünk mászni fölfelé, de visszafordultunk...talán a negyedik szintről. Második nap már kicsit bátrabbak voltunk, de csak harmadik nekiinduláskor mertünk felmenni a tetejére. Aztán erős szélben fóliatakarással szenvedtünk a kereszt fölött. Akkorra el is szállt a félelmem.

Nekem sose sikerült leszokni róla. Néha magamnak állítottam (akaratlanul) csapdát, hiszen felfelé haladni, mászni nem gond, a lefelé a problémás, ami szinte halálközeli élményt okozott.

Nem gondoltam, hogy ez ennyire gyakori para

Akkor gondolom ezt se vállalnátok be: [link]

Én már egy méteren, mondjuk egy asztalra állva is libabőrös leszek. Ez a rettenet hányszor egy méter?

650

Szerintem 50 méteren belül elájulnék.

Hogyha a nyílt téren volt félelemérzete, az nem tériszony, hanem agorafóbia. Nagyon hasonló a kettő, de amíg a tériszony függőleges, addig az agorafóbia vízszintes kiterjedéstől fél.

Ezt nem tudtam, de ugye a jó pap is holtig tanul.

Nekem a nő tériszonyt mondott, talán ő se tudta, hogy agorafóbia a nyavalyája. A '60-as években alacsonyabb volt a műveltségi szint.

Nem vitatom az igazadat, de a nyelvtani logika szerint ha a tértől iszonyodol, az a tértől való iszonyodás, tehát tériszony. Nem?